Mennyi pénzből működtethető az egészségügy? Szakértők válaszolnak

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, a Miskolci Egyetem docense
„Egyértelműen növelni kellene a közfinanszírozás összegét és arányát is. Ez nagyságrendileg 200-300 milliárd forint többletet igényelne középtávon (több éves felfutó rendszerben). Ezzel együtt a belső hatékonysági tartalékokat is fel kell szabadítani a betegellátás és a betegutak jobb megszervezésével, a költség-hatékonyabb ellátási formák előtérbe helyezésével, valamint a prevenciós szemlélet széleskörű elterjesztésével. Többletforrások bevonásával és a praxisközösségi modell kiterjesztésével jelentős mértékben erősíthető az alapellátás szerepe és kompetenciaszintje. Jelentős hatékonysági tartalékok vannak az otthoni ellátásokban, az egynapos beavatkozások terén a krónikus betegség-gondozási programokban.”

Ilku Lívia, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója
„Az egészségügy finanszírozására több pénz kell, egyedül az állami költségvetés nem tud megoldást adni. A gyártói befizetések ma már jelentősen járulnak hozzá a gyógyszerkasszához, de a co-payment, a kiegészítő biztosítások lehetőségéről is beszélni kell. A betegek a tradíciókból kiindulva még úgy gondolják, hogy nekik minden jár, ami a jogi háttér miatt így is van. A realitás viszont az, hogy nagy részük nem kapja meg az állami egészségügyben azt az ellátást, amire szüksége lenne. Az, hogy ennek ellenére rengeteg pozitív tapasztalatunk is van, az itthon maradt egészségügyi szakemberek hivatástudatának köszönhető.”

Ivády Vilmos, a Pécsi Egyetem Klinikai Központ főigazgató-­helyettese
„A havi 4 milliárd forint keletkező hiány mintegy 40 százaléka a rossz intézményi gazdálkodási és az állami szabályozási-irányítási gyakorlat következménye. Ha ezeket mindkét oldalon képesek vagyunk egyidejűleg felszámolni, akkor az ágazat képes működni, de legfeljebb a jelenlegi színvonalon. Ehhez a minimális célhoz mintegy 30 milliárd forint állami többletfinanszírozás szükséges. A tartós hatású ágazati konszolidáció, melyet a kormányzat január 1-től tervez, csak ezen feltételek teljesülésével lehet sikeres. Ahhoz, hogy az adósságmentesítés mellett az ellátás színvonala, az egészségügyi dolgozók bérhelyzete is érezhetően javuljon, évi száz milliárd forint többletforrás szükséges, melyre a GDP növekedése biztosíthat fedezetet.”

Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke
„Nálunk az egészségügyi kiadásokon belül a közfinanszírozás aránya 63 százalék, kilenc százalékponttal kevesebb, mint az OECD átlag. Ez azonban nem jelenti, hogy lehetőség van ennek a hátránynak a gyors ledolgozására, hiszen a gazdasági fejlettséggel arányos az a pénz, amit az egészségügyre fordíthatunk. A rendelkezésre álló forrásokat kell hatékonyabban felhasználni. A gazdaság teljesítménye, ha növekszik is, nem jelenti, hogy költekezni lehet. De forrást sem lehet kivonni innen, inkább a lényegi forrásbővülésnek nem látom nagyon a lehetőségét. A létszámcsökkenés szerencsére lefékeződött, ezzel együtt, ma nem annyira a technikai feltétek, hanem a felkészült személyzet hiánya jelenti a kapacitás korlátját.”

Velkey György,a Magyar Kórházszövetség elnöke
„Egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező sebész-főorvos egy egész éjszakai ügyeleti díjából legfeljebb 1-2 mérnök-, vagy ügyvédórát tud kifizetni. Néhány száz kilométerre ennek a 6-10-szeresét keresné. A kórház, ahol dolgozik, nagyjából a felét kapja, mint egy hasonló intézmény a visegrádi országokban, és ötödét-tizedét, mint Nyugat- vagy Dél-Európában. Egy-egy kórház költségvetését összevetve munkaerő-arányosan a piaci, pénzügyi vagy akár az állami szektor intézményeivel, súlyos aránytalanságokat látunk. 2011-ben már a Semmelweis-terv is 250-550 milliárd forintos forráshiányról írt. Ez nem lett kevesebb. Néhány év alatt el kellene érnünk az egészségügyi közfinanszírozásban az európai ráfordítási arányokat a GDP százalékában.”