Export és vállalati menedzsment

Hogyan lehetne a pozíciónkat javítani? Az egyik nemzetközi sikerrecept szerint a kis- és középvállalatok exportképességén kell javítani, miközben ösztönözzük a multinacionális vállalati hálózatokba történő bekapcsolódást. A nemzetközi cégek beszállítói akár tényleges export nélkül is közvetlen kapcsolatba kerülnek a külpiacokkal, s hatalmasat léphetnek előre szervezettségben, munkakultúrában vagy rugalmasságban.

Ebben az egyik meghatározó tényező a tulajdonosok és menedzsment felkészültsége, valamint külpiaci elkötelezettsége. A több évtizede finomított skandináv Uppsala-modell szerint a vezetők saját sikereikből és kudarcaikból tanulva, a vállalati képességek folyamatos fejlesztésével állhatnak eredményesen helyt a külpiacokon. A siker másik záloga: a nemzetközi üzleti hálózatokba történő bekapcsolódás, illetve a külföldi vevőkkel való együttműködés. Enélkül cégeink nehezebben férnek hozzá a technológiai- és a termékinformációkhoz, valamint az alkalmazott menedzsment megoldásokhoz, és ez a nemzetközi versenytársaktól való lemaradást eredményezheti.

A bekapcsolódás első lépése lehet az import. Több ezer vállalatra kiterjedő elemzések szerint az exportáló cégek jövedelmezősége magasabb, mint a csak importálóké, akik azonban jövedelmezőbben működnek, mint a külkereskedelemben nem érintett cégek. Az importra épülő kapcsolatok ösztönzést adnak a cégeknek arra, hogy versenyképesebbé tegyék termékeiket, technológiájukat és működésüket, ami a jövedelmezőségükben is megmutatkozik – így summázható az eredmények egyik magyarázata.
Edith Penrose már 1959-ben megírta: a vállalatvezetők a cégek növekedésének egyik meghatározó tényezői. A helyzet azóta sem változott, sőt napjaink gyorsan változó világában a menedzsment szerepe inkább nőtt is. A menedzserek irányítási és szervezési munkája, illetve az, ahogyan a környezeti kihívásokat érzékelik és kezelik, meghatározó a vállalkozások működési eredményességében.

Mára ökonometriai kutatások a számok nyelvén is igazolták Edith Penrose állítását: az eredményesség egyik mérhető összetevője a menedzsment munkájához köthető. Arról azonban már kevesebb kutatási eredménnyel rendelkezünk, hogy a gazdálkodási és menedzsment ismeretek, illetve a vezetők tapasztalatai milyen mértékben képesek magyarázni az eltérő vállalati teljesítményeket. Azt sem tudjuk, milyen gyorsan következik be teljesítményjavulás vagy éppen romlás egy-egy vezetőváltás nyomán.
Tudjuk ugyanakkor, hogy a cégek vezetői tanulnak egymástól házon belül és házon kívül. Egy vezető kiválasztásánál ezért számít a tapasztalat, míg a formális oktatás szerepe az alapok lerakásában és az ismeretek frissítésében érdemi. A tanácsadócégek egyik fő értéke is az, hogy gyakran új tudást visznek a vállalatokhoz.

A menedzsment professzionalizálódása és az ehhez társuló képzés régebbi még az említett írásnál is. Napjaink legsikeresebb vállalatainak élén már olyan vezetői csapatok dolgoznak, amelyek tagjai mérnöki, informatikai vagy éppen természettudományi végzettségük mellett menedzsment ismereteket is tanultak, többnyire valamilyen jó nevű üzleti iskolában, azaz gazdálkodástudományi karon.

A kis- és középvállalatok szerepe, különösen az export kapcsán, világszerte felértékelődik. Ez azonban arra is ráirányította a figyelmet, hogy az ilyen társaságok nemzetközi sikerének egyik tényezője a tulajdonos és a vezetői csapata közötti munkamegosztás és alkotó együttműködés. Ezért a XXI. századra immár a menedzserek mellett a vállalkozók, tulajdonosok képzése és továbbképzése is bekerült a neves business school-ok oktatási programjába.

Az 1980-as évektől a versenyképességi kutatások többek közt arra keresnek választ, hogy példálául a termékexportban mért világkereskedelmi részesedést nemzetközi versenyben realizáló vállalatok minek köszönhetik sikerességüket, és hogyan lehetne még inkább helyzetbe hozni őket. A magyar export koncentrált, meghatározó szerepe van a multiknak, azonban számos hazai kutatás rámutatott, hogy jelentős mértékben növekedett ebben a hazai kis- és középvállalatok szerepe. A 2008 óta tartó válság azonban fordulatot hozott, a növekedés dinamikája, a nemzetközi mezőnnyel történő lépéstartás megbicsaklott. A Versenyképesség Kutató Központ 20 éve folytatja a versenyképesség mikrogazdasági tényezőire irányuló kutatásait. A gazdasági versenyképesség egyik mércéje az export. Nemzetgazdasági szinten ezt meghatározzák abszolút és komparatív előnyök. Az export versenyképesség fő kérdése, hogy miként lehet elősegíteni a nemzetgazdaságban működő vállalatok külpiaci fellépését és sikerét – végül is a nemzetgazdasági export napi munkájuknak köszönhető.

Nőtt a külkereskedelmi többlet

A KSH adatai szerint 2014 júniusában az export és az import euróban számított értéke 3,8 százalékkal bővült tavalyi év azonos időszakához viszonyítva. A külkereskedelmi mérleg többlete 72 millió euróval nőtt 2013 azonos hónapjához képest. A vizsgált időszakban – az első becslés szerint – a kivitel értéke 7,0 milliárd eurót (2162 milliárd forintot) mutatott, a behozatalé 6,4 milliárd eurót (1972 milliárd forintot) tett ki. A külkereskedelmi mérleg aktívuma az év hatodik hónapjában 610 millió euró (190 milliárd forint) volt. Magyarország a júniusi kivitel 78 százalékát, a behozatal 74 százalékát az Európai Unió tagállamaival bonyolította le.