Kína nagy „fegyvere”, az olcsó munkaerő azonban apadni látszik. A lakhatás, az élelmiszer és úgy összességében a megélhetés egyre drágább a kommunizmusnak álcázott vad kapitalizmusban. A dolgozóknak pedig egyre magasabb béreket kell adni.
Kínában a bérköltségek – régiótól és szektortól függően – a minimálbérek ez évi emelése miatt 5 – 20 százalékkal nőttek, ami idén a ruházat gyártási költségeit előreláthatóan 2-5 százalékkal emeli meg. A kínai cipőgyártás Mekkájában, Guangdongban például tavaly május 1-én 21,1 százalékkal 1030 jüanra (121 euró) emelkedett a havi minimálbér. Fujianban a minimálbért 24,5 százalékkal emelték, tavaly április elseje óta Zhejiangban fizetik a havi legmagasabb minimálbért (1100 jüan) Kínában.
A textilipar egyébként Kínában sem számít a legjobban fizető ágazatnak, gyakorlatilag ebben a szektorban a legalacsonyabbak az átlagbérek, s legrosszabbak a munkakörülmények is, így nem csoda, hogy a vállalatok már-már a házak ajtaján kilincselnek munkaerő után.
A kapacitáshiány már az európai divatcégeknél is érezhető: a Tom Tailor német konszern kínálatának 31 százaléka Kínában készül, a kevesebb munkaerő miatt tovább tart a kiadott mennyiség elkészítése. A Tom Tailornál havonta cserélődik a kollekció, amit elkészülte után Ázsiából Európába szállítanak – ez adja a többletköltség jó részét. A Tom Tailor elsősorban kisebb vállalkozásoknál varrat, így Christoph Rosa szerint van esély arra, hogy a szektor óriásaival, mint például a Hennes & Mauritz, felvegyék a versenyt. Mindemellett megpróbálják a gyártást Indiába, Indonéziába, Bangladesbe és Európa fejlődő országaiba átcsoportosítani.
Ugyanígy tett a Joop, Strellston és Windsor márkákat birtokló Holy Fashion Group is, amely a napokban felmondta a szerződést kínai partnerével és a gyártás jelentős részét Vietnámba telepítette át. Ők szintén kisebb cégekkel szerződnek, de sokkal inkább az exkluzivitás megtartása miatt.
A Gerry Weber drasztikus lépéseket tett: egy éven belül 70-ről 48-ra csökkentette ázsiai gyártókapacitását.
S ha már Európa legnagyobb ruházati konszernjét említettük, meg kell jegyezni, hogy a H&M ruháit világszerte 700 szerződött partner varraja. Ahogy a nagyobb vállalatok, a H&M is fenntart egy úgynevezett gyártóirodát, amely az előállítással kapcsolatos ügyeket intézi, s fontos tudni: folyamatosan térképezi az olcsóbb lehetőségeket.
A H&M ruháit a kezdetekben a cég hazájában, Svédországban készítették, majd az 1960-as években más skandináv országokban és az Egyesült Királyságban is épültek ki gyártóegységek, néhány termék készítését dél-európai országokba, Olaszországba és Portugáliába telepítették. Az 1970-es évek elején a H&M-nak magyarországi, lengyelországi és az egykori jugoszlávia területén lévő üzemek is készítettek ruhákat, majd a fordulat a hetvenes évek végén jött: a H&M felállított egy gyártással foglalkozó irodát Hong Kongban. 2000 óta a H&M-nek 21 ilyen irodája van: 10 Európában, 10 Ázsiában és egy Afrikában.
A világ minden táján készülő ruhákat egy hamburgi raktárba szállítják, s innen kerülnek azokba az országokba, ahol a vállalatnak egy disztribútori egysége van. A világ minden táján lévő H&M üzletbe ezekből a központokból kerül az áru, amely az igényeknek megfelelően naponta cserélődik.
A kínai gyártóknak pedig nincs sok mozgásterük: az ország belső – szegényebb – régióiban is hasonló megélhetési kiadásokkal szembesül a lakosság, mint Peking és Sanghaj környékén. Kína egyik legnagyobb textilgyártója, a Heilan 20 ezer főt foglalkoztat, s saját piacra is gyártanak. A tulajdonos szerint vége annak, hogy Kína az olcsó munkaerő hazája: náluk már egy farmer 35, egy kabát pedig 65 euróba kerül.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.