Előbbinek a 98 százalékos különadót megsemmisítő határozata valóságos lavinát indított el, melynek eredményeképpen a Fidesz már délután benyújtotta nemcsak a frissen elmeszelt különadót azonos formában visszahozó törvényjavaslatát, hanem az AB hatáskörét jelentősen szűkítő tervezetét is. Úgy tűnik tehát, semmivé válhat azok reménye, akik a nyár óta dübörgő kormányzati „törvénygyár” ellensúlyát látták a taláros testületben.
Azon túl, hogy az új rendelkezésekben – a gyorsaság miatt – akadnak kisebb-nagyobb hibák, melyek korrigálására éppen az AB lenne hivatott, a testület korlátozása súlyos kérdéseket vet fel. Az erről szóló törvénymódosítási javaslat a kormányzati hatalommal szembeni legfontosabb jogorvoslati fórumot iktatja ugyanis ki lényeges kérdésekben.
Ugyanakkor érthető – bár nem biztos, hogy helyeselhető – a kormány logikája is. Ha a jogalkotás és -érvényesítés a költségvetést és az adókat érintő kérdésekben akad meg, annak súlyos következményei lehetnek. Tovább emelkedő államadósság, növekvő kamatteher, felboruló egyensúly, betarthatatlan hiánycélok. Bár a 98 százalékos különadó súlya e szemszögből minimális, az AB elé kerülésre szintén esélyes válságadók és egyéb vitás rendelkezések már több százmilliárd forintot képviselnek. Olybá tűnik, a kabinet igyekszik idejekorán bebiztosítani magát.
A jogállam halálát kiáltani korai lenne. Vállat vonni az Alkotmány őrének korlátozásán pedig felelőtlenség. Középút egyelőre nem látszik. Hogy is fogalmazott még a nyáron Kósa Lajos Fidesz-alelnök utóbb sokat kárhoztatott beszédében? „Szükség lehet a gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére.” Jelenleg azt remélhetjük, hogy valóban csak kivételes esetekről van szó. És hogy a nemzeti együttműködés rendszere nem a kényszerre fog épülni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.