Réthelyi: Tisztázni kell, miért alakult ki a kórházi adósság

- Amikor Orbán Viktor bemutatta a miniszterjelöltjeit, azt mondta: az emberek az egészségügy megmentését várják öntől. Hogy lehet eleget tenni ennek a súlyos elvárásnak?
- Nagyon nagy a feladat, hiszen van még további négy terület, amelyért felelek: az oktatásügy, a kultúra, a sport és a szociális szféra. A tárca dolga, hogy megteremtse az emberek testi, lelki és szellemi jólétének a feltételeit. Az egészségügyben valóban nagy gondok vannak, melyek gyökere a forráshiány mellett talán a szervezetlenségben keresendő. Túlságosan szétdarabolt az egészségügy rendszere, nem eléggé erős az alapellátás. Tény az is, hogy van olyan területe az ellátásnak, amelyik az összeomlás szélén van. Ilyen a pszichiátria, ahol a korábbi intézménybezárás és az orvosok elvándorlása szinte megoldhatatlan helyzetet teremtett. Ez is mutatja: ha a kormányfő szavait idézzük, tényleg meg kell menteni az egészségügyet a rendezetlenségtől és az összeomlás veszélyétől.

- Elképzelhető a bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet újjáélesztése? Az ingatlan ugyanis még nem kelt el.
- Az egészségügyi ágazat hivatalba lépő vezetőinek újra kell értékelni a helyzetet, az intézet bezárása óta eltelt két évben ugyanis nem normalizálódott. Nem lehet kérdéses, hogy szükség van egy országos pszichiátriai intézetre.
- Említette az alapellátást, ahol fontos lenne a betegek definitív ellátása. Ám ezt hátráltatja a rossz finanszírozás, az orvoshiány, s nincs utánpótlás.
- Az első lépés annak a 173 jogszabálynak az átvizsgálása lehet, amely ma a háziorvosi tevékenységet szabályozza. Mentesíteni kell az orvosokat a mérhetetlen mennyiségű adminisztrációtól. De meg kell erősíteni a praxis értékét is. Az orvoshiány megoldását – a rezidensképzés mellett – segítheti egy gyorsított szakképzés a kórházi, klinikai gyakorlattal rendelkező orvosok számára. Ezek a teendők azért is kiemelten fontosak, mert a betegellátást a háziorvosok felé kellene irányítani. A kórházi nimbuszt pedig, hogy az igazi ellátás ott történik, csökkenteni kellene.
- Fölmérték a rendelkezésre álló forrásokat? Ugyanis gyorssegélyt vár az egészségügy.
- A feladat súlyát érzi a kormány. A tárca feladata lesz, hogy elemezze, tisztázza, hol kell a gyorssegély, s hogy megoldja a legégetőbb dolgokat. Ez lehetne az első lépés a folyamatosan fellépő forráshiány megszüntetésére. Fontos tisztázni, miért alakult ki sorra-rendre a kórházi adósság. A válasz a szakzsargonban tvk-nak (teljesítményvolumen-korlát) nevezett rendeletben keresendő. E szerint az OEP a finanszírozást egy bizonyos betegszám ellátása után leállítja. A tvk-n felüli gyógyítási teljesítés országos szinten – nagy különbségeket magában rejtve – 10 százalék, ez tetemes adósságot okoz az intézményeknek. Azt hiszem, kijelenthető: a legtöbb helyen talán nem folynak el pénzek, hanem arról van szó, hogy a biztosító ennyi ellátást tud finanszírozni. De nem maradhatunk meg a kijelentésnél, meg kell oldani az ügyet.
- Szavaiból kivehető, hogy gyors intézkedések várhatók.
- Remélem, meglesz a lehetősége annak, hogy gyors intézkedésekkel kezeljük az akut krízishelyzeteket.
- Hozzáfogott már az öt tárca összeszervezéséhez, vannak megfelelő vezető szakemberei?
- Kiváló szakemberek lesznek a munkatársaim, akikkel hetek óta rendszeresen találkozunk, készítjük elő a szakterületek feladatainak átvételét, az ott eddig végzett munka folytatását vagy új alapokra való helyezését, s egyúttal az új minisztériumi munka megtervezését. Látni kell, hogy ilyen minisztériumi felállás nem volt eddig Magyarországon. De megvan a közös alap, hiszen a szakterületek munkájának középpontja az ember. Számos átfedő feladat van az öt szakág között. Például a múzeumpedagógia, hiszen a múzeumok is részt vesznek az iskolai oktatásban. Vagy az ifjúsági egészségügy, amelyről eddig nem volt egészen világos, hogy melyik minisztériumhoz tartozik. A fogyatékosok sportolása, amely a szociális és a sport ágazathoz is tartozhat, most közös ernyő alá kerül. A szociális és az egészségügyi ágazat szakértői pedig ezután közösen dönthetnek arról, hol a határ a két ellátó rendszer között, ki az, aki az egészségügyben szorul ápolásra, és kit kell szociális intézményben gondozni, ami a finanszírozás miatt sem mellékes. Ugyancsak mind az öt ágazat az önkormányzatokkal együtt dolgozik, s kapcsolatot ápolnak a civil mozgalmakkal, esetleg az egyházakkal. Tehát sok a hasonlóság, nem kell majd külön-külön építgetni a kapcsolatokat.
- Jól gondolom-e, az új minisztériumi felállás egyik célja, hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy amelyik ágazatnak jobb az érdekérvényesítő képessége a kormányon belül, az nyer, a másik meg veszít, esetleg érdemtelenül.
- Igen. S hogy megfeleljünk ennek az elvárásnak, a minisztériumon belül pontosan látni kell, hogy mely területtel szükséges kicsit jobban foglalkozni, melyik az, amelyik még elviseli, hogy rövidebb ideig nem kerül előtérbe. Arra van szükség, hogy az államtitkárokkal zavartalan és harmonikus legyen az együttműködés, a munkánk bizalomra épüljön, a helyzeteket közösen elemezzük, s olyan módon tudjunk egy-egy kérdést lezárni, hogy abból az általuk képviselt területek a legtöbbet nyerjék.
