Törvény kell a béremelésről

Rogán Antal szerint nem csak az államadósság, mindenféle adósság a rendszer legnagyobb baja. Ezért tartja jónak a Széll Kálmán-tervet, amely elsősorban ennek csökkentését tűzte ki célul.

Újvári Miklós

2011.03.07, 06:30

A nyugdíjjogosultságok elvételéért cserében versenyképes jövedelmet kell juttatni az egyes ágazatokban – reagált Rogán Antal a kormány terveivel kapcsolatos bírálatokra. Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnöke szerint a Széll Kálmán-terv intézkedéseiről fokozatosan, decemberig döntenek.

– Igaz az, hogy a Széll Kálmán-tervnek létezik egy 180 oldalas változata?

– Léteznek a Széll Kálmán-terv mögött meghúzódó kidolgozott programok, amelyekben az egyes célokat jobban, részletesebben is körüljártuk. Nyilvánosságra fognak kerülni egyenként, ágazati törvényekben. Ez egy folyamat, amely december végéig minden területen lezárul. Lehet, hogy közben néhány részlet korrekcióra szorul, de a céltól nem fogunk eltérni.

– Lehet a Széll Kálmán-tervről úgy beszélni, hogy a megszorítás szót ki sem ejtjük?

– A baloldali kormányok idején a megszorítások úgy működtek, hogy esztelenül nekiestek a költségvetési kiadásoknak, és fűnyíróelvszerűen csökkentették azokat. 2010-ben is olyan költségvetést örököltünk, amely papíron kisebb kiadásokat tartalmazott, de mivel strukturális változás nem történt, a valóságban végül ugyanannyit költöttek el, mint azelőtt. Csak úgy lehet a kiadási szinteket csökkenteni, ha azt is eldöntjük, hogy az egyes területeket milyen logika alapján akarjuk működtetni a jövőben. És szembe kell nézni azzal, hogy az egész rendszernek a legnagyobb problémája az adósság. Nemcsak az államadósság, hanem mindenféle adósság. A MÁV-é, a BKV-é és sorolhatnám. Ezért gondolom azt, hogy a Széll Kálmán-tervnek jó a fókusza, strukturális reformokról szól.

– A táppénz csökkentése, a szociális kiadások befagyasztása nominálértéken, a korkedvezményes nyugdíjak szigorítása nem megszorítás?

– Én azt látom, hogy az emberek többsége értetlenül áll az előtt, hogy egyes ágazatokban sokkal kedvezőbbek a nyugdíjba vonulási feltételek, mint másutt. Egy nyugdíjkasszát akkor lehet rendben tartani, ha csak azt fizetjük ki belőle, ami valóban nyugdíj. Szociális juttatásokat, rokkantnyugdíjat, korkedvezményes nyugdíjat nem. Cserében persze meg kell próbálni majd versenyképes jövedelmet juttatni ezekben az ágazatokban. Hogy megérje például tűzoltónak maradni. Én azt mondom, azonos feltételekkel kell mindenkinek nyugdíjba mennie, és ezalól csak egy kivételt gondolok: a 40 év munkaviszonynyal rendelkező nőket.

– Van ötlete arra, hol találjon majd munkát egy lebukott álrokkantnyugdíjas?

– A cél valóban az, hogy a rokkantnyugdíjasok közül minél többet visszavezessünk a munkaerőpiacra. Mi nem azt mondjuk, hogy nem fognak kapni támogatást a munkaképesek, hanem azt, hogy kapnak, de közmunkáért cserébe. Akiknél nem indokolt a rokkantnyugdíjazás, ott inkább arra költsünk, hogy az emberek visszamenjenek dolgozni. Helyre kell tenni a bántó igazságtalanságokat.

– De mit fognak csinálni ezek az emberek, gátat építenek?

– Nagyon sok lehetőség van. Azt ki kell mondani, hogy aki közmunkával keresi a kenyerét, az kevéssé választhatja meg, hogy mit csinál.

– Miután ön jegyzi a legtöbb önálló képviselői indítványt, árulja el, hogyan készül egy ilyen! Kinyit a számítógépen egy új dokumentumot és elkezdi írni?

– Aki mögött nem áll egy sikeres csapat, az kudarcra van ítélve. Az önkormányzatban, a gazdasági bizottságban és a Fidesz képviselőcsoportjában is nagyon jó munkatársak segítik a működésemet.

