Igazoltnak láthatják álláspontjukat az MNB monetáris tanácsának külső tagjai, akik tavaly augusztusban kamatvágási sorozatba kezdtek. Az infláció a jegybank 3 százalékos célja alá süllyedt, a magyar államkötvények hozama pedig évek óta nem volt olyan alacsony, mint az elmúlt időszakban.
A kamatcsökkentésekkel kapcsolatban azonban több kockázat is azonosítható. Egyrészt, a lazítási ciklus tavaly augusztusi kezdete nem volt összhangban a jegybanki kommunikációval. A júliusi kamattartás (akkor még 7 százalék volt a ráta) után kiadott közlemény alapján kamatcsökkentésre „a kockázati prémium tartós és érdemi csökkenése”, valamint az „inflációs kilátások javulása esetén” kerülhetett volna sor. A feltételek nem teljesültek augusztusra, a tanács azonban megkezdte a ciklust.
A piaci szereplők ezt követően sem „büntették meg” a forinteszközöket. Ez azonban mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a kockázatvállalási hajlandóság továbbra is magas maradt a nemzetközi piacokon, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a Federal Reserve már a mennyiségi könnyítés harmadik körénél jár, és hogy a Bank of Japan is óriási méretű programot hirdetett meg az idén. Mivel azonban a forint kamatelőnye elfogyott, érdemi erősödésre sem került sor.
Az MNB nem lett óvatosabb tavaly augusztus óta, hanem folyamatosan csökkentette a kamatot annak ellenére, hogy a pénzpiaci folyamatok alapján nagyobb óvatosság lett volna indokolt. Feltételezhető, hogy az MNB tartósnak és nagymértékűnek gondolja a világ legnagyobb központi bankjainak eszközvásárlási programjait – a külpiaci környezet kedvező marad –, és a befektetők nem fordulnak el a feltörekvő piaci eszközöktől. A jelenlegi globális hozamvadászatban Magyarországot elsősorban a kamatelőny miatt találják meg a befektetők.
Összességében a kamatvágási ciklus elkezdése tavaly augusztusban megalapozatlan volt, ellentétes volt az MNB kommunikációjával, és a kilenc hónapja tartó sorozat nem mondható óvatos politikának. Ha a kamatvágási ciklus elkezdésével néhány hónapot vár az MNB, az konzisztensebb lehetett volna az inflációs folyamatokkal, valamint a jegybank kommunikációjával is talán nagyobb összhangba lehetett volna hozni a lazító politikát.
Már látható az is, hogy milyen kedvezőtlen folyamatokhoz vezet, ha az MNB elnöke nem tart sajtótájékoztatót a kamatdöntések után. (Matolcsy György megszüntette a sajtótájékoztatót, miután elnök lett.) A jegybanki közlemény ugyanis nem ad választ minden felmerülő kérdésekre. A jegybankelnök szavaiból pontosabban megismerhetnénk az MNB véleményét például a gyengélkedő forinttal vagy az eltűnő kamatelőnnyel kapcsolatban, esetleg fogódzót kaphatnánk a ciklus folytatását meghatározó tényezők súlyáról.
Mivel a piacnak nagyon kevés információ áll rendelkezésére, ezért nehezebb képet alkotni a várható kamatpályáról. A határidős kamatláb-megállapodás szerint a jelenleg történelmi mélyponton, 4,75 százalékon álló rátát 4 százalék alá vághatják az idén, ami elég alacsony szintnek tűnik még a rekord alacsony, 2,2 százalékos márciusi infláció tükrében is. A maginfláció – ami például kiszűri a rezsicsökkentés hatását – több mint 1 százalékponttal magasabb ennél. Sokan kételkednek abban, hogy az infláció az átmeneti hatások lecsengésével horgonyzott marad.
Még ha a reálgazdasági helyzet indokolná is, hogy az MNB akár további 100 bázispontos kamatvágással támogassa a kilábalást, inkább kezdjünk el reménykedni, hogy az utóbbi hónapokban kiválónak mondható külpiaci környezet nem omlik össze. Ha a befektetők elfordulnak a kockázatos eszközöktől, az euró árfolyama pedig 300 forint környékén marad, akkor az MNB is kellemetlen helyzetbe kerülhet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.