Eljött a nemzetközi adótervezés alkonya?

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) idén ősszel közzétette az úgynevezett BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) munkacsoportjának státuszjelentését: egyes elemzések joggal felvetik a kérdést, miszerint pár éven belül a nemzetközi adótanácsadó cégek munkatársai akár nyugdíjba is mehetnek? Erre azonban most nem érdemes számítani, hiszen a nemzetközi adótanácsadói szakma mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a bezáródó kapuk helyett újabbakat nyitogasson ki.

Nemzetközi adótervezés azóta létezik, amióta az egyes országok adórendszerei eltérnek egymástól. Márpedig a nemzeti adórendszerek sosem voltak ugyanolyanok, mindig is eltértek egymástól, ezért méltán mondható, hogy a nemzetközi adótervezés egy ősi szakma.
A nemzetközi adótervezés arra az egyszerű tételre alapul, hogy a különböző országok adórendszerei jelentősen különböznek egymástól. Éppen ezért szokás a vállalkozási jövedelem átcsoportosítása olyan országba az adóoptimalizálás érdekében, ahol alacsonyabb az adókulcs, de kihasználható az is, ha egy kifizetés egyik országban az adóalapból levonható, viszont az a másik országban nem képez adóalapot, vagy adómentes. Számos módon felhasználhatók adótervezésre a kettős adóztatás kiszűrésére hivatott nemzetközi adóegyezmények is.

A nemzetközi kereskedelemben résztvevő országok már régen felismerték, hogy milyen komoly adóbevételektől esnek el a fenti technikák miatt, és már évtizedek óta különböző eszközökkel próbálják felvenni a harcot az adóelkerülő technikákkal. A harc azonban most láthatóan egy új szakaszába érkezett. Az OECD a G20 országokkal karöltve 2013-ban közzétett egy akciótervet és létrehozott egy munkacsoportot, amelynek fő célja a nemzetközi adóelkerülési technikákkal szembeni koordinált fellépés. Mindez eddig nem kapott nagy visszhangot, de a közelmúltban napvilágot látott a csoport első jelentése.

A szeptemberi státuszjelentés a munkacsoport 15 akciótervéből hétben fogalmazott meg javaslatokat. Ezek átfogó jellege és alapossága meglepetésként érte és gyökerestül felbolygatta a szakmát. Egységesítenék a résztvevő országok adóalap-megállapítási módjait, kifinomultabbá tennék a transzferár-megállapítási módokat, megteremtenék a hatásosabb fellépés lehetőségeit a káros adóversennyel szemben. Ezen kívül a kettős adóztatási egyezményekkel való visszaélés kiszűrésére újszerű módszereket vezetnének be és számos egyéb, a résztvevő országok adórendszerét és adógyakorlatát gyökeresen megváltoztató megoldásokat tartalmaznak.

A jelentés felveti továbbá egy olyan többoldalú nemzetközi egyezmény elfogadását is, amely varázsütésre módosítaná valamennyi, az országok között hatályban lévő kettős adóztatási egyezményt.
Bár nincs egyelőre céldátum a javaslatok életbeléptetésére, az akciócsoport munkájának dinamikáját figyelembe véve nem elképzelhetetlen, hogy mindez 2018-ra valóság válik. És ha a javaslatoknak csak egy részét fogadnák el, mindenképpen világos, hogy 2018-tól új világ kezdődne a nemzetközi adózásban, és a jelenleg alkalmazott tervezési módok nagy része a kukába kerülne.

Nyilvánvaló a kérdés ezek után: lesz-e még jövője 2018-tól a nemzetközi adótervezési iparágnak? Érdemes-e még gyermekeinket adótanácsadói iskolákba beíratnunk? Bármennyire is meggyőzőnek – és a szakma szempontjából riasztónak – tűnnek a BEPS-csoport nyilvánosságra került jelentései, a válasz az, hogy igen. Egyrészt, bármennyire erősnek is tűnik jelenleg a kormányzatok elköteleződése a projekt iránt, ez könnyen erodálódhat a következendő években. Kormányok váltják egymást az érintett országokban, nem is beszélve arról, hogy a kormányoknak az ajánlások elfogadtatása érdekében mindenhol meg kell vívniuk a belpolitikai csatákat.

Kérdés az is, hogy a projekt hatóköre mekkora területet fog tudni lefedni. Egy, a nemzetközi adózást gyökeresen átalakító akciósorozat csak akkor lehet sikeres, ha abban valamennyi (vagy legalábbis valamennyi lényeges) ország részt vesz. A jelenlegi munkacsoport 44 országot ölel fel, és bizonytalan, lesz-e olyan politikai ereje, hogy az ajánlásokat a fennmaradó országokban is elfogadtassa.

Ami pedig a javaslatok tartalmi oldalát illeti: a nemzetközi kereskedelemnek vannak olyan területei, amelyek a lehető legnagyobb jószándék és politikai egyetértés esetén sem szabályozhatók hézagmentesen. Tipikusan ilyen a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek: lehetetlen olyan, minden igényt kielégítő módszert találni, amellyel az egy vállalatcsoportba tartozó vállalkozások közötti ügyletek valós piaci értéke objektíven meghatározható lenne. És mivel a mai világban minden második ügylet kapcsolt vállalkozások között zajlik, ezért a transzferárazás 2018 után is rendkívül lényeges, azonban sok bizonytalanságot felvető terület marad az adótervezésben.

Nem szabad elfeledkezni az adótanácsadói szakma leleményességéről sem. Nem kétséges, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a bezáródó kapuk helyett újabbakat nyitogasson ki.