Nyolcmilliárdból fel lehetne számolni a várólistákat

Ehhez képest a kormány ennek mindössze az egytizedét, 800 millió forintot szavazott egy évvel ezelőtt arra, hogy a kórházak felgyorsítsák a térd- és csípőprotézis-beültetéseket, csökkentve ezzel az ilyen beavatkozás várakozási idejét. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy alig változott a helyzet ezen a etrületen. Az országos várólista-nyilvántartás szerint csípőprotézisre ez év elején 656 nap volt az átlagos várakozási idő, és majdnem 9200-an álltak sorban, most 487 napot kell átlagosan a beavatkozásra várni, és a listán 8346-an vannak. Térdprotézisért idén január elején10272-en álltak sorba, átlagosan 906 napig, most 9721-en várakoznak, átlagosan 743 napig.

A 800 millió forintot 23 intézmény között osztották szét, hogy azok a leghosszabb ideje sorban álló 1300 páciensnél az év első három hónapjában elvégezzék a beavatkozást. Az érintett betegekkel történt egyeztetést követően azonban első körben csak ötszázan kerültek be a programba (a többieknek családi, egészségi vagy egyéb okokból nem felelt meg a tervezett műtétek időpontja). A programot első körben szeptember végéig, másodikban már – mint most az OEP-től megtudtuk – november végéig kiterjesztették.

Az ortopédiai szakma képviselői szerint az alapproblémákat egy egyszeri pénzinjekcióval nem lehet kezelni: mivel nem lett több az altatóorvos, a műtősnő, és a beavatkozások továbbra is veszteségesek, nem tud érdemben rövidülni a nagy ortopédiai műtétek várólistája. Pedig financiális okokból is ez lenne az ideális: a Magyar Ortopédiai Társaság számításai szerint egy aktív, keresőképes, protézisre szoruló beteg gyógyszereire, fizikoterápiájára, táppénzére fél év alatt elkölti egy protézis árát a költségvetés, illetve a család, de egy nyugdíjas esetében is nagyjából egy év alatt összejön az a mintegy 700 ezer-egymillió forint.