Versenykorlátozástól tartanak

A nem közszolgáltató hulladékkezelő cégek kiszorítását eredményezné a piacról, ha az ipari és szolgáltató vállalatokat arra kötelezik, hogy a jövőben a települési hulladékgazdálkodási közszolgáltató cégekre bízzák a működésük során képződő hulladékok kezelését – ahogy az az új hulladékgazdálkodási törvény tervezetében szerepel. A gazdálkodó szervezeteknél képződő hulladékok begyűjtése és kezelése ma is megoldott, miközben a közszolgáltató cégekkel való szerződéskötési kényszer egy csapásra több mint 2000 ipari begyűjtő és előkezelő kis- és középvállalkozás működését, illetve az általuk teremtett mintegy húszezer munkahely fenntartását sodorná veszélybe – derül ki a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének (HOE), valamint a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) lapunk birtokába került véleményezéséből.

A tétet jelzi, hogy a vegyesen gyűjtött települési szilárd hulladék mennyiségének nagyjából egyharmada képződik a gazdálkodó szervezeteknél, míg az önmagában is értékes szelektíven gyűjtötteknek körülbelül a 80 százaléka – mondta Székely Anna, a KSZGYSZ ügyvezető igazgatója. A HOE számításai szerint pedig a piac újrarendezése a gazdálkodó szervezetek számára több mint százmilliárd forintos költségnövekedéssel járna éves szinten. Sárosi Eszter, a HOE ügyvezető igazgatója hozzátette: a kormányprogram a vállalkozóbarát környezet megteremtését és a zöldszektor fejlesztését tűzi ki célul, ám a szakmailag nem felkészült önkormányzatok által helyi rendeletekkel irányított hulladékipar kialakítása nincs összhangban ezzel.

A hivatalosan európai uniós jogharmonizációs célokat szolgáló jogszabálytervezet azt sem veszi figyelembe, hogy a Magyarországon megvalósult közel húsz regionális hulladékgazdálkodási rendszer létesítéséhez megítélt európai uniós támogatást kizárólag a lakosságnál képződött hulladékok kezelésének fejlesztésére lehet(ett) fordítani. Márpedig a tervezett módosítás hatására a rendszerekben jelentős mennyiségű vállalatoktól származó hulladék jelenne meg. Ennek következtében mind a hulladékkezelő létesítmények, mind a regionális lerakók élettartama lerövidülne, miközben az Európai Bizottság az intézkedést tiltott állami támogatásnak is minősítheti, s visszafizetési kötelezettséget írhat elő a korábban adott támogatásokra. Ennek összege pedig százszázalékos visszafizetés esetén elérné a 250-300 millió eurót – fogalmazott Reiniger Róbert. A Deloitte környezetvédelmi tanácsadás üzletágának igazgatója szerint ugyancsak aggályos, hogy a hulladékszállítások területén az eddigi engedélyezési kötelezettséget a bejelentési váltaná fel. Ugyanis senki sem számolt azzal, milyen kockázatokat rejt, ha megszűnik a hatóság joga arra, hogy előzetesen ellenőrizze a hulladékszállítási tevékenységbe kezdő vállalkozásokat. Így a tervezett intézkedés valószínűleg az illegális lerakás melegágyát teremtené meg.

A hulladék ártalmatlanítási célú behozatalának korlátozása viszont azért kifogásolható, mert a keletkező veszélyes hulladékok mennyisége Magyarországon és egész Európában folyamatosan csökken, ezért a hulladékkezelőknél állandó kapacitástúlkínálat van. Ebben a helyzetben a hazai veszélyeshulladék-égetők számára kifejezetten hátrányos megkülönböztetést jelent az import tilalmának további fenntartása, amely kizárja őket az európai versenyből – vélekedett Székely Anna. A KSZGYSZ ügyvezető igazgatója szerint ez sokakat tevékenységük megszüntetésére kényszeríthet, ami – a szállítókkal együtt – önmagában mintegy 4000 munkahelyet veszélyeztet. Ráadásul ennek bekövetkezte esetén az ország egy csapásra kiszolgáltatottá válik a környező országok veszélyeshulladék-égetőinek. Ez pedig az ilyen jellegű hulladékok kezelésével járó költségek drasztikus emelkedését eredményezné az iparvállalatok számára. Éppen ezért – amenynyiben a jogalkotó ragaszkodik az importtilalomhoz – az exportot is korlátozni kellene, hiszen a veszélyes hulladékok kezelésére van itthon elegendő és műszakilag alkalmas kapacitás. NIG