Egészségügy: senki sem veheti zokon a gyanakvást...

Ezt ígéri az egészségügyért felelős államtitkár annak kapcsán, hogy az Orbán-kormány nekilát az évtizedek feszültsége miatt összeomlás határán álló ágazat átalakításához.

A rendszerváltozás legújabb egészségügyi programja több elemében hasonlít ugyan a megelőzőkhöz, ám óriási a különbség a megvalósítás módszereiben. Úgy tűnik, az egészségpolitikusok okultak az elődök kudarcaiból: a lakosság és az összezáró orvoskar ellenében nem lehet eredményes a változtatás. Az anyák megmentőjeként tisztelt, Semmelweis nevet viselő új egészségügyi programot az ágazat vezetője csütörtöktől országjáráson mutatja be a kórháznak és tulajdonosaiknak. Így hamarosan kiderül, milyen a fogadtatás.

A jegyzethez tartozó cikkünk itt olvasható!

Szócska Miklós vállalja a szembesítést. Programja ésszerűnek tűnik. A betegek számára optimális lehet az egy-másfél millió lakos ellátására összeálló intézményrendszer kialakítása, amelyben a házi- és szakorvosi rendelők, a kórházak munkáját egészségszervezési igazgatóságok koordinálnák, így megszűnne a fölösleges ide-oda küldözgetés. Maguk sem kívánkoznának távolabbi kórházakba, ha az ország összes nagytérségi gyógyító rendszerében ugyanarra az ellátásra számíthatnak.

Ám senki sem veheti zokon a gyanakvást: a nagytérségi szervező igazgatóságok vajon nem duzzasztják-e tovább az amúgy is agyonadminisztrált intézményrendszert? S még riasztóbb lenne, ha a vészesen forráshiányos gyógyítóágazatból forintmilliók csordogálnának ezekbe az igazgatóságokba.

Költséghatékony lehet az önállóságukat megtartó, de a feladatokat egymás között megosztó kórházi gyógyítás is. Különösen, ha betartható az államtitkár ígérete: gyógyhely nem szűnik meg, csak funkciót válthat. Ez esetben számíthat csak az államtitkár arra, hogy a kilátásba helyezett kemény munkában partnerekre talál.