Feltételes kőbe vésés

A kormány meglehetősen sajátos koreográfiai érzékéről árulkodik, hogy mire Varga Mihály befejezte felsorolását az összesen 400 milliárd forintot felemésztő költségvetési „csontvázakról”, Matolcsy György éppen belefogott a hiánycélok betartásáról szóló, eddigi leghatározottabb nyilatkozatába.
Az, hogy a kormány immár nemcsak az idei 3,8, hanem a 2011-es 3 százalék alatti deficitet is kőbe véste (pontosabban megerősítette ezek kőbevésettségét), nagyon jó üzenet a piacok, a befektetők felé. A forintárfolyam rögtön honorálta is a miniszter bejelentését, és úgy tűnik, ezúttal még az is „belefért”, hogy Matolcsy György ismét megerősítette: Magyarország a jövőben a piacokra és a belföldi megtakarításokra támaszkodik, nem pedig nemzetközi szervezetek bevonásával finanszírozza államadósságát. Ha pedig jövőre – erre irányuló vállalásunk óta először – tényleg 3 százalék alatt lesz a hiány, az valóban gazdaságtörténeti jelentőségű tett.

A Matolcsy-féle öt feltétel ugyanakkor elgondolkodtató. Hogy a bankadónak maradnia kell, a költségvetési helyzet ismeretében nem meglepő. A közigazgatási reform kapcsán az lehet aggályos, hogy az átalakítások először mindig viszik és nem hozzák a pénzt. A 2,5-3 százalékos gazdasági növekedés szerepeltetése a feltételek között pedig nemcsak azért kérdéses, mert finoman szólva felülbecsültnek tűnik ez az ütem, hanem mert a hiánycél teljesítését nem lehet az amúgy is csak utólag megállapítható bővülési rátához kötni. Ennél már az is reálisabb, hogy a nyugdíjreform elszámolhatóságával levegőhöz juthat az államháztartás – hacsak az unió ezzel arányosan nem csökkenti a hiányelvárását is.