Hogyan hat a felsőoktatásra az új kancelláriarendszer? Szakértők válaszolnak

Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke:
Több fórumon, illetve interjúban is elmondtam már az ezzel kapcsolatos álláspontomat: nagyon sok múlik a leendő kancellárok személyén, személyiségén. Amennyiben kompromisszumkész emberek kerülnek ezekbe a pozíciókba, akik szeme előtt az egyetemek működésének megfelelő körülmények között való biztosítása lebeg majd, akkor jól is elsülhet a dolog. Ha azonban olyanok, akik csak a költségracionalizálást veszik figyelembe, akkor is, ha azzal minőségi romlást eredményeznek akár a kutatás, akár az oktatás területén, akkor nem abba az irányba haladnak majd a vezető hazai felsőoktatási intézmények, amelyet a kormányzat a közelmúltban kijelölt a számukra, vagyis a nemzetközi rangsorok top 200 helyezése felé.

Mezey Barna, az ELTE rektora:
Támogattuk, hogy a fenntartói érdekeket érvényesíteni képes, a felelősségeket és kompetenciákat megjelenítő és az autonómiát biztosító irányítási rendszer erősödjön meg. Sajnos, a korábbi egyeztetések eredményeitől több ponton eltérő törvénymódosítás született, ez nemzetközi szinten is minta nélkül álló rendszer. A kancelláriarendszer a felsőoktatási stratégiából kiemelve, a finanszírozási és intézményhálózati reform többi elemét elhagyva, a szükséges felkészülési időszakot mellőzve éri a felsőoktatást. Az, hogy miként alakul majd a hétköznapi igazgatási és gazdálkodási gyakorlat, nagymértékben függ a kancellár személyétől. A törvény a rektort definiálja az intézmény vezetőjeként, de a kancellári és rektori jogköröket nem tisztázza megfelelően.

Szatmáry Kristóf, a BKIK elnöke:
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara álláspontja szerint a felsőoktatásban a gazdasági ügyek szétválasztása a szakoktatástól támogatandó kezdeményezés. A felsőoktatási intézmények szerepüket tekintve elsősorban oktatási intézmények, ezért úgy véljük, a legfontosabb kérdés az, hogy a kormány milyen szinten és módon kívánja szabályozni az egyetemek első számú szakmai vezetője, a rektor és a kancellár közötti viszonyt, akihez a működés területe tartozik majd. Szükségesnek tartjuk megteremteni a megfelelő viszonyt az egyetemi autonómia és a felelős, hatékony gazdálkodás között, mivel az utóbbi években több intézmény komoly gazdasági problémákkal küzd. Úgy véljük, a szétválasztás reményt keltő lehet gazdasági helyzetük stabilizálása céljából.

Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora:
Kétéves rektorságom egyik legfontosabb feladata a Semmelweis Egyetemen folyó gazdasági folyamatok szakszerűségének és jogszerűségének biztosítása volt, amelynek eszközei a felső vezetői struktúra átalakítása, új szabályzatok kidolgozása és elkerülhetetlen személycserék voltak. Mindez már eddig is milliárdos költségcsökkentést eredményezett. Közben gondoskodni kellett az intézmény folyamatos működtetéséről.
A most pályázható kancellári pozíció a kinevezés módjában és a főigazgatóénál lényegesen erősebb jogosítványaiban tér el modellünktől, de céljaiban azonos eddigi törekvéseinkkel. Elvárásom azonos a fenntartóéval, hogy a kancellár töretlenül folytassa a megkezdett rendbetételi folyamatokat, tovább fokozza az átláthatóságot és biztosítsa a források (közpénzek) hatékony és kizárólag az egyetem érdekeinek megfelelő felhasználását.

Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora:
A kancelláriarendszert önmagában nehéz megítélni, működhet jól is, rosszul is. Sok függ a személytől, szakmai és emberi kvalitásaitól, a kancellár és a rektor közötti együttműködéstől, hiszen a rektor által irányított oktatás és kutatás valamennyi aspektusának vannak pénzügyi, illetve gazdasági következménnyel járó vonzatai, minden döntéshez, intézkedéshez a kancellár egyetértése is szükséges. Vannak olyan területek, ahol teljesen összefonódik a rektori és kancellári hatáskör, mint például a humánerőforrás-gazdálkodás, az intézményi stratégia, illetve intézményfejlesztés. A kancellár nem lehet a terület egészének szakértője, ezért fontos, hogy felkészült, az intézményt és az adott területet jól ismerő szakemberekre támaszkodjon.