De ezt a címet 2007-ben már „ellőtték” a rendezők. Mintha úgy érezték volna, a változás már annyira a magyar gazdaság körmére égett, hogy nem lesz kitérő, a reformokat nem lehet elkerülni. Különben… Hogy mi lesz különben? Ezt ecsetelték akkor a honi vállalatok vezérigazgatói, egyben vázolták, hová juthat el a magyar gazdaság 2010-re. Tulajdonképpen az igazi poén az lett volna, ha az akkori előadók szerepelnek újra a mostani csúcstalálkozón, s szembesülnek 2010-ben korábbi jóslataikkal.
Nem így történt. Talán kíméletből sem. Mindig kellemetlen szembenézni korábbi önmagunkkal, s azzal, akkor milyen optimisták vagy talán irracionálisak voltunk. Illúziókat kergettünk volna? Nem valószínű. Akkor úgy tűnhetett, a régi úton nincs tovább, váltani kell, mert a magyar gazdaság végérvényesen leszakad a régiótól. Aztán kiderült: a régi úton volt tovább, s a leszakadás valóban folytatódott.
Egyébként a tapasztalat azt mutatja – sajnos –, hogy mindig van tovább, mindig van még lejjebb. Mintha a gödörnek sosem lenne meg az alja. Ez persze a peszszimista variáció, de egy mély gazdasági válság után (közben?) nehéz másként vélekedni. Ráadásul 2007-ben nagyon kevesen merték volna kijelenteni: a világgazdaság óriási válságba zuhan, amely alapvetően átrendezi a sorokat. Aki túlélte, az csak azért lehet nyertes, mert felfogta: a régi módon nincs tovább. Aki belebukott, az nem ismerte fel a gyors váltás kényszerét. Vagy azért, mert a korábbi sikerek elhomályosították a tisztánlátását, vagy azért, mert korábban is nagy volt a baj, egy külső válság csak felerősítette a bajokat.
A mostani találkozón a cégvezérek mindenesetre óvatosabban fogalmaztak. A növekedésnek vannak esélyei. Ha... ha… Ha néhány feltétel még teljesül. És ha nem?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.