Az orvosoknál végre van alternatívája a külföldi munkavállalásnak

A rezidens ösztöndíjaknak köszönhetően az orvosoknál végre van alternatívája a külföldi munkavállalásnak. Kár, hogy ez csak a fiatalokat tartja itthon és őket is maximum tíz évig. De legalább nekik addig nem kell aggódniuk a megélhetésük miatt, kényszerűségből nem muszáj külföldre menniük.

Mert a többség nem vágyik el, ha itthon is boldogul: a Magyar Rezidens Szövetség felmérése egyértelművé tette, havi 250-300 ezer nettó forintot tisztességes úton, hálapénz nélkül megkeresve a magyar doktorok többsége nem érez múlhatatlan vágyat az elvándorlásra. Azt a több ezer gyógyítót ugyanakkor, akik már másutt vertek gyökeret, teremtettek egzisztenciát, alapítottak családot, nagy valószínűséggel semmilyen intézkedés nem hozza haza.

De ne legyünk álszentek, számos előnye is van annak, hogy sokan nem csak keresik, de meg is találják külföldön a boldogulásukat. A kint dolgozó magyarok a Világbank adatai szerint csak a tavalyi esztendő első tíz hónapjában 2,4 milliárd dollárt, a magyar GDP 1,8 százalékát utalták haza. Ők azok – legyenek akár 97500-an, amennyire számukat a KSH becsüli, vagy negyed millióan, mint a GKI állítja, vagy félmillióan, miként a nagykövetségek adataira hivatkozva Matolcsy György jelezte korábban –, akik többségükben megkeresik a saját, sőt a családjuk megélhetéséhez szükséges pénzt.

Paradox módon ez a legfiatalabb és leginkább elvágyódó generációk számára talán már nem lesz olyan könnyű. Egyre több nyugat-európai országban figyelhető meg erősödő idegenellenesség, a briteknél, ahol a magyarok közül a legtöbben dolgoznak, a kormányzó konzervatívok és az ellenzéki Munkáspárt szinte kéz a kézben kampányol a külföldi munkavállalók alkalmazása ellen. A magyar orvosoknak és ápolóknak ugyanakkor vélhetően még sokáig nem kell attól tartaniuk, hogy ne kapnának állást külföldön: az Európai Bizottság előrejelzései szerint 2020-ra egymillió egészségügyi szakember hiányzik majd Európa egészségügyi ellátórendszereiből.