A munkaerőpiac rendszerint késve reagál a konjunktúra változására. A munkaadók igyekeznek megtartani a munkaerőt, ameddig lehet, mivel magas a költsége a leépítésnek, és később a toborzásnak is. Amikor viszont visszatér az élet a piacokba, igyekeznek növelni profitjukat, bepótolandó a recesszió alatt elszenvedett kiesést. Ezért egy ideig nem a foglalkoztatottság növekszik, hanem a munka termelékenysége. Egy ideig működik is a dolog, egy munkásból egyre többet lehet kicsikarni, de ez hosszabb távon nem fenntartható. Előbb-utóbb a munkaerő bővítésére kényszerülnek a vál-lalatok.
A legutóbbi adatok alapján az Egyesült Államokban beköszöntött a termelékenységnövekedés fázisa, és a szokásos késéssel lehet számítani arra, hogy Európa is követi ezt. Mi pedig az azt követő hullámban jövünk, ez azt jelenti, hogy egy éven belül nem várhatunk számottevő javulásra a munkaerőpiacon. Rövid távon tehát keresleti problémával szembesülünk.
Hosszabb távon azonban kínálati gondok vannak. Több szakértő is úgy gondolja, hogy Magyarországon azért alacsony a foglalkoztatás szintje, mert kevés a foglalkoztatható ember. Ha többen lennének, akkor előbb-utóbb megteremtődne irántuk befektetések formájában a kereslet is. A megfelelő végzettség – nemcsak a papír, hanem a tényleges tudás –
hiánya, a munkaképes korúak kirívóan rossz egészségi és gyenge erkölcsi állapota ugyanúgy idetartozik, ahogy a gyenge társadalmi morál. Visszatekintve az elmúlt évtizedre, kevés előrelépés, de annál több visszalépés történt. Mindenesetre sosem késő változtatni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.