Azóta az USA államszervezete csupán az életbevágó funkciókat látja el. A számlák jó részét – így az adósság kamatait vagy a nyugdíjakat – továbbra is fizetik. De a fegyveres erők (és a Kongreszus) tagjai kivételével a kormányalkalmazottak nem kapnak fizetést – még akkor sem, ha szabadságon vannak –, nem láthatják az emailjeiket, és nem is kérhető tőlük, hogy a szóban forgó funkciókat ellássák. Az USA polgárainak egyetlen útlevelet, a külföldieknek egyetlen vízumot sem adnak ki, a nemzeti parkok és a múzeumok zárva vannak. Talán csak a közgazdászokat érinti, de a hivatalos statisztikákat sem teszik közzé. A hónap első hete úgy telt el, hogy nem elemezhettük sem az augusztusi építőipari, sem a szeptemberi munkaerőpiaci adatokat. Nem maradtunk persze számok nélkül, az IMS közzétette a feldolgozóipar és a szolgáltatószektor bővülését számszerűsítő indexeit. Miközben az előbbi továbbra is javulást mutat, az utóbbi 4,2 ponttal visszaesett. Saját M&N indexünk így az előző hónaphoz képest 3,7 ponttal csökkent, a harmadik negyedév egészében azonban így is 56,3 pont, ami egy 3 százalékos évesített GDP-növekedést mutat. Az ADP jelentése szerint szeptemberben és októberben tovább nőtt, illetve nőhet a munkahelyek száma, aminek alapján a munkaügyi minisztérium nagyjából 200 ezres növekedésről számolhatott volna be.
Ezeknek az adatoknak a súlya nagyban függ attól, hogy meddig tart a shutdown. Általánosan elfogadott becslés, hogy minden „álló” hét 0,15 százalékponttal csökkenti az évesített GDP-növekedést. Vannak közvetlen és pótolhatatlan veszteségek – ebben Washington környéke különösen rosszul járt. A szabadságra küldött kormánytisztviselők például reggelente nem vásárolnak kávét, sem délben szendvicset. A szabadság alatt nem kapnak fizetést, pedig bérük, amelyet 3 éve befagyasztottak, az automatikusan életbe lépő kiadáscsökkentés miatt még tovább csökkent – mindezt figyelembe véve biztosan kevesebbet fognak költeni. Hasonlóan elveszik az a bevétel, amelyet a múzeumok és a nemzeti parkok könyveltek volna el. Emellett ott vannak a másodrendű hatások: a kisebb jövedelem miatt kisebbek lesznek a képzési hozzájárulások, ahogy a jövedelem- és a fogyasztási adó is.
1976 óta, a „modern” költségvetési tervezés kezdete óta 17 shutdown volt. Ezeknek több mint a fele kevesebb mint 3 napig tartott, és akadt, amely egyszerű késések következménye volt (mint 1982-ben, amikor Kongresszus több tagja a Fehér Házban vendégeskedett egy grillpartyn, mások pedig egy adománygyűjtő estélyen vettek részt). Ritkán fordult csak elő, hogy a leállást a két párt kibékíthetetlen ellentéte idézte elő: Jimmy Carter idején a Kongresszus republikánus képviselői ahhoz kötötték a hozzájárulásukat, hogy a Medicaid ne finanszírozza az abortuszokat, Bill Clintontól pedig a Képviselőház követelte, hogy álljon elő egy tervvel, amely 7 év alatt nullára csökkenti a költségvetési hiányt (a történelem iróniája, hogy at Clintonnak ez a mutatvány már két évvel később sikerült). Az előbbi (három felvonásba, azaz két rövidtávú „megoldással”, amelyet azonnal újabb shutdown követett) 28 napig, az utóbbi 21 napig tartott.
Ha a mostani leállás így elhúzódik, akkor a hatása rendkívül káros lesz, és túlmegy azon, amit a fentiekben körvonalaztunk. Október 17-én – vagy valamivel később, amennyiben nem a pénzügyminisztérium, hanem a Kongresszus Költségvetési Bizottságának becslését fogadjuk el – a szövetségi kormány által felvett hitel volumene eléri a törvényi plafont. Az ebből eredő kockázat – a gazdaság újra recesszióba süllyed, az amerikai kötvények hozama megugrik – részben magyarázattal szolgál arra, hogy a miért növekszik nap mint nap azoknak a republikánusoknak a száma, akik jelzik: készen állnak egy „tiszta” megoldás mellett állást foglalni. És valóban, jelenleg már úgy tűnik, hogy – amennyiben a demokraták egységesen mellé állnak – már esély nyílna egy megoldás elfogadására.
A dolog azonban nem ilyen egyszerű, erről ugyanis végső soron az alsóház (republikánus) elnöke dönt. Léteznek azonban lehetőségek arra, hogy a potenciális obstrukciót elkerüljék. A Fehér Házban már folytak megbeszélések Obama elnök, valamint a Képviselőház és a Szenátus többségét, illetve kisebbségét vezető politikusok között. Az ideális megoldás az lenne, ha a Kongresszus elfogadna egy kiadási tervet, amely olyan hosszú időszakra vonatkozna, hogy felszámolná a mostani krízis visszatérésének veszélyét, és ezzel párhuzamosan – vagy rögtön ezután – megemelné az adósságplafont. A jelenlegi összetételű törvényhozás mandátuma 2014. december 31-én jár le. Ezt követően – a 2014. novemberi időközi választások eredménye alapján – stabilabb kongresszusi többség is kialakulhat. Ha a szövetségi kormány számára eddig az időpontig biztosítanák a finanszírozást, azzal megszűnne a politikai bizonytalanság, és csökkenne a gazdaságra nehezedő teher is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.