Van, aki a nehéz ügyeket szereti

Bár a bank más vezetőivel közösen kidolgozott javaslatának nem volt kedvező a fogadtatása, Tomas Spurny, a CIB Bank vezérigazgatója reméli, hogy azt figyelembe veszik a lakossági adósok problémáinak megoldására hivatott intézkedéscsomag végleges kidolgozásakor. A bankár fő feladatának a CIB átalakításának befejezését tartja.

– A CIB Bank – hasonlóan több más szereplőhöz – veszteséggel zárta 2010-et. Milyen tényezők vezettek ehhez az eredményhez?

– Három fő okot lehet megjelölni: az egyik a pénzügyi szolgáltatókra kivetett különadó, a másik a romló hitelportfólió után képzett növekvő céltartalék és értékvesztés, a harmadik pedig a változatlanul nehéz működési környezet.

– Milyen hatást gyakorol a különadó a bank működésére, és hogyan próbálják ellensúlyozni a hatásait?

– A különadó nem a működésre, hanem az eredményességre gyakorol hatást. Jelenleg és a közeli jövőben ugyanakkor nem hárítjuk át annak hatásait az ügyfelekre, már csak azért sem, mert nem is állna módunkban. Mivel nem a működésre, hanem a kiadás-bevételi oldalra hat, a különterhet „tőkeadónak” is nevezhetném, hiszen közvetve a tőkénket csökkenti, és ez egyáltalán nem szerencsés dolog.

– Hogyan látja az anyabank – az Intesa Sanpaolo – a kelet-európai, különösen a magyar piacot?

– Azt kell mondanom, hogy a működési környezet jelenleg kihívásokkal teli Magyarországon, nem utolsósorban a bankadó miatt. Fontos ugyanakkor megjegyeznem, hogy az anyabank, az Intesa Sanpaolo a CIB által eddig megtermelt nagyjából 700 millió eurós nyereségből semmit nem vitt ki osztalékként az országból, hanem beruházásokra, fejlesztésekre fordította az elért profitot. A jelenlegi, magas adók teljesen új körülményeket teremtenek a magyar piacra befektető nemzetközi vállalatok számára.

– A CIB Bank felső vezetői a közelmúltban kidolgoztak egy javaslatot, amely a fizetési gondokkal küzdő devizahitelesek problémáit hivatott megoldani. Miért gondolták szükségesnek, hogy kidolgozzák a saját javaslatukat?

– A javaslat kidolgozása azért vált szükségessé, mert a hazai bankok lakossági hitelportfóliójának minősége jelentősen romlott az elmúlt időszakban, és ebben jelentős szerep jutott a devizaalapú hiteleknek. Ennek kapcsán elég csak arra gondolni, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő háztartások száma mára elérte a 200 ezret. Az általunk kidolgozott javaslat elsősorban az adósoknak szól, és a törlesztőrészletek csökkentésére, valamint az árfolyamkockázat kiküszöbölésére koncentrál. Ez kedvező megoldás lenne a többi érintett – a pénzügyi szolgáltatók és az állam – szempontjából is: sok adós törlesztési gondjai elkerülhetők lennének, és átfogó szociális problémákat is megelőzhetnénk. A javaslat három fő elemből tevődik össze. Az első, hogy a bankok lemondanak a bevételeik egy részéről, a második, hogy az állam kamattámogatással és garanciával támogatja a hitelek visszafizetését, a harmadik pedig, hogy a devizaalapú hiteleket váltsák át forintalapúra, kiiktatva ezáltal az árfolyamkockázatot.

– A javaslatukat ugyanakkor a Magyar Bankszövetség elutasította, határozott hangvételű kritikákat megfogalmazva annak megvalósíthatósága kapcsán. Melyek a főbb különbségek a bankszövetség és a kormány, illetve az önök változata között?

– Nem tudom, hogy mik a különbségek, hiszen a bankszövetség és a kormány által egyeztetett javaslatot még nem állt módomban megtekinteni. Az viszont egyértelmű, hogy átváltás nélkül az árfolyamkockázat továbbra is fennmarad, és az is kulcsfontosságú, hogy minden érintett fél számára elfogadható megoldás szülessen, amit a mi javaslatunk lehetővé tesz. Hivatalos reakció egyébként még nem érkezett a javaslatunkra, és bízom abban, hogy a kormány figyelembe veszi azt a döntés meghozatalakor.

– Milyennek ítéli meg 2011 kilátásait a magyarországi bankszektorra nézve?

– A válság nyomán a magyarországi bankok jelentősen csökkentették aktivitásukat, ez az üzemméret zsugorodásában is tükröződött. Bár a közelmúltban több nyilatkozat is megjelent arról, hogy az idén már komoly fellendülés jöhet az ágazatban, én nem hiszem, hogy ez már 2011-ben bekövetkezne. A belső megtakarítások szintje ugyanis változatlanul alacsony, így a bankok továbbra is nagymértékben kénytelenek támaszkodni a külső forrásokra. Utóbbiak viszont változatlanul drágák, amellett, hogy a magyar piac jelenleg nem is tartozik a legvonzóbbak közé: ennek megfelelően nem lehet arra számítani, hogy gyorsan változna a helyzet. Ráadásul a Bázel III rendszer – amely még kidolgozás alatt áll – a jelenleginél is szigorúbb tőkekövetelményeket fogalmaz majd meg a bankokkal szemben, amely szintén a mérlegek növelése ellen hat.

