Fejletlen a céges kultúra

Két olyan részterülete van a magyar vállalati kultúrának, amelyben a hazai cégek messze elmaradnak az európai átlagtól – mondta Bölcsföldi László, az amerikai FranklinCovey vállalati tanácsadó magyarországi licenccégének megbízott vezetője. Az egyik a közös célok mérhető-számon kérhető feladatokká konvertálása, a másik a szervezeti együttműködési hajlandóság, szakszóval: a szinergiakeresés.

A FranklinCovey ez év januárban készített vizsgálatából az derült ki: a magyar munkahelyek szervezettsége általában véve is jelentősen elmarad az európai, észak-amerikai átlagtól – számszerű összesítésben harmadával rosszabbak a magyar mutatók az európaiaknál –, a fenti két területen azonban a hazai cégek abszolút mértékkel mérve is nagyon gyengén állnak: százfokú skálán mérve épp csak súrolják a harmincat (az amerikai átlag 60, az európai 54).

A felmérés 1000 fős munkavállalói minta megkérdezésén alapult, amely nem, kor és munkahelytípus alapján reprezentatívan képezte le a magyar dolgozó lakosságot. Azzal az állítással, hogy „Szervezeti egységemben a tervezés világos, egyéni feladatokat eredményez”, a válaszadók 21 százaléka értett egyet – vagyis közel 80 százalékuk szerint a munkahelyükön nem világosak az egyéni feladatok.

„A magyar vállalati kultúra egyik alapproblémája, hogy az egyéni felelősségvállalás gyenge, intézményileg megfoghatatlan” – válaszolta lapunknak Bölcsföldi László. Szakértői tapasztalatuk szerint a probléma mélyen gyökerezik a társadalom értékrendjében. A változtatás nagy erőfeszítést igényel és sokáig tart – ám nem lehetetlen. Bölcsföldi szerint a kulcskérdés az eredményesség mérhetővé alakítása. Ezen alapszik minden további technika: a közös feladatok tudatosítása, az egyéni feladatok kijelölése, az eredmények mérése, rendszeres értékelése. Arra a kérdésre, honnan tudhatja egy menedzser, hogy ezen a területen a cégénél baj van, Bölcsföldi a legnyilvánvalóbbat jelölte meg válaszul: az eredmények romlásából. Ezt egyébként a felmérésük is alátámasztja: a válaszadók csupán 21 százaléka ikszelt igent arra az állításra, hogy „Pontosan megvalósítjuk céljainkat”. A FranklinCovey szerint a magyar cégek is tisztában vannak a problémával, a megoldással kapcsolatban azonban bizonytalanok. „Kitűzik az éves bevételi célt, amelyet a havonta esedékes termelési értekezleten aztán mint holmi üveggömböt bűvölnek, közben senkinek sem világos, hogyan lehetne érdemben befolyásolnia” – mondta Bölcsföldi.

A FranklinCovey szerint csak a vállalati működés egészére kiterjedő, úgynevezett feladat-végrehajtási rendszer bevezetésével orvosolható a probléma: a vállalati felső vezetés rangsorolási technikájától a legkisebb szervezeti egységben is kifüggesztett eredményjelzőig változtatni kell a cég működésén.

A szinergia Bölcsföldi László szerint „puhább téma” a felelősségvállalásnál-számonkérésnél: gyengesége közvetetten befolyásolja a magyar cégek eredményességét, hosszú távon azonban legalább olyan fontos, mint a számonkérhetőség. A szinergián múlik, hogyan tudnak egy-egy kisebb szervezeti egység dolgozói egymással együttműködni, mennyire képesek egymást kölcsönösen segíteni a vállalat szervezeti egységei. A gyenge szinergia tapasztalataik szerint a magyar cégek pletykás-intrikás atmoszférájában nyilvánul meg leginkább. ZsA