A nemzetgazdasági miniszter impozáns elképzeléseket vázolt a magyar államadósság csökkentéséről, amelynek révén a magyar gazdaság letudná végre vetni magáról a régóta cipelt súlyos terhet. Ráadásul ehhez most olyan területeken is jelentős megtakarításokat ígért, amelyeken korábban a mégoly óvatos és szükséges változásokat is csípőből elutasította a Fidesz.
A gazdaságpolitika kijózanodása még akkor is üdvözlendő, ha a késedelem sokba került, és az irányváltást új arcok hitelesebben tudnák képviselni. A lényeg ugyanis mégiscsak az, hogy látszatintézkedések helyett végre tartós megoldást találjunk a költségvetés problémáira. A növekedési kilátások szempontjából pedig kifejezetten biztató, hogy a tervezett lépések súlypontja a kiadási oldalon lenne (még ha a bevételek között akadnak ezzel ellentétes hatásúak is, például a meghosszabbított bankadó).
Konkrétumból azonban ezúttal is kevés hangzott el, ehelyett a kormány újabb határidőnaplót tárt a nyilvánosság elé. Így kérdés, hogy a most ismertetett csomag mennyire alapul reális számításokon, kidolgozott terveken, és hogy a valóságban mi fog mindebből testet ölteni. Első látásra például a foglalkoztatáson vagy a gyógyszertámogatáson megspórolni remélt összegek igencsak ambiciózusnak tűnnek.
Garantálható az ellenérdekelt lobbicsoportok aktivizálódása és a komoly társadalmi ellenállás is (például a nyugdíjintézkedések kapcsán), ami végső soron a javaslatok felpuhulásához vezethet. Különösen, hogy a költségvetési szigorítás a kormányzati ciklus második felében lépne életbe, amikor a politikusok már a következő választásokra szoktak készülődni.
Ebben a pillanatban egyet tehetünk: bízunk abban, hogy a pozitív elemek minél kisebb kompromisszummal megvalósulnak. Már ez sem kevés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.