Adó-visszatérítést a magánbetegeknek!

– Ha most kellene befektetési célpontot választania, megint szóba jönne az egészségügy?

– Biztosan. Az én logikám nem kizárólag pénzügyi alapú, ez egyfajta elkötelezettség. Azt az élményt nyújtja, hogy valami – nem csak a magam számára – hasznosat csinálok. A pénzügyi szférában is sikeres voltam, de az nem összehasonlítható azzal, amikor emberéleteket mentünk, vagy amikor elmondhatom, hogy már 3700 gyerek született abban a kórházban, amit az állam 2007-ben a sorsára hagyott.

– Szép dolog az elkötelezettség, de ön azért alapvetően mégiscsak befektető.

– Valóban, én alapvetően a pénzcsináláshoz értek. És, ha azt kérdezi, hogy azonos kockázat mellett tudtam volna-e több pénzt keresni, akkor a válasz egyértelműen igen. De, ha arra kíváncsi, elégedett vagyok-e azzal, hogy közel 5 százalékos hasznot tudunk felmutatni a Róbert Károly Magánkórház működésének hetedik évében, a válaszom akkor is egyértelmű igen. Persze, az is biztos, hogy ebből nem lesz 20 százalék és körülbelül ott vagyok, mintha állampapírba fektettem volna a pénzem, csak ez kockázatosabb út volt. Így, ha a kockázattal súlyozott hozamot nézem, akkor inkább 14-15 százalékos tőkearányos éves elvárást kellett volna megfogalmaznom, amihez képest le vagyunk maradva, mert az első években csak szolidan volt pozitív az egyenleg. De van, amikor nem csak a pénz számít. Fontos, hogy jó érzéssel tudjak lefeküdni.

– Mennyit pénzt fektetett eddig az egészségügybe?

– Hárommilliárdot.

– Ha a nyilatkozataiból indulunk ki, akkor ez még messze nem a vége.

– Továbbra is befektetői szemmel keresem a lehetőségeket. Ha valamit megtanultam a pénzügyi szektorban, az a kockázatmegosztás elve. Pontosan ezt alkalmazom az egészségügyben is. Nem teszek fel mindent egy lapra, az egészségügyi portfólióm is diverzifikált. Vannak benne B2C elemek – ilyen a magánkórház, a rendelő vagy a vércukorszint-mérő forgalmazása -, de erősen B2B részek is, mint például afoglalkozásegészségügy. Van benne exporttevékenység is, így a kitettség nem csak belföldi, és mindezzel együtt érjük el azt a szintet, ami mellett a teljes portfólió biztonságosan működtethető.

– Hiányzik még valami a portfólióból?

– Persze, például a szemészeti ellátás, ami a magán-egészségügyön belül is kifejezetten jól prosperáló terület.

– Aminek az egyik oka a hosszú a várólista.

– Így van. Annak, hogy egyáltalán magán-egészségügyről beszélhetünk, a fogyasztók elégedetlensége az alapja, legyen szó a hosszú várakozási időről vagy a szolgáltatás minőségéről.

– Egyetért a köz- és a magánellátás teljes szétválasztásával?

– Maximálisan azonosulni tudok vele. Nagyon kuszák a viszonyok ma az egészségügyben. Ha valaki magánpénzből vesz egy berendezést, de döntően állami pénzből működteti, azt is privátnak tartja, pedig az csupán egyfajta ppp konstrukció. Magánegészségügynek én azt tartom, amikor a magántőke, kockázatot vállalva, felépít valamit a saját pénzéből, és utána magánembereknek nyújt szolgáltatást, akik azért zsebből, vagy egészségpénztárakon keresztül fizetnek. Fontos látni, hogy ezek az emberek, akik ma már éves szinten több mint tízmilliárd forintot költenek el ily módon, azzal, hogy nem az állami egészségügyben gyógyíttatják magukat, gyakorlatilag többletszolidaritást vállalnak. Épp ezért meggyőződésem, hogy a magánegészségügyi ellátást igénybevevők jogosan tarthatnának igényt egyfajta kompenzációra.

– Hogyan képzeli ezt el?

– Az állami egészségügy fenntartásának, mint a közszolgáltatásoknak általában van egy jelentős fix költsége. Ezt nyilván finanszírozni kell. Azzal viszont, hogy az állami helyett magánszolgáltatásokat használ valaki, spórol a közkiadásokon. A logikus épp ezért az lenne, ha a magán-egészségügyi páciensnek visszajárna az általa igénybevett ellátás, beavatkozás közellátásban megszabott és az OEP felé elszámolt díjának meghatározott hányada. Az összeget az egészségbiztosítóján vagy az egészségpénztáron keresztül, egyfajta adóvisszatérítés formájában kaphatná meg, így ismét csak egészségügyi szolgáltatásra, ellátásra költhetné. Az egészségpénztárakba befolyó egyéni befizetések után már évek óta jár 20 százalékos adójóváírás, tehát jelenleg is van egy olyan csatorna, amelyen keresztül a magán-egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők egyfajta kedvezményt kapnak az államtól, még ha az maximálva is van.

