Lokalizálódó nemzetközi vásárok
Valami megváltozott a művészeti vásárok körül: a 2005 és 2015 közti évtizedben egyértelműen ezek váltak a globálissá váló és fókuszát a kortárs művészet felé irányító műkereskedelem legfontosabb központjaivá. A galériák nemzetközi felmérések szerint forgalmuk közel felét az art faireken bonyolítják le, de a másik felében is meghatározó szerepet játszik a vásározással szerzett kapcsolatrendszerük.
Most viszont új tendencia vált észrevehetővé: egyrészt csökken a vásárok száma, másrészt vannak az igazán rangos, nagy nemzetközi rendezvények, amelyekre nehéz bejutni, és amelyeken a legfelső árkategóriába tartozó kvalitásos műtárgyak cserélnek gazdát, és vannak a többiek, amelyek egyre inkább lokálissá válnak, s amelyeken az adott ország galériái és műkereskedői árulják az adott ország művészeti termékeit, egyre kevesebb külföldi résztvevővel.
A magyar galériák helyzete is megváltozott. A utóbbi tíz évben először az fordította feléjük a külföldi érdeklődést, hogy „lássuk, mi történt a vasfüggöny mögött”, hogyan áll fel az art world új rendszere Kelet-Európában. A globális válság éveiben a visszaesés hatására kiváró, a vásározásban szünetet tartó nyugat-európai galériák üresen maradt helyeit foglalhatták el. Most viszont már nemcsak az okoz gondot, hogy a magyar művészet és műkereskedelem még mindig nem tagozódott be az európai színtérre, vagy hogy egyes szereplők kiöregedtek a kezdőknek fenntartott, kedvezőbb részvételi díjú szekciókból, hanem a reálisan elérhető vásárok is kevésbé nyitottak lettek. A legtöbb magyar galéria felmérte, hogy a költségek miatt tudatosabban kell döntenie arról, hová jelentkezik, hosszú távon nem lehet tapasztalatszerzésnek értékelni egy vásári részvételt, csak befektetésnek.
Ennek megfelelően alakul a rendszeres vásári résztvevőnek számító galériák idei programja is. Az Inda Galéria január végén az Artefiera Bologna New Proposals szekciójában állított ki Czene Márta szóló show-jával. Az idén 40. születésnapját ünneplő vásáron 58 ezer látogatót regisztráltak, de a résztvevők többnyire olasz galériák voltak, a szervezők inkább a lokális érdeklődésre alapoztak.
A Kisterem Galéria az Art Rotterdamon járt februárban, nem először – bár a múlt évet kihagyta –, ahol a fő szekcióban állította ki Kokesch Ádám installációját. Ez egy progresszív szellemiségű, inkább fiatalokra szakosodott, felfedező vásár, saját meghatározás szerint az ínyenceknek szól. A holland vásár 17. kiadását 24 ezer látogató tekintette meg. Valkó Margit, a Kisterem tulajdonosa régi kapcsolataira építve eladni is tudott, de ő is megerősítette, hogy idén több holland galéria szerepelt és a hazai gyűjtők inkább náluk költöttek. A Kisterem áprilisban Kölnbe megy az Art Cologne-ra.
A Faur Zsófi Galéria 2015-ben hat vásáron vett részt, így 2016 elején kicsit visszavett a tempóból. Április végén megy Milánóba, a Mia Photo Art Fairre, ahol tavaly ugyan nem vett részt, de előtte három évig jelen volt. A 2011-ben alapított, fotóra és videóra szakosodott vásáron maximum két művészt állíthat ki egy galéria, Faur Zsófi idén a 2015-ös évben először kiosztott Robert Capa Fotográfiai Nagydíjat elnyerő Kudász Gábor Ariont viszi ki. Májusban Londonba, a negyedszer megrendezésre kerülő Art16 vásárra megy, már bevált összeállítással: Magyar Ádám fotóival – az ő képeit innen a kezdetek óta minden évben sikerült fontos gyűjteménybe bejuttatni –, emellett Majoros Áron és Gyenis Tibor munkáival és egy új művésze, Katerina Belkina sorozatával. Az orosz születésű, jelenleg Berlinben élő fotós iránt erőteljes nemzetközi érdeklődés érzékelhető, idén elnyerte a Hasselblad Masters Awardot.
