14. havi bér, 58 éves nyugdíjazás - Erről kell lemondaniuk a görögöknek

Akik dolgoznak, azok sem viszik túlzásba az adófizetést: a bevallások 95 százaléka 30 ezer euró alatti jövedelemről szól, és csak néhány ezren vallanak be 100 ezernél többet. A pazar villákat és jachtokat többnyire offshore cégeken keresztül vásárolják meg a tehetősebbek, erre külön iparág született. A korrupció mindennapos, a közszféra rendkívül nagyvonalúan és pazarlóan működik. A kiskapuk keresése az államtól sem áll távol: így jutott be Görögország érdemei ellenére az Európai Unióba és az eurózónába is.

A tékozlás csak újabb lendületet kapott a közös pénz átvétele után. Az államadósság tavaly a GDP 110 százaléka fölé nőtt, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig – az olcsó hiteleknek köszönhetően – a 15 százalékot súrolta 2008-ban.

Az eurótagság csak ideig-óráig volt képes feltartani a nemzetközi pénzügyi válság hullámait. Athén mostanra a fizetésképtelenség szélére került. A körvonalazódó uniós mentőcsomag fejében a görögöknek fel kell adniuk valamit az eddigi kényelmükből. Tovább kell dolgozniuk pár évvel az eddigi, átlagosan 58 éves (!) nyugdíjba vonulásnál, a nyugdíjak befagynak (nem csökkennek!), a 14. havi (!) közalkalmazotti fizetésről le kell mondaniuk stb. stb.

Hellász népe persze nem hagyja magát. Van önérzete. Sztrájkol, utcára vonul, tör-zúz. Összeesküvés-elméleteket gyárt az ország szándékos romba döntéséről. A miniszterelnök-helyettes a náci Németország pusztítását teszi felelőssé a gazdaság mai állapotáért, miközben a német adófizetők nem értik, miért kell megsegíteniük a náluk nagyvonalúbb jóléti rendszer előnyeit élvező görögöket.

Athén most megúszhatja a csődöt, de a történet itt nem ér véget. Az önbecsapás, a bűnbakkeresés és az érzelmi politizálás előbb-utóbb megbosszulja magát. És nem csak a görögöknél.