Átmeneti kényszerűség

Az úgynevezett bankadóról sokan sokat írtak már: hogy brutális mértékű, hogy negatívan hat a növekedési kilátásokra, hogy a pénzintézetek a terheket végül mégiscsak az ügyfelekre hárítják. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a költségvetési hiánycél e különadó nélkül sem az idén, sem jövőre nem teljesíthető. És az sem tagadható, hogy a magyarországi pénzügyi vállalkozások az utóbbi években komoly nyereségre tettek szert. Ennek egy részét „kéri” most vissza a kabinet – hallottuk többször kormányzati megszólalásokból.

Normális körülmények között, normális országokban ugyanakkor nem szokás év közben, komolyabb előkészítés és egyeztetés nélkül ilyen tetemes adóterhet kivetni. Még akkor sem, ha a korábbi „extraprofitok” – nem csak a pénzügyi szférában – joggal borzolják a kedélyeket. Ahogy a magánszemélyeket sújtó 98 százalékos különadón, úgy a bankadón is érezni lehet születésének körülményeit.

A kormányváltás hevét, egy egészen új gazdaságpolitika és -filozófia meglehetősen erőteljes és határozott megjelenését, megfűszerezve a gazdasági válság számlájára írható „most és azonnal” szemlélettel.
Egyelőre csak remélni lehet, hogy a pénzintézeteket érintő jövőbeni szabályok már sokkal inkább a „normális mederben”, piackonform módon jutnak el az érintettekhez.
A banki magatartáskódex, a felügyeleti ellenőrzés szigorításával. A fogyasztók öntudatának és védelmének erősítésével, nemcsak a hitelintézetekkel, hanem valamennyi szolgáltatóval szemben. A pénzügyi kultúra javításával. Akkor talán az úgynevezett extraprofitok sem alakulnak majd ki. Ha pedig mégis, az a valóban a kiemelkedő egyedi teljesítmény eredménye lesz.