Csak teszteltek minket a hamburgeradóval

Nyilvánvalóan a közvélemény tesztelése volt a célja a hamburgeradó ötletének, amely az elmúlt napokban röppent fel a kormányzati műhelyekből. A szinte kizárólag kérdéseket felvető elképzelés szerint az egészségtelen vagy annak tartott ételekre pluszadót vetne ki az állam, és az így befolyó különbevételeket az egészségügy kapná meg. A kommunikált kiindulópont az, hogy aki tudatosan, hosszú távon rongálja az egészségét, viselje valamilyen módon társadalombiztosítási ellátásának többletterheit. Ezzel az alapvetéssel nehéz ellenkezni, ám igazságot tenni még nehezebb.

A jegyzethez kapcsolódó cikkünk itt olvasható!

Először is azért, mert maguk a kutatók, orvosok sem tudnak megegyezni abban, van-e egészségtelen élelmiszer, és ha igen, mi minősülne annak. Ha naponta megeszünk egy tábla csokoládét, valószínűleg nem táplálkozunk helyesen, ám egy kocka csokoládé akár egészséges is lehet.

Mi történik akkor, ha egészségtelennek nyilvánítjuk a sertészsírt? A sertéshúskészítmények mindegyike drágul? És mi a helyzet a sokak által kifejezetten egészségesnek tartott mangalicazsírral?

Az egészségügyi bizonytalanságokon túl is felmerül a kérdés, jót tenne-e Magyarországnak, ha az élelmiszeripar termelő vállalkozásait sarcolná meg a kormány, miközben további lökést adna az őket veszélyeztető élelmiszerimportnak. Ha pedig a kereskedelmet újabb forgalmi típusú adóval terhelik, az vajon nem megy-e szembe az uniós jogrenddel, egyáltalán: elviselnék-e a bevásárlóláncok forgalmuk esetleges csökkenését komoly létszámleépítések nélkül?

A gazdasági növekedésben töretlenül bízó kormány nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a bővülést újabb sarcokkal veszélyezteti, még akkor sem, ha az elképzelés egészségpolitikai céljai nyilvánvalók. A hazai közegészségügyi helyzet javításáért a kormányok évtizedes programokkal, kitartó szemléletformálással tehetnének. Egy meggondolatlanul bevezetett különadó erre alkalmatlan.