A béren kívüli juttatások egyre komolyabb szerepet játszanak a munkavállalók anyagi elismerésében, „bérezésében”, különös tekintettel arra, hogy számos juttatási formához az általánosnál kedvezőbb adózási szabályok kapcsolódnak. A béren kívüli juttatások esetén a juttatások egyénileg, munkavállalónként azonos feltételek mellett választhatóak a rendszerbe bevont szolgáltatások alapján.
Nyilvánvaló, hogy az egyes munkavállalók egyéni szükségletei eltérőek lehetnek, hiszen egy nyugdíjazás előtt álló magánszemély preferenciái szükségképpen mások, mint egy nagycsaládosé vagy egy egyedülálló pályakezdőé.
A választható béren kívüli juttatási keret összértékét és az egyes elemek értékét a munkáltató az őt terhelő adó- és TB-járulék költségek alapján határozza meg. Emellett bizonyos elemek után a munkavállalónak is keletkezhet adó- és járulékfizetési kötelezettsége.
A béren kívüli juttatásokat a munkavállalók általában a naptári év elején egy éves időtartamra választják, és a tárgyévben igénybe nem vett keret nem vihető át a következő évre.
A juttatási keret egyes elemei – a munkáltatót terhelő adó- és járulékterhek miatt – különböző „vásárlóértéket” képviselnek. Bizonyos juttatások (például egyéni célú képzés) esetén a munkáltatót, más szolgáltatások (életbiztosítás, lakás-takarékpénztári hozzájárulás) után a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt adóés járulékfizetési kötelezettség terheli. A legkedvezőbb azoknak a juttatásoknak a vásárlóértéke, melyeket munkáltatói adó- és járulékfizetési kötelezettség nem terhel.
A cafeteria-rendszer legfontosabb elemei a béren kívüli juttatások, illetve az egyes meghatározott juttatások. Az ezekre a juttatásokra vonatkozó szabályozás lényegében nem változik 2013-hoz képest.
A béren kívüli juttatásokat 16 százalékos személyi jövedelemadó (szja), illetve egészségügyi hozzájárulás (eho) terheli. Az utóbbi kötelezettség mértéke 2014-től marad a 2013-ban bevezetett 14 százalék. Az egyes meghatározott juttatásokat továbbra is 16 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli.
A kifizetőt terhelő adó alapja mindkét típusú juttatás esetén változatlanul a juttatás értékének 1,19-szerese.
A legfontosabb változás az utalvány fogalmát érinti. A jogalkotó ugyanis egyértelműsíti, hogy az utalvány formájában nyújtott juttatás, ha az visszaváltható, vagy készpénzre váltható, nem minősül utalványnak. Fontos azonban, hogy a visszaváltás lehetősége megmarad azokban az esetekben, amikor a munkáltató az általa bármely okból fel nem használt (a munkavállaló részére ki nem osztott) utalványokat kívánja visszaváltani.
A lakáscélú támogatásnál fontos változás, hogy a jövőben nemcsak közvetlenül a lakás vásárlásához, hanem a már fennálló hitel törlesztéséhez nyújtott támogatás is adómentes munkáltatói lakáscélú támogatásnak minősülhet meghatározott feltételek teljesülése mellett. A sportról szóló törvény hatálya alá tartozó sporteseményre szóló belépőjegyet, bérletet a jövőben nemcsak sportesemény-szervező tevékenységet folytató szervezetek, hanem más kifizetők, juttatók is adhatnak adómentesen magánszemélyeknek, méghozzá összeghatártól függetlenül.
Kedvezmény a nyugdíjbiztosításra is
Az adó-visszat érítések köre január első napjától bővült, így 2014. január 1-jétől – évi legfeljebb 130 ezer forint összegben – szja-adókedvezményt vehetnek igénybe a nyugdíjbiztosítással rendelkező ügyfelek. Az adókedvezményes körbe viszont csak azok a nyugdíjbiztosítások tartoznak bele, amelyek futamideje legalább tíz év, és a biztosító csak akkor szolgáltat, ha a biztosított megszerzi a társadalombiztosítási nyugellátásra való jogosultságot, vagy eléri a szerződés kötésekor érvényes törvényes nyugdíjkorhatárt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.