– A kormányt nem is említette. Azt akarja mondani, hogy az ön törvényjavaslatait a kormány előzőleg nem is látja?

– Dehogynem. Ha frakcióindítványról van szó, egyeztetési kötelezettségünk van, és azt meg is teszszük. Ha nézetkülönbség alakul ki, akkor a frakció eldönti, hogy a kormány ellenére is beadja-e a tervezetet. Ezek a ritkább esetek.

– Azt ugye nem vitatja, hogy a képviselői önálló indítvány rendkívüli előnye, hogy ki lehet vele kerülni a szakmai és társadalmi egyeztetést?

– Bontsuk ezt kétfelé. Azt nem lehet vitatni, hogy vannak olyan időszakok egy ország életében, például gazdasági vagy pénzügyi válság, amikor jó, ha van gyors reagálási lehetőség. Nagyobb lélegzetű változtatások esetén azonban ezeket az egyeztetéseket nem lehet kikerülni. Hogy egy legfrissebb példát említsek, a Széll Kálmán-terv mögött meghúzódó strukturális változások esetében rengeteg parlamenti döntésre lesz szükség. Nyilvánvaló, hogy ezekről a megfelelő egyeztetéseket le fogjuk folytatni, és a legtöbb javaslat beterjesztője a kormány lesz.

– Felhívtam a bérkommandó telefonszámát, hogy kipróbáljam, fel lehet-e jelenteni egy munkahelyet. Ott néhány dolgot kérdeztek, de a munkáltatóra nem voltak kíváncsiak. Hogy lehet így nyomást gyakorolni azokra, akik nem tartják be a 4-6 százalékos béremelési ajánlást?

– Az arányos adórendszer bevezetésével olyan rendszer felé mozdulunk el, amely segíteni fogja a hatékonyabb adózás kialakítását. De az adókedvezmények túlnyomó többségét a rendszerből ki kell venni. Ez most az alacsony és középjövedelműeket érinti leginkább. Emiatt született az érdekegyeztető tanácsban döntés a 4-6 százalékos béremelési ajánlatról. Most nem azt kérjük, hogy ezt a bértömeg-növekedést egyenletesen terítsék a munkaadók, hanem hogy az alacsony és középkeresetűek béremelkedése legyen nagyobb. Ezt el lehet érni, de egyfelől nyomást kell kifejteni, másfelől lehet, hogy jogszabályokat kell módosítani. Mi azért gyűjtünk adatokat, mert nem szeretnénk csak azokra az adatokra támaszkodni, melyeket a kormány és a munkaadók szolgáltatnak.

– Nem bíznak a kormány adataiban?

– Inkább a munkaadók adatszolgáltatását szeretnénk ellenőrizni. És ezen a héten a legnagyobb kormányzati munkáltatókkal is találkozik a bérmonitoring-bizottság. Készen állunk arra, hogy olyan törvényeket hozzunk, amelyek kifejezetten az alacsony és középjövedelműek béremelésére ösztönöznek 2014 januárjáig. Ideiglenes jogszabályok lesznek ezek, de lesznek. Nagyon örültem, amikor Tarlós István főpolgármester úr arról biztosított, hogy a BKV-nál a 320 ezer forint alatt keresőkre koncentrálják a béremelést. A bérmonitoring-bizottság nem fejezte be a munkáját, és javaslatait legkésőbb március végén leteszi a kormány asztalára.

– Tehát egy zalaegerszegi fuvarozó vagy egy nyíregyházi pék ne rettegjen attól, hogy rajtaüt a bérkommandó?

– Ettől nem kell rettegnie, de lehet, hogy azzal szembesül majd, hogy csak akkor kaphat állami kedvezményeket és vehet igénybe bizonyos adókedvezményeket, ha a bérajánlásban foglalt feltételeket teljesíti.

– A Széchenyi-terv kérdőívében lesz egy sor, hogy „Emelte-e ön a béreket?”

– A bérmonitoring-bizottságnak ez az egyik fontos célkitűzése.

– Hogyan fogják ellenőrizni a cégeket?

