A válság W alakú lefolyása egyre valószínűbb
Közgazdászok között már régóta folyt a vita arról, vajon mennyire lesznek hatékonyak a krízis leküzdésére bevetett, példátlanul laza költségvetési és monetáris politikák. A többség úgy vélte, hogy az állam beavatkozása elkerülhetetlen volt a teljes összeomlás elkerülésére. Azt remélték, hogy a magánszektor kereslete még azelőtt talpra áll, hogy a piaci szereplők elkezdenek aggódni ennek iszonyú költsége miatt. Amikor aztán megkezdődhet az állam fokozatos visszavonulása is.
Nem tudjuk, lett volna-e esély egyáltalán ennek az optimista forgatókönyvnek a megvalósulására. Egy enyhébb sokk esetén talán. Az eurózónát szétfeszítő ellentmondás – nevezetesen, hogy valójában nem optimális valutaövezetként működik – azonban csekély esélyt ad erre.
A felzárkózó, periferiális tagok folyó fizetésimérleg-hiányai látványosan csaptak át fiskális defcitbe, még az egyébként feszesnek tűnő költségvetésű országok esetében is. Az ebből a szempontból duplán „bűnös” Görögország de facto államcsődje pedig lavinát indított el: a türelem másokkal szemben is vészesen kezd fogyni. Az adósságok kezelése abszolút prioritássá lépett elő.
Németország most tervezett takarékossági intézkedései azért különösen fájdalmasak, mert gyakorlatilag egész Európa Berlintől várta a kereslet feltámasztását. Úgy tűnik, hiába. Így mostanra az euró leértékelődése szinte az egyetlen tényező, amely az exporton keresztül némi reménysugárt jelenthet a kontinensnek. Ez pedig nem túl sok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.