Túléli a krízist a textilipar

A gazdasági válság súlyosan érintette a magyar könnyűipart is, bár az idén egy árnyalattal már jobb a helyzet: az első fél évben a textilipar termelése fejlődésnek indult, s 15 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit – derül ki a lapunkhoz eljuttatott adatokból. A hagyományos ruházati célú textilipar ezzel együtt visszaszorult, viszont azok a cégek megmaradtak, amelyek idejében átálltak a műszaki textíliák termelésére.

Máthé Csabáné, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület (TMTE) műszaki textilszakosztályának vezetője lapunkkal közölte: csütörtökön 32 ruházati kis- és középvállalat, valamint iparművész mutatja be téli és tavaszi ruházati, lakástextil- és bőrdíszmű-kollekcióját Budaörsön az egyesület szervezésében. Ezzel – tette hozzá Máthé Csabáné – szinte jelezni kívánja az ágazat, hogy még életben van. Igaz, ma már csak 46 ezer embernek ad munkát, míg a hetvenes években mintegy 300 ezren dolgoztak a textil- és ruhaiparban, a 90-es évek elején pedig 100–150 ezer között volt a létszám.

A többi hasonló fejlettségű környékbeli országban nem írták le olyan gyorsan az iparágat, mint nálunk: míg Olaszországban és Portugáliában az ipar teljesítményének több mint 10 százalékát adja az ágazat, és az uniós átlag is 3 százalék fölött van, addig nálunk ez az arány a cipőgyártókkal együtt is csak 1,5 százalék volt tavaly.

A ruhagyártás az idén még nem indult fejlődésnek: június végéig a termelt mennyiség 20 százalékkal maradt el a tavalyi azonos időszakban elérttől. Az elmúlt hetekben ugyanakkor már újból szaporodnak a bérmunka-megrendelések, hiszen ha a nyugat-európai ruhamár-kának vagy nagykereskedőnek gyorsan kell egy kisebb széria, a bevált, jó minőséget gyártó, megbízható termelőüzemmel Ázsia sem versenyezhet.

Más kérdés, hogy a nagyszériás rendelésekre esélytelenül pályázna Magyarország, miután a versenyképtelen hazai cégeket már korábban bezárták: a 2006-os 8880 helyett az elmúlt év végén már csak 6701 társaság szerepelt az ágazati nyilvántartásban, ugyanakkor a vállalkozások legnagyobb része kevesebb mint 20 főt foglalkoztat. A megmaradt cégek legtöbbje rugalmasan képes alkalmazkodni a hullámzó rendelésállományhoz. Így a tex-til-, ruha- és cipőipar exportaránya az elmúlt évben 78 százalékos volt, de tegyük hozzá, a felsőruhaexport közel 60 százalékkal csökkent tavaly a válság hatására.

Ebben a helyzetben a TMTE (vagy a szakma) egyebek között azt is szeretné, ha a közbeszerzések elbírálása korrupciómentes lenne, illetve az ilyen pályázatoknál annak is nagy jelentősége lenne, hogy Magyarországon vagy külföldi üzemében gyártatná le a terméket a pályázó. Mert ezt nem vizsgálják – emelte ki Máthé Csabáné, hozzáfűzve: az egészségügy, az egyenruhás szervezetek számára írnak ki rendszeresen közbeszerzési pályázatokat.

Az ágazat helyzetét az is jól jellemzi, hogy a magyar sportruházati márkák mindegyike Ázsiában gyártat. Igaz, megoszlanak a vélemények arról, vajon a profitéhség vagy a versenykényszer miatt-e, ám az biztos, hogy míg hazánkban a textil-, ruha-, bőr-, cipőágazatban a bruttó átlagkereset tavaly nem érte el a 112 ezer forintot, addig a kínai munkások bére 40 ezer forint körül van.

A válság hatása nagymértékben tükröződik az EU textil- és ruhaiparára vonatkozó számokban is. Az előbbi termelése 12, az utóbbié 21 százalékkal esett vissza az elmúlt évben, így a textiliparban 13,4, a ruhaiparban pedig 12,7 százalékos volt a létszámleépítés. A helyi termelés visszaszorulását mutatja az unión kívüli importtal szemben, hogy a textiltermékek behozatala 16,2 százalékkal csökkent, míg a teljes ágazati import 7 százalékkal mérséklődött tavaly. Valamennyi országból – Kínából is – csökkent az import, mennyiségben éppúgy, mint – Banglades kivételével – értékben. A számok az importárak növekedését mutatják. Ebben egyedül Törökország jelentett kivételt.