Agrárium: utolsókból elsők

Nemcsak a tagdíjfizetés tekintetében, hanem a kamarai elnökségi tagok, tisztségviselők választásánál is hátrányos helyzetbe kerülhetnek a nagyobb, agráriumhoz, élelmiszeriparhoz vagy -kereskedelemhez köthető cégek az új agrárkamarai törvénytervezet szövege szerint.

A Vidékfejlesztési Minisztérium múlt héten bocsátotta társadalmi vitára az 1999-ben megszüntetett kötelező agrárkamarai tagságot visszaállító törvényt, amely egyelőre csak a tárca elképzeléseit tükrözi, és nem tekinthető a kormány hivatalos álláspontjának. A szöveg az országgyűlési választások listás voksolásához hasonlóan képzeli el az elnökségi tagok megválasztását. Függetlenül árbevételétől és tagdíjának mértékétől egy tagot egy szavazat illet meg, amelyet megyei listára adhat le. A listaállításhoz egy megyében legalább 300 választásra jogosult tagnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges, és a jelölő szervezet listája nem szerezhet mandátumot, ha nem kap ötszázaléknyi szavazatot. A többségi elv ilyen érvényesülése révén az elnökségekben döntően a tagdíjat nem fizető kisebb gazdálkodók képviselői kapnának helyet.

A kilencvenes években kötelező – és meglehetősen népszerűtlen – agrárkamarai tagságra nem sokban hasonlítana a jövő januártól esedékes rendszer – állítják a szöveg kidolgozói. A szervezet a teljes élelmiszer-termelési termékpályát felölelné, így nemcsak a mezőgazdasági termelők, hanem az élelmiszer-feldolgozók, sőt a -kereskedők is kötelezően tagjai lennének a szervezetnek. A kereskedelmi egységek például ily módon kettős tagsággal rendelkeznének az agrár- és a kereskedelmi kamarában.

További változás, hogy a kilencvenes években tapasztaltnál alacsonyabb mértékű tagdíjat kellene fizetni, azt is csak a nagyobb árbevételű gazdálkodó szervezeteknek, ráadásul a jövőben köztestületként működő Magyar Vidékfejlesztési, Agrár- és Élelmiszer-gazdasági Kamara több szolgáltatást nyújtana. Amellett, hogy az új szervezet jogi, agrometeorológiai tájékoztatást ad, valamint segít a gazdáknak az országos és uniós támogatási formák közötti eligazodásban, jóval nagyobb szerepe lesz a törvényhozásban. A kamara az ágazatot képviseli a jogszabályok megalkotásakor, befektetők számára tájékoztatót tart, és közreműködik Magyarország tagállami álláspontjának kialakításában. A szervezet a jövőben minősítő rendszert dolgoz ki a tagok besorolására, ám nem világos, hogy ennek lenne-e bármilyen komolyabb következménye a gazdálkodó szervezetekre nézve – például az állami támogatások, adókedvezmények esetében.

Jelentős változásokat hozhat a jövőben az, hogy a kamara dolgozza ki a tisztességes piaci magatartás szabályait és az etikailag követendő normákat is. Az elnökségi tagok így könnyen megszavazhatnak a kereskedők és a nagyobb gazdák számára kedvezőtlen szabályokat. Igaz, nem világos, mi történik akkor, ha egy gazdálkodó szervezet az etikai szabályrendszert magára nézve nem tartja kötelezőnek. A kamara ez esetben kizárhatja a tagot a térítésmentes szolgáltatások köréből, és határozatban figyelmeztetheti. A tervezetben foglaltak szerint azonban a kizárással mint a tagokkal szemben alkalmazható szankcióval az agrárkamara nem élhet.

Százmilliós árbevétel felett kell tagdíjat fizetni

A 2012. január 1-jétől működő Magyar Vidékfejlesztési, Agrár- és Élelmiszer-gazdasági Kamara az adók mintájára köztartozásként behajtható tagdíjat szed – igaz, csak a nagyobb árbevételű tagoktól. A tagság évi bruttó százmillió forint árbevétel alatt ingyenes, e felett sávos összegű díjat kell fizetni. Száz- és háromszázmillió forint között az árbevétel 1 ezreléke, háromszázmillió és egymilliárd között 1,5, egymilliárdos árbevétel felett pedig 2 ezrelék. Az új kamara így a tagdíjakból három-négy milliárd forintos bevételre tehetne szert évente, emellett a szolgáltatásokból befolyt pénzből és a költségvetési kiegészítésből működne a jelenleginél nagyobb feladatkörrel.