Nem minden multi tekinthető példaképnek

A külföldi tulajdonú cégek termelékenyebbek és egy főre vetítve nagyobb hozzáadott értéket állítanak elő, mint a hazaiak. Ez nemcsak itthon, hanem a nemzetközi tapasztalatok szerint is igaz. A KSH adatai szerint a külföldi cégek átlagos egy főre jutó hozzáadott értéke 11334 ezer forint volt 2011-ben, míg a hazaiaknál ez alig 4461 ezer forintot tett ki. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy a külföldi társaságok egyformán hatékonyak volnának.Kutatásunkban 1489 külföldi többségi tulajdonú, legalább 20 főt foglalkoztató társaság 2008 és 2011 közötti pénzügyi kimutatásait elemeztük. Ezek együttesen 390 ezer főt foglalkoztatnak, s a külföldiek által termelt hozzáadott érték a hazai GDP-nek több mint az 55, a teljes magyar exportnak pedig 58 százalékát adták.

Eredményeink szerint a külföldi cégek két alapvetőcsoportba sorolhatók. A Budapesten és Közép-Magyarországon koncentrálódó, magasabb hatékonyságú 983 társaság a legkülönbözőbb ágazatokban van jelen, és teljesítményük felülmúlja a többi külföldi érdekeltségét is. Velük szemben az 506, tömegtermelőnek nevezhető cégteljesítményben inkább a magyar tulajdonú vállalatok átlagához van közel. Ezek elsősorban a Dunántúlon felülreprezentáltak és többségük a feldolgozóiparban működik.

Mivel a külföldi cégek teljesítmény mutatóik alapján nem alkotnak homogén csoportot, hibát követünk el, ha egységesen kezeljük őket. A külföldiek között a fejletteknél a nagyobb termelékenységhez a másik csoporthoz képest kétszeres export volumen és nagyobb bér, illetve közel háromszor akkora egy főre jutó befektetett eszközállomány is tartozik. Bérszintjük a nemzetgazdasági átlagot – 226 ezer forint – 2011-ben több mint 80, a külföldi tömegtermelőkét pedig 250 százalékkal haladja meg. E cégek hozzájárulnak a GDP növeléséhez, s ha kellően integrálódnak, komoly lehetőséget jelentenek a magyar beszállítóknak.

A tömegtermelők nem csak a fejlettektől vannak leszakadva, de nem emelkednek ki a magyar vállalatok közül sem. E multik valószínűleg a nemzetközileg alacsony hazai bérszintet kihasználva, szerény technológiai háttérrel keresnek pénzt tulajdonosaiknak. Jövőjük a bérelőny fennmaradásától függ, így közülük kerül ki a visszavonulók, a gyárbezárók többsége is.

A válság nyomán e cégeknél nőtt a foglakoztatás, ami részben a forint leértékelődésnek, részben a nemzetközi vállalatok központjaira nehezedő költségcsökkentési nyomásnak az eredménye. Meglepetésre a bérek rendkívül alacsony színvonala juttatja e cégeket kiemelkedő hozamtermelő képességhez vagy magas hozzáadott értékhez.

E csoport magyarországi működésének elsődleges erénye az, hogy hozzájárulnak a foglakoztatáshoz. Kérdés azonban, miben rejlik e csoport hosszú távú perspektívája. Ennek hosszú távú fenntartása nemzetgazdasági szempontból nem előnyös. Ezt a versenyt nem biztos, hogy meg kell nyerni, ezért hosszú távon aligha tervezhetünk e társaságokkal. Így a gazdaságpolitikában a különböző típusú külföldi cégeket, akár a régiótól függően is, eltérően kellene kezelni.

Rendeltetésszerű működés

A magyarországi cégek közül több mint 40 ezer vállalkozás köthető külföldi tulajdonosokhoz, közöttük a legnagyobb számban a német cégek és magánszemélyek találhatóak, a második és harmadik helyen Ukrajna és Románia szerepel. A külföldi tulajdonossal is rendelkező magyarországi cégek listáján az első húsz között több offshore cég is szerepel. Pertics Richárd, a vállalat vezérigazgatója szerint az 5200 német hátterű vállalat túlnyomó része rendeltetésszerűen működik, mintegy 8 ezer milliárd forint éves árbevételt érnek el, és 30 milliárd forint adót fizetnek.