A kőolajárakat is befolyásolhatja az új uniós irányelv

Nem vitás, hogy az olajpiacnak jelentős tényezőjévé vált az olajhomokból nyert nyersolaj kereskedelme. Ez a legnagyobb mértékben kitermelt nem konvencionális üzemanyagforrás, amelynek kitermelése ráadásul rendkívül magas üvegházhatású gázkibocsátással jár. A Stanford Egyetem által, az Európai Bizottság kérésére nemrég elvégzett, független vizsgálat szerint az olajhomokból nyert nyersolaj kinyerése során, a hagyományos üzemanyagokhoz képest 23 százalékkal több üvegházhatású gáz keletkezik.

A jogszabályi keretek változása alapvetően befolyásolhatja a termék importját. Az unió területén az üzemanyagok minőségéről szóló EU-s irányelv (Fuel Quality Directive) határozza meg az üzemanyagok összetételét, minőségi követelményeit. Számos javaslat látott napvilágot abból a célból, hogy az irányelv minőségi követelményeinek szigorításával kiszorítsák az unió piacáról az olajhomokból nyert nyersolajat. Jelentős hasznot hozhat ez a hagyományos, konvencionális nyersolajat előállító társaságoknak is, de nem pusztán gazdasági kérdésről van szó. Ha az EU-ba történő importja megnő, az irányelv közlekedéshez kapcsolódó kibocsátás-csökkentési célja nem lesz teljesíthető. Sőt, amennyiben figyelmen kívül marad az olajhomokkal kapcsolatos környezetkárosító hatás, úgy az EU klímaváltozás elleni küzdelmének komolysága is megkérdőjeleződik. Láthatjuk tehát, hogy jelentős gazdasági, környezetvédelmi és politikai lobbi-érdekek ütköznek az ügyben.

A kanadai kormány „megalapozatlan diszkriminációt” emleget, és már előre jelezte, hogy bármiféle korlátozó intézkedést – a nemzetközi szabadkereskedelmi egyezményekre hivatkozva – diszkriminatívnak fog minősíteni. Az uniónak azonban már kiterjedt gyakorlata van a piacait védő intézkedések területén, és rögtön azzal kontrázott, hogy az esetleges intézkedések ugyanúgy érintenék például a Venezuelából vagy Brazíliából érkező olajhomokot is.

De a kanadaiak a „tudomány által alá nem támasztott” vélemények figyelembe vételével is vádolják az Európai Bizottságot. A száraz tények azonban mást mutatnak. Jellemző például, hogy a kanadai Alberta tartományában rendkívül vízigényes és szennyező technológiával nyerik ki az olajhomokban található olajat. Ennél a technológiánál két tonna homok feldolgozása szükséges egy hordó olaj előállításához, a felszín alatti rétegek kitermelése pedig ennél is nagyobb veszteségekkel jár. Észak-Amerikában úgynevezett „frakkolással” nyerik ki az olajat, amikor víz, homok és különböző mérgező vegyi anyagok nagy nyomással történő befecskendezésével megrepesztik a gáz- és olajtartalmú palát, hogy kinyerjék alóla az értékes ásványkincseket. A technológia rendkívül szennyező, a hátramaradt mérgező folyadék beszennyezi a felszíni vizeket és a talajt egyaránt. De a nem konvencionális eljárásnak más kockázata is van.

A közelmúltban a nagy-britanniai Lancashire-ben észlelt két kisebb földrengésnél elismerte a helyi bányatársaság, nem lehet kizárni, hogy a mozgásokért az ő tevékenységük – és a frakkolásos technológia – a felelős. Az USA Pennsylvania államában fekvő Dimockban pedig különös jelenségekre figyeltek fel az ott lakók az elmúlt években: alkalmanként meggyulladt az ivóvizük, egy helyi özvegyasszony kertjében pedig 2009 szilveszter reggelén felrobbant a kerti kút. Mindezek a furcsa jelenségek feltételezések szerint a frakkolás során a gázhordozó palából talajvízbe szivárgó metán miatt történhettek.

A kérdés uniós tagállamokat is érint, hiszen Európában is folyik az olajhomok hasznosítása. Észtország például ezen a területen nagyhatalomnak számít a kontinensen. Egyes becslések szerint pedig a ma Európába irányuló körülbelül 4000 hordó per napos import 2020-ra akár elérheti 700 ezer hordós napi mértéket is. Ilyen tekintélyes mennyiség akár a piaci árakat is megmozgathatja.

De az olajhomok hasznosítóinak nem érdeke az árak csökkenése. Az olajpala felhasználásának, kitermelésének egyik kritikus tényezője a folyamat során felhasznált és a folyamat végén kinyert energia hányadosa. Éppen a kitermelés, előállítás költséges volta miatt az olajhomok hasznosítása csak akkor termel hasznot, ha a világpiaci árak viszonylag magasan maradnak.

Jelzés értékű, hogy az utóbbi években a kőolaj árának emelkedése miatt az Egyesült Államokban, Kínában, Ausztráliában és Jordániában vagy újrakezdték a korábbi lelőhelyek kitermelését, vagy pedig új lelőhelyeket kutattak fel és kezdték meg kitermelésüket. Azaz a „good business” hosszú időre garantált.

A bennfentesek szerint következő hónapban döntés születhet az ügyben, azonban a jogalkotási eljárás hosszadalmas volta miatt – a tagállamok és az Európai Parlament jóváhagyása is szükséges az ügyben – még hónapokig folyhat az érdekelt felek küzdelme és a jogalkotók „meggyőzése”.Persze az sem kizárt, hogy miután jelentős gazdasági érdekeket sérthet a döntés, végül a WTO, vagy az Európai Bíróság mondja ki a végső döntést, ami évekig is eltarthat.