Réthelyi: Nem ülök sokat a bársonyszékben - Alföldi beismerte a hibáját

– Eltelt egy év azóta, hogy fölállt az öt államtitkárságot öszszefogó minisztériumi szerkezet. Milyen az éves mérleg?

– Egyértelműen pozitív, bár nem volt könnyű kitalálni, hogyan működjünk. Az ágazatok – oktatás, egészségügy, szociális szféra, sport, kultúra – jellege megmaradt, a tárca belső magja szolgálja ki az egységeket. Úgy is értelmezhető a rendszer, hogy jobb, ha az öt terület „otthon” lejátssza a meccset egymással, és a kormány elé már egy kiforrott álláspont kerül.

– Sokan szerencsésnek tartanák az egészségügy leválasztását a megaminisztériumtól, kormánykörökből is hallani ilyen véleményt.

– Hallottam róla, de nem pártolnám ezt a lépést. Az egészségügy számára a másik négy ágazat nem teher, nem kell osztoznia a pénzen, hiszen az Egészségbiztosítási Alap önállóan gazdálkodik. Az pedig, hogy az egészségügy és az oktatás egy minisztériumhoz tartozik, megszüntette az évtizedek óta tartó vitát, hogy ki legyen az orvosegyetemek gazdája. Az egészségügy és a szociális terület is szorosan összetartozik. A Semmelweis-terv kész, és készül a szociális koncepció, ezek alapján kell meghatározni, mi tartozik az egészségügyhöz, mi a szociális szféra feladata, milyen forrásokból kell gazdálkodniuk.

– Eladósodtak a kórházak, orvosok százai hagyják el az országot. Eközben az Egészségbiztosítási Alap jövő évi költségvetési koncepciója az ideinél 5 százalékkal kevesebb forrással számol.

– Az ország gazdasági helyzetét rendező Széll Kálmán-tervben egyértelműen benne van a gyógyszerkassza csökkentése. Ha ez van az 5 százalékban, megvan a magyarázat. Az egészségügyi államtitkárságon folyamatosan keresik az új forrásokat is, és jelentős lökést ad a 300 milliárd forintos európai uniós forrás. Azt remélem, hogy a jövőre felálló új struktúrában olcsóbb lesz az intézmények működése. Tudom, gyalázatosan kevés a kezdő orvosok bére, de a többi közalkalmazott fizetése is, és nagy baj, hogy többen elhagyják az országot. Ezt enyhíthetné, ha az idősebb szakorvosok nagyobb felelősséget éreznének a fiatalok iránt. A jelenlegi struktúra azonban – a hálapénzzel nehezítve – a szakmai együttműködés ellen hat.

– Mire számít a rezidensjelölteknek meghirdetett, rosszul fogadott ösztöndíjpályázat után?

– Akkor mondhatnánk, hogy rosszul sült el, ha nem jelentkeznek a szakorvosképzésre az egyetemekről kikerülő fiatal orvosok és gyógyszerészek. Most ennyire futotta.

– Hogyan tartják meg a szakorvosokat?

– A népegészségügyi termékdíjat – amely évente 15-20 milliárd forinttal növeli a büdzsét – szeptembertől bevezetik, és komoly ígéret van arra, hogy már az idén jut belőle az egészségügyi dolgozók béremelésére.

– Mi lesz a kórházak több tízmilliárdos beszállítói adósságával?

– Tavaly is sikerült az adósságot kezelni a különféle maradékpénzekből, az idei költségvetésben is van egy 15 milliárd forintos tartalékalap, és számolunk a minisztériumi költségvetési fejezetben található tartalékokkal is.

– A kormány 39,2 milliárd forintot zárolt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium költségvetésében. Mely területeket sújtja ez a legjobban?

– Igyekeztünk feladatarányosan végrehajtani a zárolást. De valamennyi ágazatban szükség van átszervezésekre, háttérintézmények összevonására, a még takarékosabb gazdálkodásra, bár most már szinte csak a bérek kifizetésére költünk.

– Hogyan ítéli meg az oktatási rendszerben zajló folyamatokat?

– A közoktatás nagy gondja, hogy 25 ezer diák hiányzik a szakiskolákból, 13 ezer a szakközépiskolákból és 10 ezer a gimnáziumokból, a jövő tanévben 54 ezer hely betöltetlen.

– Mi lesz a tanárokkal, ha csökken a tanulók száma?

– A hátrányosabb helyzetű településeken, ahol a gyermekek családi háttere nem megfelelő, támogatom, hogy az osztályban egy tanár oktasson, kettő pedig foglalkozzon a tanulókkal, mert a fiatalokat jó irányba kellene terelnünk, hogy megtalálják helyüket a munka világában. Sajnos a pedagógusok bérét egyelőre annak ellenére sem tudjuk érdemben emelni, hogy kész az életpályamodell, amely előírja, hogy bizonyos teljesítményhez milyen beosztás és milyen fizetés társul.

– Lesznek egyetemi összevonások? Tervezik felsőoktatási intézmények megszüntetését?

– Az egyetemeken még nincs hiány hallgatókból. Viszont a mostani felvételi vizsgák azt mutatják, nagy pontkülönbséggel kerülnek be az államilag finanszírozott és az önköltséges hallgatók. Vannak olyan területek, ahol a különbség mértéke elfogadható, például az orvosi egyetemeken, ahol 405 ponttal már a térítéses oktatásba sem lehetett bejutni. Ám ott nehezen megy az egyetemi szintű képzés, ahol egy csoportban kell a kitűnőket és az elégségeseket képezni. Ezért jogos elvárás a térítéskötelesek ponthatáremelése.

