Kommentár: az üzleti környezet egyre kiszámíthatatlanabb Magyarországon

Nem véletlenül és nem teljesen váratlanul történt mindez, ugyanis a pénzpiacok már egy ideje árazták a monetáris szigorítást. A kamatemelés okait hosszasan lehetne sorolni, és sajnos úgy tűnik, hogy a lista szinte az egyik napról a másikra csak bővül. A felsorolás nem kimerítő jelleggel: a felfelé mutató inflációs kockázatok halmozódnak, a költségvetéssel kapcsolatban komoly középtávú fenntarthatósági kockázatok merülnek fel, amellett, hogy a jövő évi cél is csak radikális lépéssekkel tartható; az üzleti környezet megítélésünk szerint egyre kiszámíthatatlanabb, egyre nehezebben lekövethető.

Folytatva a felsorolást elmondhatjuk, hogy a Fitch és a Moody’s bármikor leminősítheti hazánkat , miközben az ír adósságválság már így is igen borússá tette a nemzetközi hangulatot. Nem beszélve arról, hogy a hazai pénzügyi instrumentumokra gyakorolt nyomást csak tovább fokozhatta a magánnyugdíjpénztári vagyon tervezett államháztartásba való becsatornázása. Mindezek eredőjeként már a kamatdöntés előtt az országkockázati felárak megugrottak, ezzel párhuzamosan a forint a lélektani 280-as szint fölé tört, az 5 és 10 éves állampapír hozamok 8,0% fölé katapultáltak.

Érdemes azonban tovább boncolgatni az első helyen álló kockázatot, az inflációt, ami az MNB szerint elsősorban a költségoldali sokkoknak betudhatóan az előrejelzési időhorizonton tartósan meghaladhatja a 3%-os célt. Mivel az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, nem kérdéses, hogy a Monetáris Tanácsnak lépnie kellett a szigorítás irányába még akkor is, ha ez rövid távon növekedési áldozattal jár.

Amellett, hogy az inflációs kockázatok már így is egyre több helyen feszítik a rendszert, a sajtóban olyan értesülések jelentek meg, ami szerint „a kormány indirekten vagy direkten” az eddigi 3,0%-ról 3,5%-ra emelné az inflációs célt. Ez véleményünk szerint már magában is növelheti az inflációt, de még fontosabb, hogy komoly mértékben alááshatja a jegybank hitelességét és ezzel megnehezíti az inflációs várakozások lehorgonyzását.

Ugyan szabály szerint lehetőség van az inflációs célt felülvizsgálni és magasabbra tolni, azonban ehhez az eszközhöz a jegybanknak csak végső esetben – például deflációs környezet közvetlen fenyegetettségében – lenne érdemes nyúlnia.

Erről azonban jelenleg szó sincs. Amennyiben a jegybank nem képes függetlenül működni és inflációs várakozásokat lehorgonyozni, valamint iránymutatást adni a piacoknak, úgy az infláció könnyen meglódulhat, az árfolyam és az országkockázati felárak még hektikusabban mozoghatnak vagy akár elszaladhatnak, az ország pénzügyi sérülékenysége pedig ezzel tovább fokozódhat.

Simor András ma levélben fordult Matolcsy Györgyhez, amelyben indokolatlannak nevezi azt a tervezett változtatást, ami a monetáris tanács négy tagjának jelölését a kormány hatáskörébe utalná.