Dárdai Pál: "A Bundesliga gyermeke vagyok"

A keret 86,3 millió eurós becsült értéke alapján a Hertha tizedik a Bundesligában, miközben az átlag 146 millió. Csapata mégis az élbolyban van, ezek szerint a jó taktika és a jó kondi többet ér, mint egy zsák pénz?

Szerencse is kell hozzá, de a mutató jóval alacsonyabb volt, amikor 2015 februárjában átvettem a csapatot. Drágán igazolni nem tudunk, a saját nevelésű játékosok beépítése mellett a lehető legolcsóbban szerezzük meg azokat a tehetséges fiatalokat, akikben fantáziát látunk. Az utóbbi időben John Brooks, Mitchell Weiser, Niklas Stark és Marvin Plattenhardt piaci értéke is megugrott a rendszeres játéklehetőség és a jó teljesítmény hatására. Nyugodtan dolgozhatok, senki sem kér számon, Michael Preetz sportigazgató ismer húsz éve, tudja, hogy mindig győzni akarok.

Elvileg a Hertha 2025-ben veheti birtokba a modern, 55 ezres futballarénát, amely 200 millió euróból épül fel. Itt van már az ideje, vagy tart még az 1936-os Olimpiai stadion nosztalgiája?

Ha tele van, ez a legszebb stadion Németországban, 90 percen át libabőrös vagy. Ha viszont foghíjas a 74 ezres nézőtér, nem jön át a hangulat, csak 60 ezer feletti látogatottságnál mutat jól. Az új terv szerint a mostanit alakítanák át, az atlétikai pályát beépítve a lehető legközelebb hoznák a lelátót a gyephez. Brandenburg a másik lehetséges helyszín, a szurkolók mindkét változattal jól járnának.

[caption id="" align="alignleft" width="600"] Fotó: AFP[/caption]

Sportgazdasági értelemben mit tanulhatunk a németektől? Míg náluk a futball virágzó üzlet, otthon az új stadionok is üresek, szponzori bevételek helyett pedig csak állami lélegeztetőgép van.

Más világ, más anyagi lehetőségekkel. Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában. Ezen lehetne változtatni, ha az élvonaltól az NB III.-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal. Az máris 40-80 gyerek egyesületenként, akik kellő óraszámban kapnak képzést délelőtt és délután is. Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem.

Már arról szólnak a hírek, hogy magyar vagy német válogatott lesz ifjabb Dárdai Pál, ha eljön az idő. Melyik forgatókönyv a valószínűbb?

Először is három fiam van, Marci és Bence is kiemelt tehetség a Hertha BSC-ben. Már a középsőt is behívják a korosztályos német válogatott szűk keretébe, de játszatni nem tudják, mert csak magyar papírja van. Ez volt a helyzet Palkóval is, de most, hogy nagykorúvá válik, elintézte saját magának az útlevelet, kettős állampolgár lett. Berlin az otthona, de szívesen hazajár nyaralni a Balatonra meg Pécsre, a nagypapához, felnőttként döntse el, hogy melyik válogatottba megy, ha hívják. A Szent Koronát is megmutattam neki, de nem szólok bele. Palkó egy kreatív támadó, de testben és fejben még gyerek. Marci erősebb felépítésű, védekező középpályás, csapatkapitány az U15-ben, észjátékos, stratéga a pálya közepén. A legkisebb, Bence még csak U12-es, de vagy börtönben köt ki, vagy nagy futballista lesz, olyan karakterjegyei vannak. Már most vezérfarkas, sokszor úgy kell visszafogni.

Dzsudzsák Balázs szerződtetése napirenden volt 2015-ben és 2016-ban is, de meghiúsult. Van rajta kívül olyan magyar játékos, akit szívesen látna a Herthában?

Az U17-es Csoboth Kevin szemtelenül futballozik, gólérzékeny, a családi barátság miatt vállaltam volna, hogy figyelek rá, ha Berlinbe kerül. Rizikó 16 évesen család nélkül elengedni külföldre egy fiút, később viszont, 20-22 évesen szinte lehetetlen kijavítani a rossz beidegződéseket. Dzsudzsák leigazolására 2015-ben lett volna reális esély, de Törökországot választotta a Dinamo Moszkva után. Ha akkor ide jön, úgy jár, mint Salomon Kalou: rendesen leedzem, és formába lendül. Jót tett volna neki, de limitáltak a lehetőségeink. Balázs olyan sztárjátékos, aki mindig meg volt fizetve, nem várhattam el, hogy a két szép szememért alább adjon az igényeiből. Nekünk mérlegelnünk kell azt is, hogy akit szerződtetünk, azt egy napon haszonnal értékesíthessük tovább, harmincéves kor felett pedig ezzel nem számolhatunk.