– Az elmúlt években a hitelezés volt az a terület, ahol intenzív versenyt folytattak a bankok. Most viszont úgy tűnik, mintha a betétekre, illetve az alternatív befektetésekre terelődne a figyelem. Mi a véleménye erről?

– Valóban nagyobb szerep jut a forrásgyűjtésnek a lakossági piacon, amely elsősorban a betétgyűjtésben, illetve a befektetési alapok előretörésében mutatkozik meg. A nyugdíjrendszer átalakítása miatt pedig nő a hosszabb távú megtakarítások súlya a portfólión belül. Az ugyanakkor a véleményem, hogy a lakossági ügyfeleket a befektetéseknél is óvni kell a túlzott kockázatvállalástól, hiszen ha a piac újra elmegy a túlságosan összetett, nagy kockázatú termékek irányába, az problémákhoz vezethet.

– Milyennek ítéli a jelzálog-hitelezési piac kilátásait?

– Meglehetősen bizonytalannak. A kilakoltatási moratórium fenntartása ugyanis nagymértékben veszélyezteti a stabilitást, hiszen a bankok, amennyiben az adós nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit, nem tudják érvényesíteni a fedezetre vonatkozó jelzálogjogukat. Ilyen körülmények között pedig nehéz hitelezni. Emellett a Magyar Bankszövetségnek – együttműködésben a szabályozó hatóságokkal – nagyobb figyelmet kellene szentelnie a lejárati összhang kérdésére, hiszen nehéz úgy finanszírozni, hogy az eszközoldal hosszú, a forrásoldal pedig rövid lejáratú elemekből tevődik össze. Márpedig Magyarországon – és ez nekem egy kicsit anakronisztikusnak tűnik – jelenleg csak olyan bankok bocsáthatnak ki jelzálogleveleket, amelyeknek erre engedélyük – illetve saját jelzálogbankjuk – van. Az adósnyilvántartás kérdése szintén nem megoldott Magyarországon, pedig egy teljes körű lista nemcsak a bankok, hanem az ügyfelek kockázatait is jelentősen csökkentené.

– Mit tart a legfontosabb céljainak Magyarországon?

– Be kívánom fejezni a CIB Bank megújítását, biztosítani a vállalat ésszerű profitabilitását, az üzleti aktivitás növelése mellett. Ez utóbbiakhoz persze az is szükséges, hogy beinduljon a gazdasági növekedés Magyarországon. Kiemelt célom, hogy a bankot ismét jövedelmezővé tegyem: az Intesa Sanpaolo ugyanis egymilliárd euró tőkét fektetett be Magyarországon, amelynek meg kell térülnie.

– Mekkora megtérülési mutatóval számol a tőkére vetítve?

– A bankszektor a válságot megelőzően átlagosan 13-15 százalékkal számolt. Ez hosszú távú átlagot jelent, mivel a bank ciklikus üzem, ahol rövid távon jelentős kilengések, illetve az egyes időszakok között számottevő eltérések lehetnek.

– Amikor Magyarországra érkezett, kemény vezetőként jellemezték. Milyen vezetőnek tartja magát?

– Szeretem a nehéz feladatokat, ilyen például az imént említett devizahitelezés. Élvezem a jó csatákat.

A szakember több bank vezérigazgatója vagy igazgatósági tagja volt az elmúlt tíz évben.

A cseh PPF befektető cég éléről érkezett a CIB-hez, előtte öt éven keresztül vezette az Intesa Sanpaolo szlovák leánybankját, a VUB-t, előtte a Komercní Banka pénzügyi igazgatója volt. Tomas Spurny a 90-es években öt éven át erősítette a McKinsey csapatát.

Az egykori Csehszlovákiában, Prágában született, nős. Egyetemi tanulmányait a New York Universityn végezte, MBA-t a Columbián szerzett.

A szakember több bank vezérigazgatója vagy igazgatósági tagja volt az elmúlt tíz évben.

A cseh PPF befektető cég éléről érkezett a CIB-hez, előtte öt éven keresztül vezette az Intesa Sanpaolo szlovák leánybankját, a VUB-t, előtte a Komercní Banka pénzügyi igazgatója volt. Tomas Spurny a 90-es években öt éven át erősítette a McKinsey csapatát.

Az egykori Csehszlovákiában, Prágában született, nős. Egyetemi tanulmányait a New York Universityn végezte, MBA-t a Columbián szerzett. A cég A CIB Bank Zrt. – amelynek jogelődje több mint 30 éve kezdte meg működését a piacon – a meghatározó, univerzális hitelintézetek közé tartozik: 2010 végi, közel 2500 milliárd forintos mérlegfőösszege alapján az ötödik legnagyobb szereplő. Tulajdonosa az olasz Intesa Sanpaolo csoport. -->