– Ha az adóhivatalnak törvényi kötelezettsége van erre, akkor ezt precízen meg fogja tenni. Jobb lenne persze, ha kényszerítő eszközök nélkül is érvényesülne a gyakorlat. Sajnos azonban az idei példák riasztók. A munkaadók 70 százaléka még nem emelt bért, és arra hivatkozott, hogy az új adótáblával a munkavállalók egyébként is jól járnak.

– Ön arányosnak nevezi az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszert. De vajon igazságos-e, hogy most a magas jövedelműeknek 100-200 ezer forint hullott az ölébe?

– Én azt nem tekintem igazságosnak, ami eddig volt, hogy az alacsony és középjövedelműek keresetét befagyasztotta a rendszer egy bizonyos szinten. Hiszen az adójóváírás miatt egy bizonyos bérszint fölé nem ment a munkaadók többsége, mert akkor extrém pluszterhek jelentkeztek volna. Az új rendszer rugalmas fölfelé meneteli lehetőséget biztosít.

– Azt azért nem tagadja, hogy a politikai és a gazdasági elit mosolygott az idei első fizetését látva?

– A politikai elitnek ilyenkor gesztusokat kell tennie. Én magam is lemondtam az önkormányzati juttatásaim egy részéről, így a nettó bérem közel változatlan maradt a tavalyihoz képest. Ezt persze mindenki maga dönti el.

– Tényleg börtönbe akarják zárni azokat, akik az államadósságot előidézték?

– Ha megkérdezi az utca emberét, a legtöbben joggal tesznek fel egy-két kérdést. Egyrészt: kik a felelősei ennek a helyzetnek? Másrészt: hová ment el ez az irdatlan mennyiségű pénzt? Különbizottságot állítottunk fel a parlamentben, hogy vizsgálja meg az eladósodás körülményeit, okait és mechanizmusát. Izlandon az előző kormányfő ellen például már büntetőeljárás indult. Mindenkinek viselnie kell a felelősséget a döntéseiért.

– Igaz, hogy 190 forinton akarják rögzíteni a svájci frank árát a devizahitelesek esetében?

– Brutális dolog, hogy az összes Svájcon kívüli svájcifrank-alapú hitel 10 százaléka van Magyarországon. Közben pedig nem vagyunk képesek befolyásolni a frank árfolyamát. Akik ezt engedték, óriási kockázatnak tették ki a magyar családokat. A kormány több tervezeten dolgozik. Szeretnénk a felelősséget megosztani. Természetesen, aki a hitelét felvette, annak azt valamilyen formában vissza is kell fizetnie, de hárul felelősség a bankrendszerre is, hiszen tudta, milyen kockázatot vállal. És az állam is kénytelen szerepet vállalni, hiszen elődeink az állam nevében járultak hozzá e helyzet kialakulásához. Olyan rendszeren dolgozunk, amely nem csak azoknak segít, akiknek bedőlt a hitele. Ha csak nekik segítenénk, akkor az a 80 százalék, amely rendesen fizette a hiteleit, joggal reklamálhatna. Ezért gondolkodunk olyan konstrukción is, amely a törlesztőrészletet a lakáshiteleknél stabilizálja. Hátulütője, hogy megvan a maga költsége, amelyet az adófizetőknek részben fizetniük kell a bankokkal együtt. Előnye pedig, hogy arra a néhány évre, ameddig a válság tarthat, megóvja az embereket további árfolyamkilengésektől. A szakemberek szerint a svájci frank előbb-utóbb vissza fog térni egy normális árfolyamszintre, és akkor a garanciadíjakat valószínűleg vissza lehet szerezni. Még kérünk egy kis időt egy mindhárom szereplő számára elfogadható konstrukció kidolgozására. A kilakoltatási moratóriumot pedig akkor oldjuk fel, ha egy ilyenről egyezség születik.

– A 105 ezer bedőlt lakáshiteles család nem fog utcára kerülni?

– Nem. Az államnak itt szociális felelősséget kell vállalnia. Azokon nem kötelességünk segíteni, akik nincsenek nehéz szociális helyzetben, csak túlvállalták magukat. Én azt vallom, hogy a leendő eszközkezelőt, amely a lakásokat bérlakásnak megveszi, szociális alapon kell működtetni. Ez azt jelenti, hogy az államnak csak bizonyos értékhatár alatti lakásokat szabad megvásárolnia.