Az Eb-n Kleinheisler László és Szalai Ádám látványos összjátékából született az első magyar gól, a torna óta eltérő utakon jártak a Bundesligában. Milyen pályaívet jósol nekik?

Kleinheislert nehéz betenni egy rendszerbe, ösztönösen játszik, csapong ide-oda. Külön művészet megtalálni a helyét a pályán, azok az idők pedig már elmúltak, hogy valaki szabadon játszik. Meg kell tanulnia alkalmazkodni. Szalai viszont rendkívül fegyelmezett, öröm vele dolgozni. Megdöglik a pályán, leköt két embert, ha kiszolgálják, gólokat is szerez. Ezt a fajta mentalitást még évekig kamatoztathatja a legmagasabb szinten.

Miután a vb-selejtező csoportban lemaradtunk Svájctól és Portugáliától, többek szerint el kell kezdeni építeni a 2020-as Eb-csapatot. Jöjjenek a fiatalok, vagy hozzuk ki a maximumot a mostani sorozatból a rutinosabb játékosokkal?

Nem tehetsz be egyszerre nyolc húszévest, hogy kapjanak ajándékba harminc válogatottságot. Mindig a legjobb csapatnak kell játszania. Ha például az U17-esek Eb-kijutását nézzük, nincs rá garancia, hogy lesz belőlük valami öt-hat év múlva. Felnőttként a Németh Krisztián-féle U20-as vb-bronzérmes garnitúra sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Mi volt a legszebb élménye 2014 szeptembere és 2015 júniusa között a válogatott élén?

Ember nem volt, aki hitt ebben a csapatban rajtam kívül, de mondtam, hogy megcsinálom. Bármilyen taktikai utasítást kértem, mindent végrehajtottak, lett egy alapjátékunk, amire tudtunk építeni. Ezzel csak nekem volt vesztenivalóm, hiszen ha megbukom kapitányként, Berlinben is eleshettem volna az U15-től a profi csapatig vezető karriertervtől. De a válogatott játékosok nem hagytak cserben, pedig nagyon nehezen indult minden: volt négy napunk, hogy ne kapjunk ki Bukarestben.

Sokan visszavárják. Mikor jöhet el a nap, amikor újra átveszi a nemzeti csapatot?

Soha ne mondd, hogy soha, de egy magamfajta fiatal edzőnek a mindennapos munka az élvezetes, hihetetlenül sokat tanultam az elmúlt két és fél évben. A kéthavonta két meccs nem elégít ki, a válogatottnál eltöltött időszak óta is rengeteget tágult az agyam a pálya szélén Berlinben.

Tripla fizetésért hívta a Wolfsburg, de azt felelte, a Hertha az álommunka, és nem zavarja, ha nincs két Ferrari a garázsban. Ezek szerint pénzzel nem lehet motiválni?

Volt több más megkeresésem is, de meg sem hallgatom az ajánlatokat. Kétezer-ötszáz méterre lakom a stadiontól egy villanegyedben, csak a telekre tíz-tizenkét évet vártam, olyan házban élek, amilyet mindig is szerettem volna. Ide köt minden, a foci, az otthon, a család, hazamegyek melegítőben, bezárom az ajtót, nem vágyom másra.

Játékosként nemet mondott a Bayernnek. Ha edzőként is megkeresnék, elgondolkodna, hogy Münchenbe költözzön?

Érdeklődtek nemrég egy igazán nagy klubtól, hogy el tudnám-e képzelni náluk. Azt feleltem, hogy a következő hat-nyolc évben itt szeretnék maradni. Miután a gyerekek kirepültek, ha nem égtem ki, és még kellek valakinek, akkor bármiről lehet beszélni, de egyelőre nincsenek ilyen álmaim, vágyaim. Nem vagyok edzőzseni, mindig mindenért megdolgozom. Rám aggatták a jelzőt, hogy a Bundesliga gyermeke vagyok, és ez tényleg így van, hiszen nagyon régóta ebben a közegben élek.

Dárdai Pál

Pécsen született 1976. március 16-án, a PMSC és a BVSC után 1997-ben igazolt a Herthába, ahol 2011-es visszavonulásáig 286 Bundesliga-találkozón játszott, ami klubcsúcs. A 61-szeres válogatott futballista edzőként 2014 októbere és 2015 júniusa közt irányította a nemzeti csapatot, a Herthát 2015. február 5. óta vezeti.