Az Apple piaci kapitalizációja 222 milliárd dollárra rúgott a New York-i NASDAQ-on a szerda éjféli tőzsdezáráskor, a Microsoft ezzel szemben „csupán” 219 milliárdon állt. Az Apple árfolyamának aznapi 2 százalékos emelkedése, illetve a Microsoft árfolyamának 4 százalékos gyengülése ezúttal történelmet írt: a redmondi szoftveróriás negyed évszázados elsőségét sikerült megtörnie a Szilícium-völgy élharcosának.
Az elemzők sokféleképp értékelik a történteket, a szerint, hogy vállalati filozófiák, üzleti stratégiák, menedzsmentek, esetleg első számú vezetők harcát látják a két vállalat versengésében. Bulváros értelmezés szerint Steve Jobs és Bill Gates harmincéves rivalizálásában történt most fordulat, elvontabb megközelítésben az Apple minőségre, felhasználóbarát alkalmazhatóságra, integrált megoldásokra törekvő vállalatfilozófiája aratott győzelmet a mindenütt jelen lenni kívánó, mindent magába olvasztó, erejével gyakorta visszaélő Microsoft felett. Bármilyen meglepő, a fő üzleti adatok alapján az utóbbi tanulság éppolyan felszínes sztereotípia, mint az előbbi: a két vállalat kutatási-fejlesztési, növekedési, illetve marketingstratégiája mára több hasonlóságot mutat, mint különbséget.
Az Apple-re egész története során jellemző volt, hogy fejlesztései olyan, hagyományosan elkülönülő iparágak összekapcsolásán alapultak, mint a hardver és a szoftver, a számítástechnika és a telekomunikáció, a infokommunikáció és zeneipar.
A Microsoft ezzel szemben folyamatosan úgy fejlesztette programjait, hogy a létező legszélesebb legyen a felhasználók köre – ahogy a 80-as évek szlogenje szólt: „minden otthonba, minden asztalra PC-t, amelyen Microsoft-programok futnak”. Ennek megfelelően története során DOS-os, utóbb windowsos operációs rendszerek fejlesztésére koncentráltak, illetve olyan programok fejlesztésére, mint a Microsoft Office.
Az Apple vállalati kultúrában hozott újításai folymatosan változtak, ahogy maga a vállalat is érett. A korai időkben, a hetvenes–nyolcvanas években a „nagyvállalati ellenkultúra” jellemezte: mindinkább különbözni akart az akkori óriástól, az IBM-től. A vállalati hierarchia legyen minél „laposabb”, a formáságok helyett koncentráljunk az egyéni kiválóságra – Steve Jobs még a nyolcvanas évek közepén is mezítláb mászkált az irodákban. Senki ne lepődjön: ebben az időben a Microsoft is ilyen volt, ők is a nagy IBM-et tekintették saját ellenpontjuknak. Az Apple különlegessége, hogy az ő növekedése során sokkal többet tudott megőrizni az egyéni nagy teljesítményekre alapozó értékrendjéből. Az Apple Fellows-program keretében időről időre külön díjazzák a legnagyobb egyéni újításokat. Megvan ennek az árnyoldala is: az Apple túlzottan a saját eredményeire kívánt támaszkodni a kilencvenes években: saját maga által gyártott gépeken saját maga fejlesztette programokat akart a saját üzlethálózatában árusítani. Ezzel a stratégiával szakított Jobs 1997-es visszatérése után: elfogadtatta, hogy az IBM gyártja az Apple processzorait, rendszerbuszait, sorozatos vállalati akvizíciókkal erősítette az Apple szoftverportfólióját, még a rivális Microsofttal is kötött programozási szövetséget. Mára a két cég jobban hasonlít egymásra, mint bármikor.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.