Mekkora a magyar növekedési potenciál?

Régen olvashattunk olyan kedvező adatokat és előrejelzéseket a magyar gazdaságról, mint az utóbbi hetekben. Az Eurostat júniusi közleménye az első negyedévi GDP-növekedésről Lengyelország mellett Magyarországot említi az EU-tagországok növekedési rangsorának első helyén az előző negyedévhez képest leggyorsabb, 1,1 százalékos bővülés miatt. Éves szinten a hazai növekedés 3,5 százalék volt, ráadásul a magyar GDP szerkezetében sem alakul kedvezőtlenül. Először is, a külső egyensúlyi pozíció kifejezetten jó: fennmaradt a jelentős aktívum, mivel az export bővülése lépést tartott az importéval. Ez fontos eredmény, hiszen hét szűk esztendő után végre a fogyasztás és a beruházások is érdemben nőttek – márpedig a belső felhasználás megugrása korábban gyakran megrendítette a magyar külső egyensúlyt és jelentős adósságnövekedéssel is járt.

Másodszor azt is látnunk kell, hogy a régóta várt beruházási boom nem pusztán a fiskális élénkítés következménye: nemcsak a közösségi szolgáltató szektorok beruházásai nőttek, hanem a meghatározó feldolgozóipari ágazatok és a szállítás, illetve az infokommunikációs szektor invesztíciói is, ráadásul az építések 20 százalékos bővüléséhez a gépi beruházások 25 százalékos növekedése társult. Harmadszor pedig a növekedés ágazati terjedésének bizonyos jeleit is tapasztalhatjuk. Szárnyal az építőipar, közel 10 százalékkal nőtt a feldolgozóipar, de a szállítás, a turisztikai szolgáltató ágazatok és az infokommunikációs szektor is egyértelműen a talpraállás jeleit mutatják.

Ezeket az eredményeket jelzik vissza a javuló befektetői percepciók és a makroelmezői előrejelzések. Csupán szemezgetve ezekből: e hét elején a Morgan Stanley londoni elemzői 0,4 százalékponttal javították prognózisukat az idei és a jövő évi magyar növekedésre is, amely így 2014-ben 2,9 százalékra, 2015-ben 2,4 százalékra emelkedett. Ehhez képest a kormányzat jelenlegi hivatalos előrejelzése (csupán 2,3 százalékos idei GDP-bővüléssel) kifejezetten visszafogott; nem véletlenül jelezte a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy szeptemberben érdemben emeli majd növekedési előrejelzését. De az állampapír-piaci jelzések is biztatóak: az Államadósság Kezelő Központ 3 hónapos diszkontkincstárjegy-aukcióin hétről hétre növekvő kereslettel szembesül, és a rövid lejáratú magyar állampapírok hozama egyre csökken.

A vita ma arról folyik, mi várható hosszabb távon. A Nemzetközi Valutaalap múlt heti országjelentése nyomán három fontos korlát azonosítható. Egyrészt a szektorális különadók behatárolják a növekedés ágazati terjedését – ez a negatív hatás pedig a jelek szerint inkább nő mintsem csökken, amint azt a reklámadó küszöbön álló bevezetése is mutatja. Ugyancsak komoly korlát a hitelezés visszafogottsága, összefüggésben a bankszektorra nehezedő kiugró terhekkel. Végül a munkaerő-piaci aktivitás növekedése is elérheti felső határát, mivel a közmunka-programok nem helyettesíthetik a strukturális reformokat. Mindezek alapján az IMF potenciális növekedési előrejelzése Magyarországra csupán 1,7 százalék. A magyar kormány szakértői viszont a hazai gazdaság 3-4 százalékos növekedési potenciáljával kalkulálnak, érveiket technikai értelemben pedig többek között az első negyedévi teljesítménnyel és annak befektetői fogadtatásával is alátámasztják. Persze a jövő dönti majd csak el, melyik álláspont érvényesül. Egy azonban biztos: a gazdaságpolitika kiszámíthatósága nélkül legfeljebb csak átmenetileg lehet erőteljes növekedés a magyar gazdaságban. Ahogy most javultak a befektetői percepciók, úgy hirtelen romolhatnak is – ekkor pedig a növekedés potenciális korlátai ténylegesen is jelentkezhetnek majd.