Az új banki adó értelmetlenné teszi az üzleti tervezést Magyarországon

Újabb fejezethez érkezett a bankok és a kormány főszereplésével íródó regény: a legújabb epizód az, hogy egyszeri befizetés gyanánt nagyjából 75 milliárd forintos különadót kell befizetnie a szektornak. A körülményeket jól jellemzi, hogy az ezt előíró törvényjavaslatra szinte már fel sem kapta a fejét senki: nincs különösebb tiltakozás az érintettek részéről, látszólag mindenki tudomásul vette, hogy gyakorlatilag a teljes szektor első negyedéves nyeresége eltűnik, és az idén a hitelintézeti szektor egyedül több mint 200 milliárdos különadótömeggel járul hozzá a költségvetés egyensúlyához.

A forgatókönyv is eléggé ismerős: a kormány egyeztetésre hívta a bankok képviselőit arról, hogy az átvett önkormányzati adósság után 7 százalékos diszkontot nyomnak le az érintett hitelintézetek torkán, mondván, még így is jobban járnak, mint ha nekik kellene a továbbiakban kezelni ezt az adósságtömeget. Valamiért ez a megoldás a bankoknak nem tetszett, így jött a kettes számú terv, és a tranzakciós illetékből származó bevételt egyszeri befizetéssel pótolják ki.

Az, hogy a kormány immár sokadszorra nézi kiapadhatatlan pénzforrásnak a magyar bankszektort, nem meglepő. Azon sem lehet különösképpen csodálkozni, hogy az egyeztetési folyamat igen rövid idő alatt és sajátos módszerekkel zajlott. Azt is meg lehet érteni, hogy az elmért számítások miatt kieső illetékbevételt valamilyen módon pótolni igyekszik a pénzügyi kormányzat.

Az viszont már a legedzettebb szereplőknek is újdonság lehet, hogy kieső, illetve hiányzó bevételt ilyen módon pótol a kormány: ilyen alapon bármely szektorra, bármilyen mértékben kivethető új adó, pusztán azért, mert mondjuk 50 milliárddal kevesebb folyt be a kasszába. Ez pedig nagyon veszélyes precedens, ami gyakorlatilag értelmetlenné teszi az üzleti tervezést Magyarországon. Gondolom, mindenki tudja, hogy ez mit jelent.