Füstbe ment terv
Még a legnagyobb biztosítók is türtőztették magukat, holott a kormány az ő esetükben egy egész üzletágat, a magánnyugdíj-biztosítást szüntette meg. Hogy a pénzügyi szektor e vezetőinek miért volt jó meghívni a kormányfőt, és helyben végighallgatni, hogy „a biztosítási szektor közreműködése nélkül nem lehetett volna rendbe szedni a költségvetést”, maradjon az ő titkuk.
De egyvalamin bizonyára ők is elgondolkodnak. Azon ugyanis, hogy az „áldozat”, vagyis a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a különadók kivetése után alig néhány hónappal a fő ellenség, az államadósság – vagy legalábbis a központi költségvetésé – már magasabb szinten áll, mint az ő „áldozatuk” előtt. És nem lenne meglepő, ha mindenki, aki áldozott, szintén kérdőn nézne fel: hiába volt minden?
A költségvetés ugyanis nincs rendbe szedve. A behajtott adók, nyugdíjpénzek, járulékok, minden rendű és rangú összegek nyomtalanul égtek el egy olyan kályhában, amely a gazdaságot egyetlen Celsius-fokkal sem fűtötte fel. Az szja felső kulcsának eltörlése egyetlen munkahelyet sem teremtett, a belső fogyasztást érintetlenül hagyta. A nyugdíjpénzek kellettek a lyuk betöméséhez.
A Központi költségvetés adóssága 20000 milliárd forint fölé növekedett. Tény, hogy a kormány nem vett fel újabb óriáshiteleket az elmúlt egy-két hónapban, a növekmény egy része pedig elszámolási, technikai okokra vezethető vissza. Az azonban biztos, hogy a mutató emelkedésében szerepet játszott a forint árfolyamának gyengesége, valamint a személyi jövedelmadó rendszerének átalakítása miatt kieső bevételek. Mindkét ok kialakulásában elsősorban a kormányt terheli a felelősség.
Orbán Viktor a biztosítókat tegnap azzal biztatta, hogy „előbb-utóbb mindegyik válság véget ér”. Egy ennél még konkrétabb programtól talán jobban megnyugodtak volna.
