Bankársarc

A mostani helyzet ugyanis nem adekvát azzal, amikor néhány éve a Gyurcsány-kormány a banki különadóval próbálta meg legalább részben befoltozni a költségvetésben tátongó hatalmas hiányt. Akkor a kormány a bankok extraprofitjára hivatkozott, amelyhez egyébként a devizahitelek szabályozásának hiányával és magas forintkamatokhoz vezető fiskális politikájával maga is hozzájárult. Ám ettől még nem vált közgazdaságilag racionálissá a különadó. Most viszont az.

Miért is? Leginkább azért, mert Nyugat-Európában a bankok az állami mentőövnek köszönhették, hogy túlélték a pénzügyi válságot. A gazdaságtörténetben példátlan állami támogatásban részesültek – nem csupán a tőkeinjekciók és a garanciák révén, hanem a központi bankok likviditásjavító piaci beavatkozásai és az irányadó kamatok lenullázása által is. Az állami támogatások célja azonban a pénzügyi rendszer helyreállítása volt, nem pedig a korábban rossz döntéseket hozó bankárok zsebének teletömése. Egyébként pedig a mostani bónuszok alapjául szolgáló váratlan extra nyereség nem is a jó banki döntésekből fakad, hanem a piaci hangulat megfordulásából.

Ilyen helyzetben gyenge érv, hogy a különadó gátolja a pénzügyi innovációt – talán kevesebb innovációval a válság is kisebb lett volna. Az sem áll meg, hogy külföldre távozásra készteti a szakértelmet. Tessék globális szinten bevezetni a különadót, akkor nem lesz hova menni. A közvélemény nagy része valószínűleg mindenütt egyetértene egy ilyen sarccal.

Így pedig a mostani bankellenes hangulat (egyébként nagyon is szükséges) enyhítésére is jól jönne a bankárok különadója.