Bod Péter Ákos: Jobb osztályzatra várva

Nagy változások közben, kataklizmák után érthető, ha az adott állam középtávú fizetőképessége mellé kérdőjelet állít a hitelminősítő intézet. A rendszerváltozási visszaesés során, az 1990-es évek elején államunk kockázati besorolása „BB+” volt, egy fokozattal a befektetőnek ajánlott kategória alatt. Akkor a Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki a kötvényeket a nemzetközi piacokon: egyáltalán nem úgy éreztük a jegybankban, hogy a magyar értékpapír bóvli lett volna. A hitelminősítők azonban nem bíztak eléggé a magyar állam hitel-visszafizetési képességében és hajlandóságában. Évekbe tellett, amíg a két nagy hitelminősítő (Moody’s, S&P) a térség egészével együtt javította az országkockázati besorolásunkat, sőt, idővel a magyar minősítés az „A–” szintre emelkedett. Ez kitartott 2006-ig, amikor a hitelminősítők észlelték a helyzet romlását és lerontották a besorolást. Majd újabb visszaminősítések követték egymást, míg a zavaros 2011-es év végén, 2012 elején mindhárom hitelminősítő (a Fitch is) spekulatív, „bóvli” kategóriába sorolta át a magyar állam kockázati megítélését.

Itt tartunk most: a Moody’s és a Fitch értékelése „BB+”, a Standard & Poor’s-é csupán „BB”. Az utóbbi rosszabb, mint amit a rendszerváltozási krízis mélypontján adtak. Ami legalább ennyire fájó: a térség államainak nagy többsége ennél kedvezőbb besorolást írhat be a kötvénykibocsátás során a prospektusába. Egyébként az egész európai megítélés javul.

Nem presztízskérdésről van szó: árkérdésről. Jobb kockázati besorolás mellett általában érezhetően olcsóbb a kölcsönfelvétel a nemzetközi pénzügyi piacokon, noha a nagybefektetők nem csak a Moody’s-tól tudják, hogy milyenek az adott állam kilátásai. Ám tény, hogy például a lengyel besorolás sokkal jobb a mienknél, és olcsóbb is a lengyel államadósság finanszírozása; és ez a helyzet a többi visegrádi országgal. Sőt, a bolgárok minősítése is jobb, és már a románok és a törökök sincsenek mögöttünk. Ma már csak a szerb, moldáviai és montenegrói besorolásnál jobb a mienk.

Érezhetjük úgy: túl szigorú a megítélés, a hitelminősítők ismét tévednek. Ám oka van annak, ha a térségen belül ilyen helyre sorolják államunk fizetési ígéretének kockázatát. Végtére is a magyar államadósság a legnagyobb a GDP arányában a térségben: ez a 80 százalék körüli érték a szomszédjaink 30-40 százalékához mérendő hozzá. Gazdasági növekedési teljesítményünk az elmúlt négy évben nem érte az évi egy százalékot. Mindez indokolhat némi fenntartást fizetési képességünket illetően. Ami a fizetési hajlandóságot illeti, a magyar kormány sosem tett kétséget ébresztő utalást. Csak éppen a kötelező magán-nyugdíjpénztári történet, a devizahitelezés kondícióiba való állami belenyúlás, és talán a szabadságharcos szóhasználat együttesen bizonytalansági tényező lett.

Gazdaságunk most némileg jobban fog nőni, és tartósnak látszik a folyó fizetési mérlegünk többlete: ezeket a komponenseket értékelik is a hitelminősítők. Ám adóssághegyünk alig csökken, és bizony újabb kockázatok is megjelentek; a legsúlyosabb az ukrán válság és annak lehetséges kihatásai.

A fizetési hajlandóság megítélésének komponense lényegében a gazdaságpolitikai kiszámíthatóság fogalmával azonosítható. A hitelminősítők is elemzik majd az új kormány politikáját, személyiségeit, egész működési rendjét. Ha azt jobban értik, akkor onnantól a besorolásról a fundamentumok döntenek. Ezek ugyan vegyesek, de megengednék, hogy a balkáni szintről közelebb kerüljünk a visegrádi térséghez.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.