Átalakuló spanyol pártrendszer

A spanyolországi tartományi választások győztese a jelenleg kormányzati pozícióban lévő Spanyol Néppárt (PP) lett kicsivel több, mint a szavazatok 33 százalékának megszerzésével, ám a május 24-ei választásoknak komoly üzenetértéke van.

A mérsékelt-konzervatív politikai erő 2,5 millióval kevesebb szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt, és támogatottsága közel 11 százalékkal esett vissza 2011-hez képest. Számos önkormányzati közösségben a PP 1991 óta a legrosszabb választási eredményét érte el: gyengén szerepelt Extremadurában, a Valenciai Autonóm Közösségben, Kantábriában, Aragóniában, Kasztília La-Manchában és a Baleári-szigeteken. Szintén veszített támogatottságából – a 2011-es tartományi választásokkal összehasonlítva közel 3 százalékot – a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE), amely a szavazatok 25,44 százalékával a második helyen végzett.

A Madridi Autonóm Közösségben 24 év után megszűnt a kényelmes jobboldali többség, így amennyiben a Néppárt továbbra is kormányozni szeretne, rákényszerül majd a centrista Ciudadanos politikai erővel való együttműködésre. Nem kizárt azonban az sem, hogy Madridban az Ahora Madrid nevű politikai tömörülés a felemelkedő, új politikai erővel, a Podemossal hoz létre paktumot.

A tartományi választások eredményei azt mutatják, hogy számos autonóm közösségben nincs meg a kormányalakításhoz szükséges abszolút többség, ezért a Spanyol Szocialista Munkáspárt várhatóan tárgyalásokat fog kezdeményezni a Podemossal a kormányzat stabilitásának megteremtése érdekében.

A spanyol szocialisták 8 autonóm közösség (például Madrid, Murcia vagy Valencia) esetében egyértelműen rászorulnak a radikális baloldali párt, a Podemos, vagy a centrista Ciudadanos támogatására azért, hogy stabil többséggel bíró tartományi kormányzás jöjjön létre.
Az már biztosan látszik, hogy a választások átalakították a spanyol pártpolitikai berendezkedést, mivel a korábban mérleg nyelvének szerepét játszó Egyesült Baloldal (Izquierda Unida) helyét a Podemos vette át.

Jóllehet az új baloldali politikai erő a szavazatok 18,59 százalékával jelentős befolyással bír egyes autonóm közösségek politikai életére (Extremadura, Kasztília La-Mancha, Madrid és Valenciai Autonóm Közösség), de valódi áttörést nem tudott elérni a választásokon. Pablo Iglesias pártja azonban így is a harmadik helyen végzett a PSOE mögött, és nem vált a kormányzó jobbközép Néppárttal szemben hegemón politikai erővé.
A választások másik érdekessége a centrista Ciudadanos jó szereplése, amire nagyon kevesen számítottak. A párt meghatározó befolyással bír például Madridban, Leónban, La Riojában és Murciában. Ezeken a helyeken a Spanyol Néppárttal együtt kulcsszerephez juthat a kormányalakítási tárgyalások során.

A Podemos és a Ciudadanos megerősödése nemcsak a spanyol belpolitikára bír messzemenő következményekkel, hanem gazdaságilag is, ugyanis mindkét párt élesen ellenzi a neoliberális, megszorításokra épülő gazdaságpolitikát. Mindkét politikai erő szorgalmazza a kutatás-fejlesztés célzottabb támogatását, valamint az oktatásra és az egészségügyre fordítandó költségvetési források növelését.

A tartományi és helyhatósági választások eredményeként a spanyol pártrendszer korábbi szerkezete jelentős mértékben átalakult. A jobbközép kormányzó Spanyol Néppárt és az ellenzéki, szociáldemokrata Spanyol Szocialista Munkáspárt mellett két új politikai erő is megjelent. A radikális baloldali párt, a Podemos átvette az Egyesült Baloldal korábbi szerepét. Szintén megerősödött a centrista Ciudadanos, amely a Podemossal együtt a mérleg nyelve szerepét fogja játszani a tartományi kormányalakítási tárgyalások során.

A Spanyol Néppárt ugyan a tartományi választások nyertese, de a jobbközép politikai erő egyetlen autonóm közösségben sem szerezte meg a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget. Mindezek alapján a 2015 decemberében tartandó parlamenti választásokon minden valószínűség szerint a két vezető pártnak nyitni kell a radikális baloldali Podemos vagy a centrista Ciudadanos irányába.