Egyre többen csak egy csodától várják sorsuk jobbra fordulását

A Szerencsejáték Zrt. alapítása óta nem volt még példa arra, hogy fél év alatt közel 148 milliárd forintos árbevételt érjen el a társaság. Ez 32 százalékos növekedést jelent a tavalyi azonos időszakhoz képest. Ha pedig az év végéig sikerül tartani a tempót, akkor akár a 280 milliárd forintot is meghaladó forgalommal zárhat az állami vállalat 2014-ben. Ez sok, nagyon sok, túl sok. Mintegy másfél évtized alatt megnégyszerezte bevételeit a cég, ugyanis 2000-ben még 65 milliárd forintból gazdálkodtak, a 100 milliárd forintos határt pedig 2002-ben lépték át. A Magyar Szerencsejáték Szövetség évkönyvének tanúsága szerint a hazai szerencsejáték-piac 2010-ben 260 milliárd forintot képviselt, pedig akkor még létezett a pénznyerő ágazat is.

Minek köszönhetőek ezek a látványos eredmények? Egyrészt a termékeket a felnőtt lakosság kétharmada, mintegy ötmillió ember vásárolja. Konkrétan június végéig 904 millió alapjátékot vettek a játékosok, ez 240 millió darabbal több, mint tavaly ilyenkor. Másrészt az állami cég fejlesztéseinek köszönhetően már a legközelebbi lottózóig sem muszáj lefáradniuk a tippelőknek. A hivatalos megfogalmazás szerint a játékosok igényelték, hogy a klasszikus kedvenceknek számító lottó-, illetve számsorsjátékokat okostelefonnal is lehessen játszani. Mindezt pedig a felelős játékszervezés lózungjait hangoztatva teszik. Inkább arról van szó, hogy az állam nem tudja, de nem is nagyon akarja kordában tartani az emberekben ösztönösen meglévő játékszenvedélyt. Elvileg csak olyan játékokat forgalmaznak, amelyek nem tartoznak a függőség kialakulásához vezető legveszélyesebb kategóriába. Ugyanakkor az országot lefedő értékesítési hálózat működtetésével és az újabb és újabb termékek bevezetésével folyamatosan ingerlik a népet. Nem kétlem, hogy valóban igyekeznek megóvni a játékosokat a túlzásba vitt szerencsejáték káros következményeitől. Ugyanakkor beszédes adat, hogy a sportfogadás iránti érdeklődés 40 százalékkal növekedett az idei első félévben, ez pedig már meghaladja az egészséges, kontrollálható szintet.

Szintén a rekord bevételeket magyarázó érvek között hangzik el, hogy a lakossági jövedelmek emelkedése is kedvező hatást gyakorolt például a számsorsjátékok forgalmára. Tehát azzal nincs baj, ha az emberek egyre több szelvényt vásárolnak a pénzükből, de azzal korábban nagy gond volt, hogy a játékgépbe dobálták be. Ha még igaz is lenne, hogy jelentősen emelkedtek a lakossági jövedelmek, akkor is minimum aggasztó kórképet mutat a társadalom állapotáról, hogy reménytelenségében és kilátástalanságában egyre többen inkább csak egy csodától várják sorsuk jobbra fordulását, mint a tanulástól és a munkától.

Az állam öröme ugyanakkor érthető. A szárnyaló eredmények ugyanis a költségvetési befizetésekre is kedvező hatással vannak: a játékszervező tevékenységéből a büdzsének már 35,4 milliárd forint bevétele származott idén. Osztalék formájában pedig szintén jól fial az aranytojást tojó tyúk. A monopol helyzetben lévő lottótársaság a tíz legnagyobb hazai adófizető egyikévé vált. Ez egyrészt elismerésre méltó teljesítmény, másrészt ugyanakkor a magyar piacgazdaság és a kevés hazai nagyvállalat állapotáról is kiállítja a bizonyítványt. A kormány szerint leszámoltak azokkal az előítéletekkel, miszerint az állami tulajdonú cégek működési hatékonysága nem éri el a piaci cégekét. A Szerencsejáték Zrt. esetében ez a magyarok csillapíthatatlan játékkedve miatt nem volt nehéz, másrészt az egész iparág legfőbb alaptétele, hogy a bank mindig nyer. Még az utcai csalók is kiegyensúlyozottan és eredményesen működtetik az itt a piros, hol a piros nevű játékot, pedig csak egy asztal és három gyufásdoboz kell hozzá. Az állami cégekkel szembeni előítéletek pedig többnyire a MÁV, a BKV és a Magyar Posta alkotta pénznyelő trió szolgáltatásaiból és eredményeiből táplálkoznak.