Az Audi Hungaria Motor Kft.-t több mint húsz évvel ezelőtt, 1993-ban alapította az Audi AG. Kezdetben motorokat szereltek össze Győrben, de hamarosan megkezdték járművek összeszerelését, az alkatrész- és szerszámgyártást, valamint kutatás-fejlesztési központ kialakítását is. Integrálódtak a felsőoktatásba is, miután 2007-ben tanszék létrehozásával az Audi bekapcsolódott a Széchenyi István Egyetem oktatási tevékenységébe. Két éve pedig az Audi TT teljes gyártási folyamata Magyarországra került. Nem kevésbé fontos, hogy a Volkswagen kiterjedt belső elosztórendszerének részeként a cég jelentős szállításokat teljesít Mexikótól Indián át Kínáig. Magyarországon az autóipar az ipari termelés 20-22 százalékát adja, és ennek meghatározó részét az Audi képviseli. A 2014-ben kimutatott 7,4 milliárd eurós árbevétel szinte kizárólag exportból származott, ami a teljes hazai kivitel 9 százalékát képezte.
Mindez jelzi, hogy a Volkswagen-botrány érzékenyen érintheti a magyar a gazdasági növekedés ütemét és az exportot is. Bár az érintett dízelmotorok gyártása 2014-ben megszűnt Magyarországon, számolni lehet potenciális negatív hatásokkal. Ezek egy része közvetlenül jelentkezhet az eladott autók számában, más része – esetleg a nagyobb hatás – a globális értékláncban elfoglalt pozíciók változásában. A felmerült többletkiadás következtében jelentkező költségcsökkentési megfontolások vagy éppen méretgazdaságossági okok minden bizonnyal kihatnak a magyarországi leányvállalat globális értékláncon belüli pozíciójára, de akár még erősíthetik is azt. Minden attól függ, mely piacokon jelentkezik, milyen mértékű és mennyire tartós lesz a Volkswagenek és az Audik eladásának visszaesése.
A VW esete a közvetlen vállalati következményeken túl lényeges gazdaságstratégiai tanulságokkal is jár. A magyar gazdaság kisméretű, erőteljesen nyitott, és a 90-es évek közepétől szervesen beépült a nemzetközi munkamegosztásba. A nagyfokú „függés” (pontosabban nemzetközi értékláncokba való szerves bekapcsolódás) jelentősen hozzájárult a gazdaság növekedéséhez: munkahelyeket teremtett, javította a kereskedelmi és a fizetési mérleget, de a K+F-tevékenységben és az oktatásban is pozitív hatást gyakorolt.
Egy nyitott, ezért sebezhető gazdaság számára azonban fontos a külgazdasági kapcsolatok diverzifikálása földrajzilag, szerkezetileg és a vállalati kapcsolódás szintjén. Örvendetes, hogy az elmúlt években olyan jelentős autóipari fejlesztések valósultak meg Magyarországon (igaz, ezek nagy része 2010 előtti szerződésekben öltött testet), amelyek pozitív növekedési, munkaerő-piaci és exportkövetkezményekkel jártak. Mivel azonban más területeken nem jöttek létre érdemleges hazai vagy külföldi tőkével finanszírozott befektetések és fejlesztések, az ipari termelés és az export is egyre inkább a járműipar teljesítményétől kezdett függni.
Az autóipari termékek 2010-ben a magyar export 14,4, három évvel később már 17,3 százalékát adták az Eurostat adatai szerint. A Mercedes-gyár teljes kapacitásának elérésével ez 20 százalék körülire ugrott. A járműipar azonban – hasonlóan más tartós fogyasztási cikkeket gyártó ágazathoz – átlag felett konjunktúrafüggő. (A növekedés csökkenése vagy a reáljövedelmek stagnálása elsősorban a tartós iparcikkek keresletét mérsékli.)
A kihívás azonban ennél is nagyobb: valószínű, hogy a következő években megjelenik a tömeges és versenyképes kínai autóexport az európai piacon, ahogy ez a legtöbb piaci szegmensben az elmúlt évtizedben történt. Ez pedig tovább növelheti az egyoldalú autóipari orientációból adódó gazdasági-társadalmi kihívásokat. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy a „függés” milyen szerkezeti szinten alakul ki, mert más a magas technológiájú, folyamatos kutatás-fejlesztéssel támogatott termelés, mint a bedolgozói szakosodás. Emellett meghatározó a hosszabb távú versenyképesség szempontjából az adott ország pénzügyi és szolgáltató szektorának teljesítménye. Ezek – ellentétben a napjainkban nálunk ismét fel-felmerülő vulgármarxista nézetekkel – nem választhatók el a termelés hatékonyságától és versenyképességétől.
A VW-ügy nem csak a magyar gazdaság egyre inkább egyoldalú szerkezeti függőségére irányítja rá a figyelmet. Ennél fontosabb, hogy világos jelzést ad, milyen irányban kell(ene) fejleszteni. A közép- és hosszabb távú magyar szerkezetfejlesztési-modernizációs stratégiának (természetesen, ha lenne ilyen, ami ma nincs) legalább négy területre kellene koncentrálnia. Egyrészt, az oktatási rendszer átalakítását a 21. század követelményeinek megfelelően – az alapfoktól a versenyképes és megfelelően képzett szakember-utánpótláson keresztül a posztgraduális képzésig. Másrészt olyan gazdasági környezet megteremtését, amely a kiszámíthatóság, az átláthatóság és a bizalomteremtés (majd bizalomerősítés) légkörében külön pénzügyi eszközök nélkül is támogatja és ösztönzi a hazai és külföldi beruházásokat a legkülönbözőbb termelési és szolgáltatási területeken. Harmadrészt, hogy ugyanez a kedvező környezet meg tudja tartani a (megfelelően) képzett magyar munkaerőt a hazai munkaerőpiacon, ami egyébként alapfeltétele annak, hogy érdemes legyen fejlett termelési-szolgáltatási struktúrákba beruházni Magyarországon. A szakképzett vagy azzá tehető munkaerő elvándorlásával együtt ugyanis a hazai és a külföldi tőke is el- vagy kivándorol. Végül pedig nemcsak célszerű, de a versenyképesség fenntartása szempontjából szükségszerű is a megfelelően képzett külföldi munkaerő bevonását célzó stratégia kidolgozása és mielőbbi érvényesítése a magyar gazdaságban.
Inotai András a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének korábbi igazgatója
Túry Gábor az MTA KRTK VKI tudományos munkatársa
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.