Már csak Brüsszelre vár Paks 2.

Milyen előkészületek csúsznak amiatt, hogy Brüsszel még nem foglalt állást a projekt esetleges állami támogatásával kapcsolatban?

– Az uniós szabályozás értelmében az állami támogatás ügyében zajló mélyreható vizsgálat idejére az ún. standstill állapot áll fenn, az orosz hitelkeret lehívásának megkezdésére csak ennek megszűnését követően kerülhet majd sor. Ez alapvetően befolyásolja a projekt előkészítésének ütemezését, mert nem dolgozhatunk az új blokkok műszaki tervein vagy az előzetes biztonsági jelentésükön, de bizonyos tevékenységek, például a projekt környezetvédelmi- és telephely-engedélyezése haladhat előre. A Paks 2 projekt telephely-engedélyét tavasszal adhatja ki az Országos Atomenergia Hivatal, illetve a másodfokú, jogerős környezetvédelmi engedély is hamarosan megérkezhet. Persze ezeken túl még nagyon sok további engedélyre lesz szükségünk a projekt megvalósítása során. A legjelentősebb létesítési engedélykérelem összeállítása, benne az Előzetes Biztonsági Jelentéssel a standstill időszak végét követően kezdődhet meg.

Paks II. megtérüléséhez a mostaninál jóval magasabb piaci áramárak kellenek, sokak szerint nem reális ez a várakozás. Ön hogyan látja?

– A számításaink az ilyenkor elvárható konzervativizmussal készültek, alapul véve nemzetközileg jegyzett elemző cégek, vagy például a német gazdasági minisztérium hosszútávú áramár-előrejelzéseit. A villamos energia nagykereskedelmi piaci árát sok tényező befolyásolja. Az erőművek kapacitása és a villamosenergia-igény (kereslet-kínálat) viszonyán túl hatással bír rá többek között a tüzelőanyagok ára, a szén-dioxid kvóták ára és a megújulók támogatása is. A magasabb nagykereskedelmi árakra egyébként nem is kell már várni, hisz ha rápillant az idei évben mögöttünk lévő csaknem két hónapja hazai tőzsdei árainak alakulására, akkor láthatja, hogy szinte nem volt olyan hétköznap, amikor az árak megawattóránként 50 euró alatt lettek volna, sőt, a januári hétköznapokon 3 héten keresztül folyamatosan 80-100 eurós árakat tapasztaltunk, de 150 euró/MWh-ra is volt példa. Mindezt annak fényében kell értékelni, hogy az új paksi blokkok megtérüléséhez kb. 55 euró/MWh árakra van szükség.

Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy számunkra valójában nem a mai árak a mérvadóak, hisz az új blokkok a következő évtized második felében lépnek majd üzembe, tehát a kérdés az, hogy az akkori piaci viszonyok között, az akkori erőműparkban milyen árak alakulnak majd ki. Az európai erőművek kiöregedésével és leállásával a következő 25 évben az európai villamosenergia-termelés közel fele eltűnhet, ez annyi villany, amit a teljes kelet-európai régió Észtországtól Macedóniáig, plusz Németország és Franciaország évente együttesen fogyasztanak el. Az elmúlt hetekben láttuk, hogy az európai villamosenergia-piacok mennyire érzékenyen reagálnak már kisszámú erőmű leállására is. Franciaországban az elmúlt hónapokban időszakos erőművi leállások és a megnövekedett villamosenergia-igény hatására az árak a korábbiak duplájára nőttek, sőt időnként többéves rekordokat döntögettek. A következő években várható erőművi leállások épp ilyen hatással lehetnek az árakra.

Azt is látni kell, hogy az európai klímapolitikai törekvések konkrét megnyilvánulásai egyelőre gyengécskék, a fosszilis tüzelésű erőművek által a szén-dioxid-kibocsátásért fizetendő díj igen alacsony. Ha sikeresen akarunk fellépni a klímaváltozás megállítása érdekében, ezen változtatni kell. Ezzel az Európai Bizottság is egyetért, ebbe az irányba tereli a szén-dioxid-árakat. Tekintve, hogy az atomerőmű nem bocsát ki szén-dioxidot, azt nem terheli ez a várhatóan egyre növekvő, jelentős költség. Ismert az is, hogy az időjárásfüggő megújulóknak biztosított támogatások alapvetően torzítják az európai áramárakat, így azok nem valós értékítéletet tükröznek, az árak ma ezért is alacsonyak. Ez is változik majd, hisz a Bizottság hosszú távon ezeket a támogatásokat ki szeretné vezetni a rendszerből. Nem véletlenül, hiszen a megújuló-támogatás óriási összegeket emészt fel: Németország például a választóknak tett ígértekkel ellentétben évről évre többet költ az Energiewende-re: jelenleg évente mintegy 27 milliárd eurót(!), ez minden esztendőben négy új paksi blokk árának elköltését jelenti a németeknél, miközben a megújulók által előállított villamos energia piaci értéke ennek csak töredéke.

Szintén túl derűlátónak tűnik, hogy a megtérülést 95 százalékos kapacitás-kihasználással számolták. Van ilyen magas kihasználtságra példa a ma működő atomerőművek között?

