Rázós és gázos ügyek parlamenti villanyoltás előtt
Dicséretes ez az összefogás és gyorsaság. Annak ellenére, hogy csupán 2011 márciusáig kell az egyes tagállamoknak saját jogrendjükbe átültetniük az új irányelvek rendelkezéseit, képviselőink rohammunkában, alig két hónap alatt jogszabálytervezetté formálták a magyar érdekeknek (legalábbis szerintük) leginkább megfelelő közös álláspontjukat. Szinte látom, amint egy-egy fárasztó parlamenti vitanap után, maguk előtt kiterítve a nem éppen könnyű szövegezésű uniós joganyagot és a hazai jogszabályokat, ketten megfogalmazták ezt a törvényjavaslatot. Társadalmi vagy szakmai vita? Közigazgatási egyeztetés? Hatástanulmányok? Nemzetközi példák elemzése? Vagy netalántán egyeztetés a brüsszeli hatóságok képviselőivel? Mindezek az úri huncutságok, amelyeket legfeljebb néhány, a demokratikus rendszerrel kapcsolatban illúziókat kergető fanyalgó hiányol, teljesen fölöslegesek, hiszen parlamenti képviselőink maguktól is tudják, mi a magyar érdek. Szerintük ennek az felel meg leginkább, ha a hazai villamosenergia- és gázipari rendszerirányító továbbra is egy vertikálisan integrált vállalatcsoport részeként (az MVM és a Mol csoporton belül) működik.
Az EU új irányelvei az európai energiapiacok hatékonyságának a javítása szempontjából kulcsfontosságúnak tartják a rendszerirányítók függetlenségének erősítését. E cikk terjedelme nem teszi lehetővé a szakmai részletek bemutatását, de az új uniós szabályozás bonyolultságát mutatja, hogy kilenc oldalon keresztül taglalja a rendszerirányítók függetlenségét erősíteni hivatott részletszabályokat, három lehetséges szervezeti megoldást ajánlva a tagállamoknak. Mindenesetre az bizonyos, hogy még a témakör részleteiben jártas szakértőknek is hosszas értelmezést kíván egy-egy paragrafus, ám ez szemmel láthatólag nem okozott gondot a törvényjavaslat megfogalmazóinak. Ők azonnal le tudták szűrni, hogy bár az Európai Bizottság a rendszerirányítók és az egyéb iparági szereplők teljes tulajdonosi szétválasztását tartja a legjobb útnak, és csak egyes tagállamok (különösen Németország és Franciaország) nyomására került a végleges szövegbe a korábbi vertikálisan integrált vállalatcsoportba tagozódó rendszerirányító bonyolult jogi, irányítástechnikai előírásokkal nehezített továbbélése (az úgynevezett ITO modell), Magyarország számára mégis ez a követendő út.
Bár több vonatkozás miatt indokolt lenne, ezúttal nem szeretnék részletesebben foglalkozni a Mol csoport tagjaként működő FGSZ Zrt.-vel, mivel a nyilvános tőzsdei társaságként működő Mol bizonyára képes lesz önállóan is megítélni, vajon az új irányelv szerinti bürokratikus többletterhek megérik-e továbbra is a csoport tagvállalatai között tudni a gázipari rendszerirányítót. Ami azonban bizonyos, hogy ezt a vállalati döntést nem kellene egy lehetséges opciót kötelezővé tévő törvényalkotással befolyásolni.
A villamosenergiarendszer-irányító Mavir Zrt. azonban más történet. Alig egy éve még arról szólt a kormányzati propaganda, hogy a Mavir leválasztható az MVM-ről, és akár tőzsdére is kerülhet az Új tulajdonosi program keretein belül. Ez egyáltalán nem lenne
Európában példa nélküli, hiszen az angol, a belga, az olasz és a spanyol rendszerirányító vállalat is független tőzsdei társaság, de a portugál és a román cég kisebbségi részvénycsomagját is bevezették a tőzsdére. Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában, Szlovéniában, Hollandiában, Dániában, Görögországban az állam a többségi tulajdonos, de a vállalatok teljes mértékben függetlenek más energetikai vállalkozásoktól. Magyarországon is hasonló volt a helyzet, ám hazánk az uniós tagállamok döntő többségével ellentétes irányba változtatta meg a rendszerirányító tulajdonviszonyait, amikor 2006-ban a korábban közvetlen állami tulajdonú Mavir részvényei az MVM tulajdonába kerültek.
Hiába a fenti példák, a Podolák–Fónagy-törvényjavaslat indoklása szerint nálunk a helyzet kristálytiszta: nemzeti érdekünk, hogy a rendszerirányító vállalatok továbbra is a vertikális konszernek leányvállalataiként működjenek. Törvényjavaslatuk indoklása szerint ugyanis „a vertikálisan integrált vállalatok számára komoly gazdasági kárral fenyegető és nemzeti érdekeinkkel ellentétes” lenne az önállósítás. Hogy az EU tagállamainak többségében a kormányok a leválasztás mellett döntöttek? Vessenek magukra! Szűklátókörű politikusaik bizonyára nem értették meg, mivel szolgálhatják nemzetük érdekeit. Vagy lehet, hogy csak az a gond, hogy számukra nem a vertikális vállalatok, hanem a választók (energiafogyasztók) érdekeinek képviselete számít nemzeti érdeknek?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.