– Tetemes bevételtől eshetnek így el az egyetemek.

– Ez tény, hiszen az orvosegyetemek évente 24 milliárd forintot kapnak a térítésköteles hallgatók után. A főiskolák bevételeinek 35-40 százaléka saját forrás. A Zeneakadémia például saját bevételből fedezi kiadásai 63 százalékát, ezért is sajnálatos, hogy a rekonstrukciós munkálatok csúszása miatt egyelőre nem tudja fogadni a külföldi növendékeket. De meg kell találni az egyensúlyt a minőség és az intézményfenntartás között. A tudásbeli különbségek ellenére ugyan bekerülnek fiatalok az egyetemi képzésbe, de sokan nem végzik azt el, vagy nincs meg a diplomához szükséges nyelvvizsgájuk. Súlyos hiba, hogy a mai felsőoktatási rendszer összemosta a főiskolákat az egyetemekkel, ezen szeretnénk változtatni az új felsőoktatási törvénnyel.

– Számos dolog történt vagy éppen nem történt a kulturális szférában. Mikor lesz kinevezett főigazgatója az Operaháznak?

– A pozíciót pályázattal lehet betölteni, amelynek meghirdetése hónapokat igényel. Ez azonban nem hátráltatja az ottani munkát.

– Hogyan érintette önt, hogy a Bánk bánt mégsem mutatják be Amerikában?

– Jövőre be fogják mutatni. A halasztás oka, hogy az Egyesült Államokban más rendszerben működik a kulturális élet, más a mecenatúra, amit meg kell ismernünk. Megfelelő előkészítés után adhatunk csak százmilliókat a bemutatóhoz, de az is fontos, hogy a neves operaénekeseknek biztosított legyen a siker.

– Milyen helyzetben vannak a hazai színházak?

– Jól állunk kőszínházhoz kapcsolt és nem kapcsolt társulatokból, kiváló színészgárdáink vannak, de át kell gondolni, hogy az intézmények milyen forrásból működhetnek. A kultúránál az állami támogatás nagyon fontos, de ezen a területen a hazai vállalkozói réteg mecenatúrája is létszükséglet.

– A közelmúltban kiállt Alföldi Róbert mellett Az ember tragédiájának bemutatója kapcsán őt ért támadások után, noha többen követelték, hogy a főigazgató távozzon a Nemzeti Színház éléről. Milyen meggyőződésből járt el így?

– Abból a meggyőződésből, hogy a parlament nem alkalmas hely bizonyos darabok eszmei értékéről, etikájáról folytatandó vitára. Ez a művésztársadalom kompetenciája. Magam is megnéztem a darabot, annak alapján képviseltem az álláspontomat. Megnéztem a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott változatot is, az más, de mindkettő jó volt. A főigazgató úr egyébként azt mondta, hibát követett el, én pedig ahhoz mérten intézkedtem.

– Sokan úgy gondolják, az ön tekintélyének köszönhető, hogy viszonylag kevés támadás éri a minisztériumát. Mi a véleménye erről?

– Ha ez így van, örülök. Úgy vélem, amikor a miniszterelnök úr fölkért a feladatra, az egészségügyben, az oktatásban való jártasságom mellett figyelembe vette a koromat és a hozzá kapcsolható tapasztalatot, józanságot, s azt is, hogy körültekintő vagyok.

– A közelmúltban felröppent a hír az ön és a minisztérium néhány államtitkárának távozásáról.

– Nem áll szándékomban távozni, és az államtitkárok is maradnak.

– Pedig Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár benyújtotta a lemondását. Hogy sikerült maradásra bírni?

– Próbáltam meggyőzni, nem sok sikerrel. A miniszterelnök úrnak van ebben komoly szerepe. Örültem, hogy maradt.

– Nem bánta meg, hogy felcserélte a kutatómunkát a miniszteri bársonyszékkel?

– Nem ülök sokat a bársonyszékben. Sokfelé megyek, igyekszem eleget tenni a meghívásoknak, ahol egy-egy fontos ügy mellé kell állni. A minisztérium irányítása mellett olyan tapasztalatokat szerzek, olyan közösségek életébe kapok bepillantást, ahová soha nem jutottam volna el. Emellett úgy látom, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium az elmúlt egy évben olyan lett, ahogyan terveztem.

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1963-ban, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. és II. Sz. Anatómiai Intézetében dolgozott, 1986-tól egyetemi tanár. 1994–2004-ig az I. számú Anatómiai Intézet igazgatója, 1991-től a SOTE rektora volt.

1995–2000 között a SE Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatói pozícióját töltötte be.

2000-től a Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola vezetőjeként dolgozott. 1990-ben a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője, 1998–99-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályának vezetője volt.

1994–2000 között különféle funkciókat töltött be az MTA-n.

A biológiai tudományok kandidátusa, az orvostudomány doktora, munkásságát Akadémiai és Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el.

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1963-ban, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. és II. Sz. Anatómiai Intézetében dolgozott, 1986-tól egyetemi tanár. 1994–2004-ig az I. számú Anatómiai Intézet igazgatója, 1991-től a SOTE rektora volt.

1995–2000 között a SE Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatói pozícióját töltötte be.

2000-től a Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola vezetőjeként dolgozott. 1990-ben a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője, 1998–99-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályának vezetője volt.

1994–2000 között különféle funkciókat töltött be az MTA-n.

A biológiai tudományok kandidátusa, az orvostudomány doktora, munkásságát Akadémiai és Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. -->