– Ennél azért alacsonyabb, 92 százalékos átlagos kapacitáskihasználást alapul véve készültek el a projekt megtérülését alátámasztó szakértői számítások. Az új technológiáknak, a hosszabb üzemanyagciklusoknak, a ritkábban felmerülő karbantartásoknak köszönhetően az atomerőművek szerte a világon egyre nagyobb éves kihasználtsággal működnek. Ehhez elég a ma működő paksi atomerőmű termelési adatait szemügyre venni. Tavaly például a hármas blokk 100 százalékos kihasználtsággal üzemelt, folyamatosan működött, soha ilyen nem fordult még elő. A világon üzemelő VVER reaktorok között ez egyedülálló, és a magyar nukleáris szakma innovációját dicséri: a 2015 végén bevezetett 15 hónapos üzemeltetési ciklus (C15) eredményeként, nemcsak a kollektív dózis, valamint a kiégett fűtőelemek és a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék mennyisége is csökkent, de újabb rekordot ért el az erőmű éves villamosenergia-termelése is. Az erőmű éves kihasználtsága 91,38 százalék volt, az új, modernebb, továbbfejlesztett blokkok esetében bátran számolhatunk ezért 92 százalékos kihasználtsággal.

Paks II. fűtőelemeit is 15 havonként, vagy esetleg annál is ritkábban kell majd cserélni?

– Egy picit ritkábban, s ez még tovább növeli a reaktorok kihasználtságát: az új blokkok egyensúlyi kampányának hossza 18 hónap lesz. Tehát Paks II. esetén még a most működő paksi blokkokhoz képest is sokkal kedvezőbbek lesznek az üzemeltetési feltételek, még kevesebb karbantartásra lesz szükség.

Az elöregedő és leállítandó európai erőművek helyett olcsóbb gázüzeműt építeni, mint atomerőművet, a gázüzemű is viszonylag környezetkímélő, képes zsinóráramot előállítani, és jobban szabályozható, mint a nukleáris. Baleset esetén kisebb a környezeti kockázata, és a használatakor nem keletkeznek drágán ártalmatlanítandó anyagok. Mi szól mégis az atomerőmű mellett?

– Tudja, az atomerőmű olyan, mint jól szigetelt családi házat vásárolni. Megvenni többe kerül, de utána sokkal kevesebb pénzbe kerül kifűteni, és végeredményben jobban járunk vele. Megéri. Ilyen az atomerőmű is: drágább megépíteni, de utána az üzemeltetése olcsóbb, a teljes költség így kedvezőbb, összességében jól járunk vele. Az atomerőmű mellett további érvet ad az OECD Nemzetközi Energiaügynökség legfrissebb kiadványa is (World Energy Outlook). A párizsi központú szervezet megállapítja, hogy amennyiben valóban tenni akarunk bolygónk védelme érdekében, Európában is atomerőművekkel kell pótolnunk a kieső nukleáris kapacitást. (szerk: Legutóbb a szakmai szervezet főigazgatója épp Lengyelországnak javasolta, hogy a klímavédelmi célokat szem előtt tartva szénerőművek helyett egy másik alaperőművi technológiát válasszon: építsenek atomerőműveket, mivel ezek üzemelésük során nem bocsátanak ki szén-dioxidot.) Magyarország alapvető érdeke, hogy fenntartsa a nukleáris kapacitását – ez történik jelenleg: költségtúllépési kockázatokat kiiktatva, fix áras szerződést kötöttünk az orosz fővállalkozóval két darab 1200 MW-os, aktív és passzív biztonsági rendszerekkel egyaránt rendelkező ún. 3+ generációs reaktor építésére. A 3+ generációs technológia teljesíti a legmagasabb és legmodernebb biztonsági előírásokat is, az új paksi blokkok a legkomplexebb üzemzavaroknak is képesek lesznek ellenállni anélkül, hogy számottevő környezeti hatással bírnának.

Az ország ellátásbiztonságát az szolgálja, ha 2030-as évekig üzemelő négy paksi blokkot pótoljuk. Ez azt is jelenti, hogy a magyar árammixben még marad bőven hely más termelőknek, erőműveknek is, 2030-ig szükség lenne további 4000-5000 MW új erőműre. A kiöregedés a hazai erőműveket is érinti. Egyértelmű a szakmai konszenzus abban, hogy az áramimport tovább nem növelhető – a 30 százalék körüli értékkel már így is az Európai Unió egyik leginkább áramimport-függő országa vagyunk. Azt is látni kell, hogy a nukleáris üzemanyag biztonságosan, kis helyen, több évre előre jól készletezhető. A szakirodalom épp ezért tekinti az atomerőművi áramot hazainak, annak ellenére, hogy a nukleáris üzemanyagot sok országban külföldről szerzik be. Ráadásul az urán ára csak minimálisan befolyásolja a megtermelt áram árát, szemben a fosszilis energiahordozókkal. A fűtőelemek importja így minden téren jóval nagyobb biztonságot kínál, mint a villamos energia egy-egy dróton, vagy akár a földgáz egy-egy csövön múló importja.

A földgáz ellen az importnak való kitettség, a magasabb áramtermelési költség, hosszú távon pedig a szén-dioxid-kibocsátás szól. Mindemellett persze igaz, hogy az ország villamosenergia-ellátásához az atomerőművön kívül a következő néhány évtizedben gázerőművekre és megújuló bázisú erőművekre is szükség lesz. Akkor is igaz ez, ha a zöld „lobbiszervezetek” azt a valótlanságot próbálják elhitetni az emberekkel, hogy az atomerőmű és a megújulók nem férnek meg egymás mellett. Ez egyszerűen nem igaz! Az új blokkok hosszú távon csak a hazai igények kb. 40 százalékát termelik majd meg, valamilyen erőműnek a maradék 60 százalékot is elő kell majd állítania. Kiváló terep lesz ez a megújulók számára is.