A Nomura elemzője Magyarország hiperinflációs történelméről beszél

Bod Péter Ákos: Még nincs tér
„Alapkamatunk szintje a két csökkentés után is kiemelkedően nagy. Ám sajnos a bel- és külföldi pénztulajdonosok továbbra is csak drágán hajlandóak finanszírozni az államot és más hazai ügyfeleket mai bizonytalan viszonyaink között, továbbá európai összevetésben nagy az inflációs ráta, kilátásaink sem jók. Így viszont csak akkor nyílhat tér további jegybanki lazításhoz, ha javulás áll be az országkockázati megítélésben, az általános konjunkturális helyzetben. Világos elvekre épülő, jól argumentált és a nemzetközi szervezetek támogatásával hitelesített jövő évi költségvetés kellene ahhoz, hogy egy esetleges további alapkamat-csökkentésre ne kockázatos lépésként tekintsenek a pénzügyi piac szereplői.”

(A szerző  Budapesti Corvinus Egyetem professzora)

Pasquale Diana: Aggasztó a megosztottság
„A tény, hogy a monetáris tanács többsége ilyen magas inflációs várakozások mellett is az alapkamat csökkentésére szavazott, arra utal, hogy a fókuszban immár nem az infláció, hanem a növekedés áll. Az inflációs jelentés héjahangvétele ellenére a kamatdöntésről kiadott közlemény utolsó mondata – amely szerint további kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha a kedvező pénzügyi piaci folyamatok tartósak, és a középtávú inflációs kockázatok mérsékeltek maradnak – nyitva hagyja a lehetőséget további kamatvágások előtt. Ennek megfelelően úgy véljük: az év végére 6,25 százalékra, jövő nyárra pedig 5 százalékra csökkenhet a ráta. Eközben a monetáris tanács megosztottsága mélyül, ami aggodalomra ad okot.”

(A szerző a Morgan Stanley elemzője)

Gárgyán Eszter: Kockázatos
„A szeptemberi kamatdöntés után kiadott közlemény azt sugallja, hogy a kamatvágások mindaddig folytatódnak, amíg az országkockázat kezelhető szinten marad, és nincsenek olyan jelek, amelyek az alapinflációs folyamatok váratlan és jelentős emelkedésére utalnak. A döntés megerősítette a Monetáris Tanács megosztottságát: míg a belső tagok az inflációra koncentrálnak, addig a külső tagok döntően a gazdasági növekedésre és – esetleg – fiskális szempontokra. Ez megítélésünk szerint a piaci bizalom romlását eredményezheti, figyelembe véve, hogy a belső tagok mandátuma hamarosan lejár, az IMF/EU-tárgyalások kimenetele pedig bizonytalan és várhatóan el fog húzódni. Ezért a csökkenő alapkamat mellett Magyarország sérülékenyebbé válhat esetleges negatív fordulatra a globális kockázatvállalási kedvben. A külső monetáris tanács tagok érvrendszere szerint amennyiben a külső környezet lehetővé teszi, akkor – 25 bázispontos lépésekben – a megállapodás nélkül is folytatódhat a csökkentés.”

(A szerző a Citigroup régiós elemzője)

Peter Attard Montalto: Attól függ
„Rövid távú szempontok alapján igen: a külső tagok követhetik a jelenlegi stratégiát, amíg az eurózóna válsága nem eszkalálódik, és a piacok nem foglalkoznak a költségvetéssel vagy az IMF-tárgyalásokkal. Hosszabb távon gondolkodva viszont semmilyen kamatvágásra nem kerülhetett volna sor. A lazítás túl kockázatos egy olyan gazdaságban, amely nem rendelkezik biztos finanszírozási háttérrel, a hiperinflációs történelmi tapasztalatról nem is beszélve. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a külső tagok visszavonnák döntéseiket, ha hirtelen forintgyengüléssel vagy inflációs spirállal szembesülnének. A kamatcsökkentés a gazdaságra nem gyakorol hatást, így nagyrészt haszontalan, illetve politikai lépés.”

(A szerző a Nomura vezető elemzője.)

Váradi Zoltán: Marad a nyomás
„Az augusztusi piactesztelés után a szeptemberi döntés volt a nagyobb meglepetés: a jegybanki mandátumot figyelembe véve nem konzisztens egyszerre emelni az inflációs előrejelzést és csökkenteni az alapkamatot. Ráadásul a jövő szempontjából fontos inflációs várakozások alakulásával kapcsolatban nagy a bizonytalanság, az esetleges további áfaemelés és a megugró élelmiszerárak pedig újabb inflációs meglepetéseket okozhatnak. A monetáris tanácsban kialakult hangsúlyeltolódás alapján ennek ellenére nem tartjuk kizártnak, hogy akár még idén további kamatcsökkentésekre kerülhet sor – holott néhány hónapja még úgy véltük, az év végéig 7 százalékon marad az irányadó ráta.

(A szerző a Raiffeisen Alapkezelő vezérigazgató-helyettese.)