Világgazdaság Online

Üzlet. Thaiföld, Toscana, Párizs – turistaként ezekre a helyekre járt főzőiskolákba. A tréningcége jól ment, már nem jelentett igazi kihívást. Időnként dolgozott, időnként nem; utazgatott, fallabdázott, de az igazi sikerélményt a konyhaművészet egyre jobb megismerése jelentette a számára. Főzött két embernek, a gyerekeinek, aztán baráti társaságnak, akár harmincfősnek is, és azt látta, hogy jól megy, dicsérik a kosztot, amelyet készít. Tréning, csapat, vendéglátás, praktikum, buli, illatok – ezek voltak Kócsa László cégvezető fejében a kulcsszavak, amikor a következő vállalkozását megalapította, és a Chef Parade Főzőiskolát megálmodta.
„Műkedvelő” AIESEC-es voltam. A közgazdasági diploma megszerzése után, 1992-ben kimentem Svájcba, ahol elvégeztem egy féléves vállalkozói kurzust, majd tanítottam itthon a Közgázon, aztán 1994-ben – volt évfolyam- és AIESEC-es társakkal – megalapítottuk az Inside nevű tréningcéget – meséli Kócsa László a múltját. A vállalkozás tagjait mi is ismerjük: Szetey Gábor volt államtitkár, aki most a svájci Philip Morris egyik vezetője, Pozvai Zsolt, a Develor Tanácsadó Zrt. elnök-vezérigazgatója, Bencze Róbert vezetési tanácsadó és Szelecki Zsolt, a Hewitt Humán Tanácsadó Kft. kelet-közép-európai régióvezetője. Máig jóban vannak, de 2001 óta mindegyik a saját karrierjét építi. Kócsa László ebben az évben alapította meg az EcoSim Üzleti Szimulációk Kft.-t, amely sok-sok virtuális „gazdálkodj okosan” játékban vezényli a résztvevőt, saját vállalatot kell menedzselni, ad hoc döntéseket hozni, stratégiát alkotni, mindezt úgy, ahogy a való világban: költségvetésből, üzleti mutatókkal. A cég megalapítása óta mintegy hetvenezren vettek részt a különböző tréningeken és versenyeken. A vállalati szimulációk mellett szinte mindegyik felsőoktatási intézményben ismerik a saját fejlesztésű programokat, 13. éve rendezik meg a diákmenedzsment-bajnokságot, harmadik éve pedig az ITech Challenge nevű tehetséggondozó programot, amely az informatikai és műszaki hallgatók szimulációs versenye. „Nagyon büszke vagyok arra, hogy hét országban vannak licenceink, és például a kijevi egyetemen is tanítanak az üzleti játékainkkal” – fogalmaz Kócsa László.

Ember. A cégvezető azt mondja, hogy az EcoSim tehát jól van, sikeresen működik, így őt most már új kihívás izgatja: a Chef Parade brand építése és „a főzés ügyének a támogatása”. Ez utóbbit azért tartja fontosnak, mert bár a magyar konyhaművészet híres, csak kevesen tudnak jól főzni, és a legtöbben ugyanazokat az ételeket készítik el, átlagosan öt fűszert ismerve és használva. A kritika csíp, mint a csili, de Kócsa Lászlónak „statisztikája” van. A Chef Parade két és fél évvel ezelőtti megalapítása óta körülbelül háromezren készítettek ételt a főleg csapatépítő cégeket vendégül látó konyhában, s jó, ha tíz százalékuk tudott főzni. Igaz, a Chef Parade programjain nem is ez a lényeg. Na jó, a konyhatündérség maximum húsz százalékban érdekes, a többi a jó hangulat, a csoportdinamika, a hely dizájnja és az élmény. A csapatépítő programok mellett klasszikus főzőiskola is van, ahol a krumplilevestől a rizsfőzésen át a madártejig minden étel készítése megtanulható. Kedveltek a villámkurzusok, amelyek nemzetközi és tematikus esteket jelentenek. Ilyenkor vendégszakács kalauzolja el a gasztronómia kedvelőit például az indiai, a mexikói, a thai, az arab, a francia, az olasz konyha világába.
Kócsa László mesél az üzletről, látszik rajta, hogy ez a hobbija is; szerelemből építi a cégét. Természetesen üzleti megfontolás is vezeti, így az újabb és újabb ötletekhez üzleti terv és stratégia készül. Ez előzte meg a prágai Chef Parade egy évvel korábbi és a szakácskönyvbolt pár hónappal ezelőtti megnyitását is. Az idei árbevételt nagyságrendileg hatvan-hetven milliósra tervezi. A prágai biznisz forintban számolva 30-40 milliót hozhat a konyhára, vagy inkább a cseh konyha ennyi pénzt termel Kócsa Lászlónak, aki szűk értelemben hat, a holdudvart tekintve lényegesen több ember főnöke. Azt mondja, helyzettől függően irányít, legtöbbször másokat is bevonva a döntésekbe, ám ha kell, akkor autokratikus vezető. A jövőbeli tervekről hiába faggatom, érintőlegesen beszél egy különleges tervről, amely még ötlet, tehát nem megosztható. Annyit végül sikerül kihúznom belőle, hogy szó van egy újabb budapesti főzőiskola és rendezvényterem megnyitásáról, s valószínűleg Pozsonyban is nyílik egy. Folyamatosan gyártja az újabb gasztronómiai ötleteket, ezekhez utazásaiból merít. Minden hónapban útra kel, van, hogy csak háromszáz kilométerrel odébb látogat meg egy éttermet, van, hogy tízezer kilométert tesz meg egy kulináris helyszín kedvéért. Legutóbb a Kaukázusban és Afrikában járt. Büszke arra, hogy ma már kétszáznál is több ételt tud elkészíteni, ennek felét bármikor, ugyanolyan minőségben képes megfőzni-megsütni. Bár elvált, három gyerekével sokat találkozik, akik szeretik a hasukat, így gyakran együtt csemegéznek. A fallabdázás és az imádott hegymászás pedig garantálja számára, hogy a konyha finom falataitól ne hízzon el, sőt, sportos maradjon.