- Amolyan kis kormány lesz az ön minisztériuma.
- Valahogy így lesz. Hiszen nagyon jelentős öt ágazat került egymás mellé. Tisztában vagyok azzal, többen tartanak attól, hogy például mi lesz az oktatással, a kultúrával, nem kerül-e hátrányba ebben a struktúrában. Ezért az új felállású minisztériumnak nagyon jól kell működnie ahhoz, hogy eloszlassa a kételyeket.
- Hol lesz a székhelyük?
- Még nem tudjuk. Ám az nem képzelhető el, hogy elszakadunk egymástól, az apparátusoktól.
- Ön elismert, nemzetközi hírű elméleti tudós. De mennyire tud majd helytállni a politikai poszton?
- Évtizedeket töltöttem el az idegrendszer kutatásával. Az idegrendszer egy fantasztikusan fölépített rendszer, ahol az egyes elemek össze vannak kapcsolva egymással, és ezekben a hihetetlenül sokrétű, bonyolult kapcsolatokban jelenik meg az idegrendszer működése. Azt hiszem, hogy a minisztérium hasonlóan működik majd. Itt is mindenkinek hoznia kell a saját tudását, lelkesedését, elkötelezettségét. S az idegrendszeri kapcsolatokban csakúgy, mint a minisztériumban, a hierarchikus rend garantálja a zökkenőmentes működést. Egyébként néhány fiatal munkatársammal alapítottuk meg az Egészségügyi Menedzserképző Központot, amelynek igazgatója is voltam, tanítottam is például az egészségügyi intézmények vezetését, így ez lesz jövendő munkám másik forrása.
- Hogy látja a hazai közoktatás és a felsőoktatás helyzetét?
- Úgy gondolom, hogy szükség lesz az iskolai oktatás újrafogalmazására, a tanári tekintély visszaállítására, a pedagógusok munkájának elismerésére. Szükség lesz a felsőoktatás megváltoztatására is. A kétciklusú oktatási rendszer bevezetése leginkább a tanárképzést érintette, ami – mint kiderült – nem bizonyult szerencsésnek.
- Mi a véleménye arról, hogy a rezidensek nem fogadják el az új képzési rendszert?
- Az egész szakképzési ügyet nem lehet egy lépéssel megoldani, most tűzoltásra van szükség. Olyan megoldást kell találni, ami nem köti meg a fiatalokat, hanem bizonyos időtartamra lehetőséget ad a külföldi munkavállalásra, de azt is figyelembe kell venni, hogy az orvosok hogyan vesznek részt annak az országnak az egészségügyében, amelyik kitaníttatta őket.
- Hogyan lehetne magánforrásokkal bővíteni az ön által felügyelt szakterületeket?
- Már most is van magánpénz valamennyi területen. Ám ahhoz, hogy további magántőkével is számolhassunk, tökéletesen áttekinthető és tisztán működő rendszerre van szükség. Az egészségügyben például a magántőkének olyan lehetőséget kell biztosítani, amivel a betegellátás minőségét lényegesen emeli, és népegészségügyi szempontból is eredményt hoz. A harmadik feltétel pedig, hogy a magánérdek csak a közjó elsőbbsége mellett érvényesülhet.
- Bevezethetőnek tartja a gyógyításhoz előírt új minimum-feltételrendszert?
- Valószínű, hogy egyelőre mindenhol nem lehet megkövetelni az előírt tárgyi és személyi feltételeket, azok teljesítéséhez idő kell. Fontos lesz a betegutak tisztázása is, hogy minél kevesebbet kelljen vándorolniuk, hogy az ellátás lehetőleg a lakóhelyhez közel történjék. De legalább olyan fontos, hogy a páciensek az állapotuknak megfelelő minőségű kezelést kapjanak.
- Az egészségbiztosító is az ön által irányított minisztériumhoz tartozik majd?
- Természetesen. Az OEP fontos adatbázis, s ha jól csoportosítjuk és használjuk fel a forrásokat, lehetőség van arra, hogy – akár kevesebből is – jól működő rendszer alakuljon ki.
- Hogyan fogadta a családja, hogy ön politikai pályára lép?
- A feleségem támogatott, mellettem áll. A gyermekeim inkább óvnak, féltenek, de ők is segítenek nekem.

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1963-ban szerzett diplomát, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. és II. Sz. Anatómiai Intézetében dolgozott, 1986-tól egyetemi tanár. 1994–2004-ig az I. Számú Anatómiai Intézet igazgatója, 1991-től a SOTE rektora.

1995–2000 között a SE Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatója.

2000-től a Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola vezetője. 1990-ben a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője, 1998–99-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályának vezetője. 1994–2000 között különféle funkciókat tölt be az MTA-n.

A biológiai tudományok kandidátusa, az orvostudomány doktora, munkásságát Akadémiai és Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el.

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1963-ban szerzett diplomát, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. és II. Sz. Anatómiai Intézetében dolgozott, 1986-tól egyetemi tanár. 1994–2004-ig az I. Számú Anatómiai Intézet igazgatója, 1991-től a SOTE rektora.

1995–2000 között a SE Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatója.

2000-től a Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola vezetője. 1990-ben a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője, 1998–99-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályának vezetője. 1994–2000 között különféle funkciókat tölt be az MTA-n.

A biológiai tudományok kandidátusa, az orvostudomány doktora, munkásságát Akadémiai és Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. -->