Mégis lesz helikoptertender?

Egyetlen katonai helikopter sem vett részt a március 15-i hétvégén kialakult katasztrófahelyzet elhárításában, holott korábban, hasonló helyzetekben sikeresen vetették be ezeket a járműveket – hívták fel a figyelmet korábban szakértők. Molnár László nyugalmazott őrnagy, volt pilóta, az ATV-nek az események után úgy nyilatkozott: jelenleg a honvédségnek nincs repülésre alkalmas helikoptere, csak a nemzetközi szerződések alapján előírt kutató-mentő feladatokat képes a honvédség helikopterrel végrehajtani. A bevethető magyar helikopterek számáról ugyanakkor nem lehet pontos információt szerezni, hiszen az – a törvényi rendelkezések alapján – nem nyilvános adat. A honvédségi helikopterek távolmaradása mindenesetre ismét ráirányította a figyelmet a kiöregedett géppark sürgető megújítására, amelyet korábban Hende Csaba honvédelmi miniszter idei egyik legfontosabb feladatának nevezett.

A most rendelkezésre álló, orosz Mi–8 típusú közepes szállítóhelikopterek üzemideje hamarosan lejár, már csak idén teljesíthetnek szolgálatot, ezután kivonják őket a hadrendből, mert a további üzemidő-hosszabbításuk már nem lehetséges. A szintén hadrendben lévő Mi–17-esek felújítása elvben még lehetséges lenne, ám számos hátránnyal is járna. Így valódi megoldás csak a géppark cseréje lenne. A tét viszont nem kicsi: a beszerzési terv az eddig napvilágot látott információk szerint több mint 20 gépre vonatkozik, így – alapul véve a darabonkénti 20–35 millió dolláros listaárat és a járulékos költségeket– százmilliárdos nagyságrendű kiadást jelent.

Eddig már kétszer is úgy tűnt, közel a megoldás. Először ingyen felajánlott használt amerikai heikopterek beszerzését vizsgálta a HM, ám az „ingyen” gépekről hamar kiderült, hogy a járulékos tételekkel együtt költségük vetekszik az új gépekével. (A korábban megjelent hírek 426 millió dollárról szóltak.) Ezt követően a kormány nyilvános tender helyett államközi megállapodás keretében látta a legegyszerűbbnek rendezni a kérdést. A tárgyalások a legegsélyesebbnek tartott olasz Agusta Westland AW 139-es modellek beszerzéséről kezdetben jól is haladtak. Idővel ugyanakkor halmozódtak a kérdőjelek. Az Agustát alapvetően polgári feladatokra gyártották, harci változata ma is még csak tervezőasztalon létezik, így harci bevethetősége is kérdéses. Az Augustákkal reputációs gondok is akadnak: korábbi, állami beszerzések nyomán többször is felmerült korrupció gyanúja.

A korábbi szakértői vélemények alapján a szaktárca patthelyzetbe került: jó gép beszerzésére nincs pénz, ezért műszakilag súlyos kompromisszumra kényszerülhet. Információink szerint ugyanakkor a „lassú víz partot mos” elv végül eredményt is hozhat. A HM ugyanis egyre lejjebb tornászta időközben a műszakilag legjobbnak tartott gépek gyártóinak korábban igencsak borsos ajánlatát.

A tárca ugyanakkor az elmúlt hetekben nem nyilvánult meg – lapunk kérdéseire sem – a helikopter-beszerzés ügyében
Úgy tudjuk, eddig négy gyártó ajánlkozott a magyar helikopterflotta megújítására: az olasz Agusta mellett az orosz MIL, az amerikai Sikorsky és a magyar mentőheikopterflottát is szállító német Eurocopter is tett ajánlatot.

Az orosz beszerzéssel alapvető probléma, hogy ezek a gépek nem NATO kompatibilisek, ráadásul az új orosz modellek a legdrágábbak közé tartoznak a piacon. Így – ha a vitatott műszaki alkalmasságú olasz Agusta is kiesik a képből – az amerikai és a német gyártó között dőlhet el a beszerzés sorsa. Információink szerint utóbbinál, az Eurocopternél a HM már jóval a korábbi árajánlat alá dolgozta le a felajánlott flotta beszerzési árát. Így ezek a gépek – melyek a nyugat-európai NATO flottának is a legnagyobb részét adják - akár az Agustánál olcsóbban, és kedvezőbb finanszírozással is beszerezhetőek lennének. A honvédelmi tárca számára emellett bizonyára nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az Eurocopter egyik tulajdonosa legnagyobb kereskedelmi és ipari partnerünk, a német állam, mellyel a viszony nem éppen rózsás jelenleg. A versenyt persze jó eséllyel az amerikaiak sem adják fel könnyen.

Az első – és látszólag a legkézenfekvőbb – a meglévő flotta felújítása. Ez gyors, és rövid távon olcsó megoldást jelent, ám a ráfordított költség nem áll arányban az így nyert üzemidővel, és a probléma hosszú távon továbbra is fennmarad. A második lehetőséget a használt gépek beszerzése jelenti: ennél a megoldásnál is a költségek lefaragása jelenti a vonzerőt, ám itt is rengeteg járulékos kiadással kellene számolni, ami a büdzsét terheli, így az üzemidővel arányos költség itt is magas.

A harmadik mergoldás az új orosz gépek beszerzése: az orosz gépek teljesítménye nagyon jó, ám igen drágák, ráadásul nem NATO-kompatibilisek, ami a szervízköltségeik megugrásával járna együtt.

A negyedik, egyben jelenleg a legvalószínűbbnek tűnő megoldást az egyéb, „nyugati” típusok valamelyikének beszerzése jelenti: a jelentkezők közötti árverseny lehetősége miatt ez tűnhet a legjobb megoldásnak, ám itt is nagy a veszélye annak, hogy a költségvetési keret szűkössége rossz kompromisszumot eredményez.

Az első – és látszólag a legkézenfekvőbb – a meglévő flotta felújítása. Ez gyors, és rövid távon olcsó megoldást jelent, ám a ráfordított költség nem áll arányban az így nyert üzemidővel, és a probléma hosszú távon továbbra is fennmarad. A második lehetőséget a használt gépek beszerzése jelenti: ennél a megoldásnál is a költségek lefaragása jelenti a vonzerőt, ám itt is rengeteg járulékos kiadással kellene számolni, ami a büdzsét terheli, így az üzemidővel arányos költség itt is magas.

A harmadik mergoldás az új orosz gépek beszerzése: az orosz gépek teljesítménye nagyon jó, ám igen drágák, ráadásul nem NATO-kompatibilisek, ami a szervízköltségeik megugrásával járna együtt.

A negyedik, egyben jelenleg a legvalószínűbbnek tűnő megoldást az egyéb, „nyugati” típusok valamelyikének beszerzése jelenti: a jelentkezők közötti árverseny lehetősége miatt ez tűnhet a legjobb megoldásnak, ám itt is nagy a veszélye annak, hogy a költségvetési keret szűkössége rossz kompromisszumot eredményez. -->