– Nehezen hihető, hogy a folyamatos forráshiánnyal küzdő egészségügyből akár néhány milliárdot is kiengednének ily módon.

– Ez pont fordítva van. Ez az összeg az évi 1800-1900 milliárdos egészségügyi kiadás apró része volna, és a visszatérítés végső soron növelné a keretet, nem pedig csökkentené. Egyrészt a visszafizetésből kizárólag további egészségnyereséget vásárolnának a kedvezményezettek. Másrészt, mivel ezt csak számla ellenében lehetne igénybe venni, jelentős mértékben hozzájárulna a most még a szürke és fekete zónában működő mikro magán-egészségügyi szolgáltató szektor kifehérítéséhez, és így az állami bevételek növeléséhez is. Emellett nyilván ésszerű lenne az is, ha az online pénztárgépeket az egészségügyi magánszolgáltatókhoz is bekötnék. Nem mellesleg ezzel a betegek is nagyobb biztonságban érezhetnék magukat, mert ma semmilyen garanciát nem tudnak érvényesíteni, hiszen sok esetben számlát sem kapnak az ellátásukról. Az, hogy Magyarországon még van igény a totálisan feketén működő lakásrendelőkre, az állami egészségügyi rendszer legsúlyosabb kritikája. Ez a gebines Áfor-kút színvonala, ehhez képest már szocialista „vgmk” szint az Uzsoki-féle magánellátás, ahol, az analógiánál maradva, már nem a benzinkutasé a bevétel, hanem legalább a vállalaté. Ezt eggyel jobb verziónak tartottam, de megértem, ha a kormány nem akarja. Az egész magyar egészségügy a késői szocialista tervgazdasági rendszerre emlékeztet, annak a klasszikus hiányjelenségeivel: az egyik oldalon a pazarlással, míg a másikon a rettenetes deficittel.

– Egyértelműen új jelenség viszont a szocialista rendszerhez képest az emigráció, ami előbb-utóbb akár a magán-egészségügy működését is megnehezítheti.

– Már most érzékeljük ennek a hátrányait, egyre drágábban kapunk orvost, teljesen egyértelműen a nyugat-európai fizetésekkel kell versenyeznünk.

– Mit gondol, mi a magánegészségügy jövője Magyarországon?

– Az egyenlőség eszménye egy letűnt kor sajátja volt. Szép, de ma már nem igaz. A társadalom tagjainak eltérő igényei és lehetőségei vannak. Ahogyan különböző autókkal járunk, és máshová megyünk nyaralni, ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy az egészségügyi ellátást sem ugyanott vesszük igénybe. Felnövekvőben van, és egyre szélesebb az a társadalmi réteg, amelyik azt mondja: én keményen megdolgozom a pénzemért, tőlem a munkában minőséget várnak el, ezért én is minőséget várok el az oktatásban, a pénzügyi szolgáltatásokban és az egészségügyben is. Ezt a folyamatot az állam segítheti vagy akadályozhatja, de meg nem állíthatja. Én abban bízom, hogy e tekintetben a szabályozás nem egyértelműen negatív, inkább segítő lesz, akár az említett adóvisszatérítés formájában is.

1986–1988-ban a Budapest Bank Rt.-nél kötvénykereskedelemmel foglalkozott.

1989–2000-ben a Creditanstalt csoportnál előbb az értékpapír kereskedelmet irányította, majd a befektetési alapkezelőt vezette, az utolsó három évben pedig az egész csoportot irányító befektetési bank (CA-IB) vezérigazgatója volt.

2000 és 2007 között az OTP Bank igazgatósági tagja, vezérigazgató-helyettese, a lakossági üzletág irányítója.

Jelenleg a saját befektetéseiből kialakított cégcsoportot irányítja.

Az FHB Jelzálogbank Nyrt., valamint a Magyar Posta Zrt. felügyelőbizottságának elnöke, a MET Holding AG igazgatóságának elnöke, a K&H Medicina Egészségpénztár igazgatóságának tagja.

1986–1988-ban a Budapest Bank Rt.-nél kötvénykereskedelemmel foglalkozott.

1989–2000-ben a Creditanstalt csoportnál előbb az értékpapír kereskedelmet irányította, majd a befektetési alapkezelőt vezette, az utolsó három évben pedig az egész csoportot irányító befektetési bank (CA-IB) vezérigazgatója volt.

2000 és 2007 között az OTP Bank igazgatósági tagja, vezérigazgató-helyettese, a lakossági üzletág irányítója.

Jelenleg a saját befektetéseiből kialakított cégcsoportot irányítja.

Az FHB Jelzálogbank Nyrt., valamint a Magyar Posta Zrt. felügyelőbizottságának elnöke, a MET Holding AG igazgatóságának elnöke, a K&H Medicina Egészségpénztár igazgatóságának tagja. Lantos Csaba: még ma is van igény feketén működő rendelőkre - Kép: Reviczky -->