ARCO – híd nem csak Latin-Amerikába
A madridi ARCO helyzete a többi európai vásárhoz képest speciális, miután vállaltan hídként kíván szolgálni Dél-Amerika és Európa művészei és galériái között. Az idei eseményt külön izgalmassá tette, hogy a nemzetközi trendekben lecsengőfélben van az Ázsia-láz, Mexikó, Latin-Amerika művészete viszont egyre jobban vonzza a gyűjtőket. A madridi „Opening” szekcióban sok izgalmas művészt mutattak be mexikói, chilei, argentin galériák.Természetesen az ARCO-n is többségben vannak a spanyol galériák: a vásár karakterének egyik fő vonalát is meghatározza, hogy ezek nemcsak fiatal vagy középkorú művészeket állítanak ki, hanem nagyon erősen jelen van a háború előtt született művészgeneráció (Nyugat-Európában, a kortárs megjelöléstől eltérően, az élő klasszikus meghatározást használják rájuk). Az ARCO-n markánsan jelen van a geometrikus absztrakt irány is, így jó választás volt a vásáron negyedszer megjelenő Viltin Galéria részéről, hogy Kovács Attila munkáit vitte ki, ott pontosan tudják mihez kötni. A Viltin jelenléte azért is különösen szép teljesítmény, mert a fő szekcióban egy 50 négyzetméteres standon állítanak ki, és mert a részt vevő 216 galéria közül csak négy érkezett Kelet-Európából. Régiónk jelenleg nem tartozik a legfrekventáltabb gyűjtői területek közé, az innen jelentkezők között szigorúan válogatnak. Az ARCO kritériumai egyébként is nagyon kemények, nemcsak a bemutatni kívánt művészek pályaképét vizsgálják, de a galériák nemzetközi intézményi és gyűjtői kapcsolatrendszerét is.
Kovács Attila Németországban végzett, 2010-ig Kölnben élt, 1976-ban kiállított a kasseli documenta6-on, így nemzetközi szinten nem ismeretlen, sőt a német piacon erősen beágyazódott művész, aki már tavaly sikert aratott az ARCO-n.
A vásári szereplésnek köszönhetően jelentős európai múzemokba vásároltak tőle munkákat, standos árai idén is 10 és 50 ezer euró közt mozogtak. A Viltin Galéria most azon dolgozik, hogy bevezesse az angolszász piacra: március végéig a londoni Mayor Galleryben látható egy nagy ívű kiállítása. Ez az angol galéria Kovácsot viszi idén a legnagyobb európai művészeti vásárra, a maastrichti
TEFAF-ra, ahol ráadásul a 100 ezer eurós árkategóriába eső alkotásaival szerepel majd. Emellett a Viltin Galéria az ARCO-n egy nagy amerikai tanácsadó céggel kezdett tárgyalni Kovács munkáiról
– a legnagyobb gyűjtők jellemzően tanácsadó cégeken keresztül vásárolnak, nem ritka, hogy a galéria nem is tudja meg, ki volt a tényleges vevő.
A Viltin másik fontos művésze volt idén Megyik János, a szobrászat-festészet-építészet határterületein mozgó neoavantgárd alkotó izgalmas életművét most szeretnék bevezetni az európai piacra. Nagyon hisznek benne, amit
a vásári visszajelzések is igazoltak.
Természetesen az ARCO-n is többségben vannak a spanyol galériák: a vásár karakterének egyik fő vonalát is meghatározza, hogy ezek nemcsak fiatal vagy középkorú művészeket állítanak ki, hanem nagyon erősen jelen van a háború előtt született művészgeneráció (Nyugat-Európában, a kortárs megjelöléstől eltérően, az élő klasszikus meghatározást használják rájuk). Az ARCO-n markánsan jelen van a geometrikus absztrakt irány is, így jó választás volt a vásáron negyedszer megjelenő Viltin Galéria részéről, hogy Kovács Attila munkáit vitte ki, ott pontosan tudják mihez kötni. A Viltin jelenléte azért is különösen szép teljesítmény, mert a fő szekcióban egy 50 négyzetméteres standon állítanak ki, és mert a részt vevő 216 galéria közül csak négy érkezett Kelet-Európából. Régiónk jelenleg nem tartozik a legfrekventáltabb gyűjtői területek közé, az innen jelentkezők között szigorúan válogatnak. Az ARCO kritériumai egyébként is nagyon kemények, nemcsak a bemutatni kívánt művészek pályaképét vizsgálják, de a galériák nemzetközi intézményi és gyűjtői kapcsolatrendszerét is.
Kovács Attila Németországban végzett, 2010-ig Kölnben élt, 1976-ban kiállított a kasseli documenta6-on, így nemzetközi szinten nem ismeretlen, sőt a német piacon erősen beágyazódott művész, aki már tavaly sikert aratott az ARCO-n.
A vásári szereplésnek köszönhetően jelentős európai múzemokba vásároltak tőle munkákat, standos árai idén is 10 és 50 ezer euró közt mozogtak. A Viltin Galéria most azon dolgozik, hogy bevezesse az angolszász piacra: március végéig a londoni Mayor Galleryben látható egy nagy ívű kiállítása. Ez az angol galéria Kovácsot viszi idén a legnagyobb európai művészeti vásárra, a maastrichti
TEFAF-ra, ahol ráadásul a 100 ezer eurós árkategóriába eső alkotásaival szerepel majd. Emellett a Viltin Galéria az ARCO-n egy nagy amerikai tanácsadó céggel kezdett tárgyalni Kovács munkáiról
– a legnagyobb gyűjtők jellemzően tanácsadó cégeken keresztül vásárolnak, nem ritka, hogy a galéria nem is tudja meg, ki volt a tényleges vevő.
A Viltin másik fontos művésze volt idén Megyik János, a szobrászat-festészet-építészet határterületein mozgó neoavantgárd alkotó izgalmas életművét most szeretnék bevezetni az európai piacra. Nagyon hisznek benne, amit
a vásári visszajelzések is igazoltak. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.