Még mindig tart a bénultság

Továbbra sem áll kedvező pályára az építőipar: a lehangoló statisztikák szerint az év első öt hónapjában a termelés volumene 11,6 százalékkal volt kisebb az egy évvel korábbinál. Májusban ugyan csekély mértékben – 0,9 százalékkal – meghaladta az előző hónapi szintet, ám áprilisban igen nagy, 8,1 százalékos volt az elmaradás az egy hónappal korábbitól. A szakértők véleményében ma már egyáltalán nem tükröződik az év elején még tapasztalható optimizmus, sokan látják úgy, még legalább egy-két évet kell várni, hogy ismét magára találjon a szektor. A szakmabeliek között mind többen vannak, akik hiányolják az új kormány hathatós intézkedéseit, szerintük egyelőre nem érzékelhetők olyan lépések, amelyek lendületet adnának a fejlesztéseknek. E körben egyre erősebb a csüggedés, a kezdeti felfokozott várakozásokat némi kiábrándultság váltotta fel. Azt azonban elismerik, a közbeszerzési törvény tervezett módosítása révén felgyorsulhatnak a pályáztatások, megszűnnek azok a bürokratikus korlátozások, melyek indokolatlanul lassították a projekteket.

Nagyiványi András, a VIV Villanyszerelő-ipari Zrt. elnök-vezérigazgatója sem látja rózsásnak a közeljövőt. Néhány hónappal ezelőtt még arra számított, hogy ez év végére „valami elkezdődik, kimozdul a holtpontról az építőipar”. Mostanra azonban kénytelen volt módosítani előrejelzését, meglátása szerint reálisan legfeljebb a jövő év második felében várhatók pozitív fejlemények. Tapasztalatai szerint Nyugat-Európában három-öt évre szóló publikus elképzelések vannak a stratégiai fejlesztésekről, így a multik és nyomukban a kisebb-nagyobb „szatellit” cégek fel tudnak készülni a várható feladatokra, megrendelésekre, képesek előre megtervezni a munkájukat. Nálunk is szükség lenne ilyen kapaszkodókra – mondja –, hogy a vállalkozások tudatosabban gazdálkodhassanak erőforrásaikkal.

A közelgő önkormányzati választások sem kedveznek az építőipari aktivitásnak – állítja Nagyiványi András, aki szerint most néhány hónapig – akár egészen az év végig – bénultság várható, ezért megtorpannak az amúgy már elindult projektek is. Példaként a négyes metrót említi, ahol egyre csak húzódnak a döntések, a hivatalok kivárnak, a munkák állnak. A gigaberuházásban érintett VIV már legyártotta a villamos berendezéseket, de ezek most ott állnak a raktárban, hiszen nem készültek el azok az állomások, amelyekbe be kellene szerelni ezeket. Nincs ez másként a vidéki nagyvárosokban zajló közlekedési projektek esetében sem – teszik hozzá más érintettek, megemlítve, különösen veszélyesek a csúszások olyan beruházásoknál, amelyek finanszírozásához uniós pénzeket is felhasználnak.

Szűcs Gyula, a Hunép Universal Zrt. elnök-vezérigazgatója az építőipari lejtmenet egyik fő okát abban látja, hogy a nehézkes döntési folyamat miatt nem gyorsultak fel az uniós forrásokkal létesülő projektek. Ugyanígy panganak a magánbefektetői oldalról gerjesztett ingatlanépítések, illetve a lakásberuházások. Ennek leginkább a fizetőképes kereslet visszaesése az oka, amiért főképpen a túlzottan szigorú banki hitelezési gyakorlat hibáztatható. Elmozdulást ezen a téren rövid távon nem is vár Szűcs Gyula.

Az építőipari vállalat amúgy a szerencsések közé tartozik, mivel sikerült több egészségügyi, illetve felsőoktatási pályázatot elnyernie. Több más beruházásba is beszálltak, így például épp a napokban írták alá a csepeli Ady-lakótelep felújításáról szóló kivitelezői szerződést. Jó néhány kisebb jelentőségű feladatuk van, ezek értéke alig éri el a félmilliárd forintot, de együttvéve már számottevők. Mindezek együttvéve a cégvezető szerint jó másfél-két évre biztos munkalehetőséget biztosítanak a társaságnak.

Kevesebb új szerződés

Kissé javítja a lesújtó képet, hogy tovább nőtt az építőipari vállalkozások szerződésállományának volumene, május végén 3,2 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. Ezen belül az épületek építésére vonatkozó szerződések állománya 5,4, az egyéb építményeké 2,1 százalékkal magasabb volt a tavalyinál.

Ugyanakkor kevéssé ad okot a derűlátásra, hogy a májusban kötött új szerződések volumene 25,8 százalékkal kisebb volt az előző évinél. Ezen belül az épületek építésére kötötteké ötödével csökkent. Az egyéb építményekre szóló szerződések pedig 30,6 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól. Az akkori bázist elsősorban az útépítésekre kötött nagy értékű szerződések tolták felfelé.