– Az uniós belső piacról, különösen a szolgáltatások átjárhatóságáról nem sokat hallottunk azóta, hogy Nyugat-Európában lengyel vízvezetékszerelők felbukkanásával riogattak a 2004-es bővítést követően. Milyen lépéseket tervez most az Európai Bizottság ezen a téren?
– Az emberek Európa ezen részén elsősorban úgy tekintenek az EU-ra, mint a fejlesztési támogatások forrására, nem vesznek tudomást a belső piac előnyeiről. Nem működik ugyan tökéletesen, azzal az állítással azonban nem értek egyet, hogy egyáltalán nem. A termékeknél működik, a szolgáltatásoknál nem ilyen jó a helyzet. Pedig ez egy több mint 500 milliós piac, nagyobb az Egyesült Államokénál is. Mégsem használjuk ki ezt a lehetőséget, csak panaszkodunk amiatt, hogy versenytársaink sorra hagynak le minket.
– Milyen területen igyekeznek felgyorsítani az integrációt?
– Rengeteg ilyen van, kezdve a digitális gazdaság egyik legfontosabb ágával, az internetes kereskedelemmel, ahol olyan akadályokat kell lebontani, mint a cégek határon átnyúló működése vagy a csomagszállítások. De beszélhetünk a szabályozott szakmákról is. Több mint 400 ilyen van Európa-szerte, van, ahol az elvárt bizonyítvány nélkül még fodrászként sem lehet elhelyezkedni. Ez teljesen érthetetlen.
– A digitális gazdaság legvitatottabb vívmánya mostanában a közösségi szolgáltatásokon alapuló gazdaság.
– Ez egy új üzleti modell, amellyel kapcsolatban érthető az a követelmény, hogy a résztvevői ugyanúgy tegyenek eleget adófizetési kötelezettségeiknek, mint mindenki más. De nem folytathatunk szélmalomharcot, ezek létezni fognak akkor is, ha természetellenes akadályokat emelnek a tagállamok.
– A legnagyobb visszhangot a személyszállítást nyújtó Uber kapta, amely ellen több tagország is fellépett már. Magyarországon is vizsgálatot indítottak a cég és sofőrjei ellen. Mit lép a bizottság?
– Eddig nem tettünk semmit, és azt gondolom, nem is lenne helyes, ha elkezdenénk szabályozgatni. Viszont mindenkinek – az adóbevételben érdekelt tagországoknak, a cégeknek és a fogyasztóknak egyaránt – az lenne a legjobb, ha ezt a piac európai szinten lenne szabályozott. Az nem állapot, hogy amíg a britek tárt karokkal fogadják, több állam bíróságon tiltotta be a működését.
– Ezeknek a szolgáltatásoknak a legnagyobb előnye az óriási rugalmasság: egyik napról a másikra születtek meg, és tettek szert rendkívüli népszerűségre. De egy európai szintű szabályozás kialakítása általában nagyon sok időt vesz igénybe. Hogyan lehet feloldalni ezt az ellentmondást?
– Ez tény, ezért is lesz előnyösebb egy külön szabályozást kialakítani a közösségi gazdaságra, mint módosítgatni a szolgáltatásokról szóló szabályokat. Mi azonban egyelőre annyit tudunk tenni, hogy a panaszok alapján kialakítunk egy közös álláspontot: legalább tudják az országok, mi az, amit nem szabad tenni.
– A bizottság közvetlenül tárgyal az Uberrel?
– Nem, mi csak azokat a panaszokat vizsgáljuk ki, amelyeket a cég három tagország ellen indított. Ugyanez a helyzet egyébként a németországi minimálbér esetében is. Ott is a panaszokat vizsgálva indítottunk a múlt héten kötelezettségszegési eljárást Németország ellen.
– Ez a kérdés közvetlenül érinti a magyar fuvarozókat is. Mi várható?
– A múlt héten küldtünk hivatalos levelet a német kormánynak, várjuk a választ. Egy dolgot világossá kell tenni: itt nem az áruszállításról van szó, hanem a szolgáltatásnyújtás szabadságáról. Brüsszel támogatja a minimálbér intézményét, ám a németországi tranzitforgalomra is alkalmazott 8,5 eurós minimális órabér nem ez, hanem egy újabb bürokratikus teher, újabb adó a külföldi fuvarozókra.
– Az Európai Bizottság többször fogalmazott meg bírálatokat a különadók miatt Magyarországgal szemben is. Létezik valamiféle lista, amely összehasonlíthatóvá tenné, hogy az egyes országokban mekkora az egyes ágazatokat érintő összteher?
– Célunk, hogy legyen ilyen, annál is inkább, mivel az üzleti környezet az egyik legfontosabb szempont az országspecifikus ajánlások kialakításakor is. Magyarország esetében is főként a szolgáltatásoknál látunk pluszterheket. Számos kötelezettségszegési eljárást indítottunk, amelyeket újabbak követhetnek. Budapesti, kormánytagokkal folytatott tárgyalásaimon is elmondtam: nem akarjuk másképp kezelni Magyarországot, mint a többi tagállamot, és azt sem szeretnénk, ha úgy tűnne, automatikusan indítjuk az újabb és újabb eljárásokat, ám tény, a külföldi cégek hátrányosabb megítélésével kapcsolatos panaszok folyamatossá váltak, ami általánosságban rontja az ország megítélését Európában.
– Említette, hogy újabb eljárás indulhat Magyarország ellen. Mely területen?
– A dohánygyártókat terhelő különadó miatti panaszokat már vizsgáljuk.
– Az eredeti tervek szerint idén év végén megszűntek volna a mobiltelefonos barangolás, a roaming pluszdíjai. Ezt azonban a tagállamokat tömörítő Tanács megvétózta. Hogyan állnak a tárgyalások?
– A bizottság álláspontja az, hogy meg kell szüntetni ezeket a díjakat, időközben azonban elindult az egyeztetés a telekommunikációs szabályozás átalakításáról, ezek a tárgyalások pedig a tapasztalataim szerint keménynek és hosszadalmasnak ígérkeznek. Szóval csak annyit tudok mondani, minél előbb el kell érni a megszüntetést.
– Lehetségesnek tartja, hogy ez még az év végéig meglesz?
– Nem, de remélem, 2016 végére már nem kell roamingdíjakat fizetni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.